A szarvasvadászok által épített kunyhókon kívül még épült kb. 500 kunyhó a kihelyezett birkászati műveletekhez és további 150 direkt pihenési, turázási célból. A kunyhók többségét a DoC kezeli, de az állagmegóvásban és felújításban gyakran segédkeznek vadásztársaságok, túraklubok, baráti társaságok.
Szerencsére a DoC kezelésében levő kunyhók szabadon látogathatók, azért vannak, hogy menedéket nyújtsanak a túrázóknak, vadászoknak, bárkinek, akinek kedve van a zátony vadonjaiban csámborogni. A használatnak persze vannak feltételei, sőt általában ára is, de azért egy rendes High Country túrafelszerelés árának a töredéke amibe egy éjszakai alvás kerül a csiribiribbekben is.
A kunyhók általában nincsenek semmivel sem felszerelve, amit jobbára nyújtanak az valami fedél és négy fal, és általában valami kezdetleges fűtési lehetőség, úgyhogy amit használni szeretnénk, azt vigyük magunkkal. Ha kezdők vagyunk, akkor inkább forduljunk a Mountain Safety Councilhoz, ő biztosít kiadványokat és tanfolyamokat az érdeklődőknek, túra, bushcraft, túlélés és elsősegély témakörökben.
A DoC nem csak a kunyhókkal törődik, hanem a turistautakkal is, ezekből kétféle van, a Great Walks-hoz tartozó utak (pdf) és a többi. A Great Walks útvonalai általában jobban karbantartottak, mint az egyéb útvonalak és a kunyhók is magasabb színvonalúak. A GW útvonalak népszerűek is, általában pénzbe kerülnek és sok esetben előre le kell foglalnunk a helyünket, vagy vadászni visszamondott időpontokra. A harminc GW túraútvonal szerteszét található az országban, a Stewart Islandtól a Déli Alpokon keresztül egészen Cape Reingáig, ideértve a világörökség részét képező Tongariro Nemzeti Parkot is. Ha mindet megcsináltuk, akkor elmondhatjuk, hogy egészen sokat láttunk már az országból.
Sokan egyébként csak a GW túrák miatt jönnek el Új-Zélandra, mert ezek a túrák egyediek, az ország legszebb tájain vezetnek kersztül és a túrablogok leírásai szerint felejthetetlen élményt nyújtanak, nem véletlen, hogy a statisztikák szerint több tízezer ember csinálja meg őket évente. A GW túrák mellett persze még számtalan más DoC által fenttartott útvonal van, nagyrészük teljesen ingyenes, és itt kedvünkre válogathatunk belőlük.
Ha túrázni vágyunk, pláne ha több napos útra indulunk, akkor számíthatunk a Backcountry Hut kuckóira, amelyek mindenféle változatos minőségben állnak rendelkezésünkre:
- Great Walk Huts – ezek a legjobban felszerelt és legkényelmesebb házikók, matracos ágyak, főzési, mosási lehetőség, víz, fűtés, általában van egy telpített gondnok is szezonban, ide előre kell foglalnunk helyet és nem is maradhatunk akármeddig. (pdf)
- Gondozott / Gondozott hegyi kunyhók – alvóhelyek matraccal, víz, kézmosási lehetőség és fűtés,
- Sztenderd kunyhó – ebből van a legtöbb, van víz, matracok az alvóhleyeken és némelyikben fűtés
- Alapkunyhó (bivak) – hát ez annyira alap, amennyire a kiwik csak érthetik, van teteje és falai, ezen kívül mindent magunknak kell biztosítanunk – ezekért a kuckókért viszont fizetnünk sem kell, ingyenesek
A DoC maga kb. 950 kunyhót kezel, de a honlapján feltüntetett listában (kunyhók régiók szerint) szerepel sok másik kunyhó, amelyeket túra- ill. hegymászóklubok tartanak karban. A kunyhók mellett általában van sátorozóhely is, ha gondozott kunyhó mellett sátrazunk, akkor némi díj ellenében használhatjuk a kunyhó szolgáltatásait. Bizonyos helyek kivételével freedom-camping van. A vizet forralás után szabad csak meginni és rendbe is kell tenni a kunyhót magunk után, hogy a következő kirándulónak is kellemes legyen a közérzete.
