Ma jött el a nagy nap, hogy a füstről lekerült gyesznóalkatrészek végre méltó helyükre kerüljenek. Úgyhogy délután bepattantam a kocsiba és Tiborék felé vettem az irányt, hogy végre hazakerüljenek a hányatott sorsú husikák. Sajnos a túlnyomóan párás idő miatt a füst nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna, de a türelem meghozta gyümölcsét.
A kolbász és a szalámi még kap pár hetet a friss levegőn, száradniuk kell, úgyhogy a mosókonyhánkban kialakítottam egy kis füstöltáru-utókezelőt, ahol most pihengetnek a cuccok, felfüggesztve. A többi holmi pedig elfoglalta megérdemelt helyét a hűtőben, várva a különböző alkalmakat, hogy megmutathassák mit is tudnak.
A legjobb dolog az egészből a füstölt rump steak lett szerintem, nagyon finom, nagyon jól esik a fröccs mellé és ha még érik egy kicsit, akkor még jobb lesz. A disznóságoik is nagyon jók, a füstölt oldalasnak már ki is gondoltam egy lehetőséget amiben részt vehet (székelykáposzta) a sonkából már vacsoráztunk is, és nagyon kellemesen hagyta magát enni.
A bónusztrekk a füstölt sajt és a füstölt lazac volt, ezek a jövőben még számos alkalommal fognak becsücsülni a tölgyfafüst fölé remélhetőleg, mert kiválóan sikerültek. Figyelembe véve, hogy itt az füstölési technika meglehetősen harmatos szokott lenni, ha viszont valamit nagyon megfüstölnek, akkor azt manuka fával teszik, amit – hogyan fogalmazzak finoman – nem nekünk találtak ki.
No, és még valami fontos: egy világ omlott össze bennem, de a disznósajt ehető. Nem szívesen ismerem el, de amit Tibor készített, az kifejezetten jóízű, finom hússal teli, szóval egyrészt még csak nem is hasonlít azokhoz a gyári vackokhoz, amit a vágóhídi hulladék, műszak utáni összetolásából hegesztenek. Nem lettem rajongó és feltétlen hív, de ami igaz, az igaz, remek cucc. Készült még májas is, majd felteszem ide a fotóját, de arról elfelejtettem csinálni, úgyhogy most csak bemondásra tessék elhinni, hogy klassz.
Nyamm. Jól festenek. Részemről a kolbászokat már harapnám is, leginkább a puha lángoltakat szeretem. Uramnak száríthatnád még, szerinte akkor jó, ha kopog.
Van egy, aminek feltétlen rajongója vagyok: igen ritkán szereztem, annó a tahitóti piacról, úgynevezett kuláré. Egész szűzérmét szúrnak fel, gömböcre töltik paprikás kolbászanyaggal, és úgy füstölik. Hát az nagyon…
Miért nem jó a manukafüst? Édes ízt ad? Hogyan véded ki a penészesedés veszélyét? Vagy, ahol jár a levegő, ott ez nem lehet gond? (Bocs, ha hülyét kérdezek.)
Amúgy pedig remekül néznek ki.
Nekem a füstölt rumpsteak eddig idegen volt, na de majd áprilisban ránézünk – a többi teljesen korrekt.
Ezt egyébként, hogy csináltátok ? Megvettetek egy egész malacságot és három felé osztottátok ? (ami kijön belőle), vagy pedig csak kimondottan az alapanyagot vettétek meg, ami kell és azt dolgoztátok meg…Szeretem mert, a magyar ember bárhol éljen, a disznóhús akkor is disznúhús marad…Töpörtyüt nem készitettetek ?
Imma néni, azt a gömböckét kulen-nek híjják hivatalosan asszem, de gondolom tájegységenként eltér a megnevezése. Naonfinom!
Moni, egész egyszerűen más az íze, nem az amit mi füstíznek gondolunk.
eFi, nem lesz az olyan idegen, hidd el, ha megkóstolod majd meglátod. szerintem 10 pontos gyakorlat
mlgy, a nézeted a magyarság és disznóság kérdésében nem igazán osztom. ellenben a töpörtyűhöz soksok disznózsír kell, ami itt nem könnyen hozzáférhető.
Egyébként alapanyagot vettünk, itt a házi disznóvágás nem egyszerűen kivitelezhető kaland, meg minek küzdeni, ha van hentes? A lényeg nem az, hogy ki vágja, hanem a feldolgozási processz.
ja, Moni, egyébként hűvös száraz hely kell neki, na ilyenből nem állunk jól, úgyhogy megpróbáljuk addig huzatban tartani amíg ki nem szárad annyira, hogy mehessen a hűtőbe. A penészedésre fokozottan ügyelek, de remélem ez nem lesz gond.