A kunyhók és táborhelyek többségébe nincs szükség előre foglalásra, csak érjünk oda mások előtt, mert aki előbb jön, az alszik benn. Az alapkunyhók kivételével az összes egyéb építmányben bármikor feltűnhet egy DoC egyenruhás erdőkerülő, aki meg szeretné nézni, hogy kifizettük-e a megfelelő díjakat. A kunyhókba vásárolhatunk külön jegyeket (hut tickets) vagy bérletet (hut pass). Utóbbit megválthatjuk hat vagy tizenkét hónapos időtartamra és akkor le van tudva a gond, felnőtteknek 92/122 dollár (6/12hónapos) 11-17 éves korig 46/61 dollárz, 11 éves kor alatt ingyenes. Ha tagjai vagyunk bizonyos természetjáró egyleteknek, akkor kaphatunk ebből további kedvezményeket is.
A bérletet csak a DoC irodákban, de a szimpla jegyeket sok sport-, vadász- és túraboltban beszerezhetjük. A kunyhók listáját, az alábbi linkeken nézhetjük végig : északi sziget / déli sziget, ezekben a pdf-ekben találunk pontos árakat és felszerelést, GPS koordinátákat és Topo50 térképhivatkozásokat.
A DoC mellett mások is gondoznak kunyhókat, a zátony talán legnépszerűbb túrázóközössége a New Zeland Tramper oldalon cserél eszmét, természetesen van fórumuk, de ami még fontosabb, számos túraútvonal részletes leírása, nehézsége, hasznos ötletek, praktikák, sokat tanulhatunk a tapasztaltabbaktól. Egy másik az NZ Alpine Club, ők saját maguk tartanak fenn kunyhókat, leginkább magashegyieket, a klub maga inkább a hegy- és sziklamászásra fókuszál. A kunyhókat a túrázók lelkesen dokumentálják, itt van rengeteg fotó tramperéktól, egy lelkes, kicsit oldszkúl magángyűjtemény, a Déli Alpok 58 kunyhója leírással és képekkel, linkekkel, de rengeteg kép van a flickr-en is a témában.
A klubokat egyébként egy 1931-ben alakult ernyő- és lobbiszervezet a Federated Mountain CLubs of NZ fogja össze, rengeteg klub, ifjúsági szervezet és iskola tagja, és szorosan együttműködnek a DoC-al is, rugdossák a politikusokat ha éppen kell, de ott vannak a S/R mentéseknél akár felszereléssel, akár önkéntesekkel, akár csak helyi tapasztalattal. Az FMC-nek köszönhető, hogy megszületett a Mountain Safety Council, amely ismeretterjesztéssel, túlélő, bushcraft, hegymászó tanfolyamokat tart. Az FMC-nek egyébként van egy diszkont-kártya rendszere is, kaphatunk kedvezményeket mindenféle boltokban, de akár az Interislanderen is.
Annak ellenére, hogy a zátony hektikus időjárása komoly nehézségeket támaszthat a túrák során, a heggyen-völgyön csámborgás népszerű szórakozás, mégiscsak más professzinonálisan megázni, nem csak úgy. A túraboltokban mindent beszerezhetünk, amire a vadonban csak szükségünk lehet (sőt), és a túrázókon kívül még ott vannak a hegyikerékpárosok, hegymászók, vadászok (róluk külön posztban lesz még szó), tájfutók, magashegyi- és extrémsportolók, mind a magu külön boltjaival és közösségeivel, csatlakozzunk bátran bármelyikükhöz, fognak nekünk örülni. Ha bármi kérdésünk volna, akkor forduljunk a DoC-hoz, segíteni fognak. A Backcountry Huts egyedülálló a világon, érdemes kihasználni, hogy mindenki számára elérhetőek, plusz ott van az újzélandi táj, amelyben szinte bárhol szabadon túrázhatunk, alhatunk akár a szabad ég alatt, nincsenek veszélyes ragadozók, csúszómászók, mérgező rovarok (szúnyog és sandfly az van bőven) és gyönyörű helyekre juthatunk el, szabadon.
Egyre nagyobb az elszántságom a bejegyzéseidet olvasva. Már csak el kell tudni adnom magam valahová.
Köszi a virtuális kirándulást!
Nagyon jó cikk. Most érzem csak igazán couch potato-nak magamat, aki sok mindent kihagyott (jajj) pedig anno végigjártuk (khm, a végét vánszorogtuk) a Tongariro-t. Vissza kell menni, a fenébe is 🙂
gyertek, csak, gyertek!
Kitűnő a két gunyhós cikk. Élvezet volt olvasni.
A bivak az ember barátja… 🙂 Kedvem lenne itt egy hónapot túrázgatni
Hmmmn, nagyon kedvinálóra sikeredett ez a poszt, bevettem NZ-ot kunyhóstul a kihagyhatatlan vágyott helyek listájára. Köszi!