Egészen pontosan: nem lehet házilag disznót vágni. Mindenféle élelmiszer biztonsági törvények tiltják. Csak bizonyos engedélyek birtokában szabad, az meg, mint megtudtam, a hentesek jórészének sincs meg. De éppen tegnap kaptam ígéretet, hogy legközelebb eggyel közelebb kerülhetünk a forráshoz, és tüdő meg vér is kerülhet a csomagba.
nem gondolsz a babgulyásra? Nagyon jól néznek ki, csurog a nyálam. Most pont a fejtett bab időszaka van itthon, abba sem ártana egy kis füstölt husika.Lehet, hogy mégis felpattanok valami járműre és átszaladok hozzátok egy kis kostolóra…..:-)))
Irnál nekem egy rövid vázlatot a diggről, ha ráérsz, mert nem mindent értek belőle. Köszi szépen!
Ez igen. Icc jesz 🙂
Ügyesen, a kolbi szárításához ne nagyon legyen 10 foknál több. Ha igen, akkor (ne sokáig maszatolj és) bizony járjon a levegő, még akár 1 ventilátorral is rásegíthetsz. Persze jobban bírja a meleget, ha erősebb füstöt kapott. Ha kiszáradt annyira, amennyire kell, akkor megfelelő adagokban nylonzacsiban told be a mélyfrigóba.
Gratula, ez igazán nagyszerű munka volt.
Mellesleg a füstölt husikák felhasználásáról csak annyit, hogy kipróbáltam a Pozsonyi kisvenndéglőben (Radnóti u. sarok) a sóletet – csak pénteken osztják – és egészen becsületes volt. Füstölt és nem füstölt husi, tojás, rendben. A gersli kimaradt belőle, dehát ne legyünk telhetetlenek. A velővel töltött borda sem rossz ott. 🙂
A párom által hétvégén gyártott „stefánia” fasirt (egyik rúdban tojás, másikban egy szál enkezemmel gyártott füstölt kolbi) sem volt gyenge, úgyhogy csak hajrá, lesz még itt örülés az igazi, hazai ízek okán. 🙂
Pappa,
felkészült vagyok a témában, volt egyszer egy vérre menő vitám Salamon Beával a témában. A kulen szintén szlovák eredetű, de egy nagyon finomra darált vastag kolbászt takar a név, illetve tán inkább szalámi? Semmi porc nincs benne, sima, szinte olvad, tiszta paprika az egész. Amolyan szlovákikum, nemzeti eledel.
http://www.kulen.co.yu/index-en.html
A kuláré a magyarországi szlovákok, vagyis a tótok találmánya, ugyanezt a tölteléket teszik a szűzérmébe, úgy füstölik. Van még gyulai kuláré is, de az nyilván szintén tót hatás, odavándorolt a recept.
Hú de guszták, nagyon ügyesek vagytok! Tartok tőle, hogy ezt nálunk nem lehetne megcsinálni a rengeteg csapadék miatt. Viszont lehet kapni óriási füstölt combokat. Volt aki felakasztotta a garázsba, és ha arra járt, lekanyarított belőle egy jókorát.
Jó kisérletezgetést kívánok továbbra is!
Csilla
demonalizatőr: a 10 fokot nem én döntöm el, hanem az anyatermészet, úgyhogy az adott. A mosókonyhánkban állandóan van légmozgás és az ablakokat beborítottam belülről alufóliával, hogy a napocska ne tudjon besütni, úgyhogy most hűs van. A páratartalommal nem tudok mit kezdeni. Meglátjuk hova jutunk egy hét alatt, ha nem klassz az eredmény, akkor beüzemelek egy pici ventit ami állandó egyenletes légmozgást biztosít.
Pozsonyi sóletje kanyarban sincs a nagymamám által készítettől, de ahhoz képest, hogy nem házi körülmények között készül, teljesen rendben van.
Imma néni, én hizsek neked, a kulenhoz volt szerencsém, az kiváló eledel, a kuláré se lehet rossz. Ezektől az ínyencségektől még távol vagyunk, ennek a kis adagnak is örvendezünk erősen.
A bóti sóletről annyit mondtam, hogy „egészen becsületes”. Ez igaz is. Pünkt azt szeretem azon a helyen, hogy nem akarnak versenyezni sem a Remízzel, sem az otthonival. „Csak” normálisan megetetik az embert elfogadható zsetonmennyiségért cserébe.
Nagymamád sóletjét csak hírből ismerem sajnos 🙁 mert te egy irigy vagy és sosem kaptam belőle, de a verbális közlés alapján is elővenném a muszálykabátot annak, aki versenyre kívánna kelni vele.
Próbáltam utánanézni a húsos könyvemben, de nem találtam az adott idézetet, bocs, de rémlik, hogy ha naponta letörölgeted őket, akkor nem penészesedik be (olyan könnyen). Tudom, csak félinfo…