erőgépek

Szeretem az autókat, meg érdekelnek is, de van egy kategória amit inkább csak tapogatni jó, értelmük nem sok van. Mondjuk, hogy ez a poszt inkább tisztelgés a mérnökök előtt, mintsem az autók előtt. Két combos vashoz volt szerencsém a múlt héten, mindegyik lenyűgöző volt a maga nemében, kicsit hihetetlen, hogy ezek még autók egyáltalán.

Először foglalkozzunk azzal ami kevésbé autó, ellenben a teljesítménye észbontó így is, ez egy dragracer jármű, élete célja, hogy versenyszezonban, ha éppen rá kerül a sor, akkor minél gyorsabban tegyen meg álló helyből, negyed mérföldet. Az a kb. négyszáz méter igen hosszúnak tűnik így fejben, a járműnek viszont csupán nyolc (8) másdopercre van szüksége ahhoz, hogy teljesítse a távot.

Már az gyanús volt, hogy a csapat minden tagja (a kutyát kivéve) szolidan nyakba akasztott fülvédővel érkezett, és legvadabb félelmeink később beigazolódtak. Az úriembernek a cég tett valami szívességet és hálából elhozta a vasat megmutatni. Sajátságos élmény volt, és persze önerőből gurulni nem láttuk a vasat, csendes unszolásunkra a bácsi megjegyezte, hogy ehhoz picit rövid az udvar… Mondjuk ugye itt jönnekmennek a konténerszállítók meg két teljesen becsületes raktár határolja a területet, de ennek a gépezetnek ez harmatos.

A kaszni eredetileg egy 1956-os Chevrolet, ami vas maradt benne az mind az eredeti, a kasztninak csak az eleje nem régi, azt műanyagból újracsinálták, egyrészt, hogy könnyebb legyen a gép, másrészt pedig a motor és a módosított futómű nem fért volna el a régi bádogban. A versenymotor egy 10 literes V8-as vaddisznó, ami fickós kedvében 1010 (ezertíz!) lóerőt tud felmutatni, a gumigyárak örömére.

1956 Chevy dragster from Pappito on Vimeo.

Valami spéci magas oktánszámú lónyállal megy, a 91-est nem szereti. Ilyen erőhöz teljesen át kellett építeni mindent a motor és a kerekek között, mert egy hagyományos tengelykapcsoló, váltó az ilyet nem bírja. Minden ablaka plexiből van, a hátsó pedig végig van szórva bögrényi lukakkal, különben egyrészt benn marad a gumifüst, másrészt pedig a menetszél kiviszi az üveget. Amikor beröffentette, akkor mind azt hittük, hogy lefújja a hajunkat, elképesztően hangos, szegény kis kamerám mikrofonja nem is viselte jól a megpróbáltatásokat.

1956 Chevy dragster racecar ignition from Pappito on Vimeo.

Persze ez nem igazi autó ez egy célszerszám, de akkor is elképesztő, hogy ilyet lehet csinálni egy belsőégésű motorral. Nagyon mókás volt, hogy ott állt az udvaron egy kamionunk, ami várja, hogy elvigye a vevő, na az közúti áruszállító és feleannyi lóerővel rendelkezik, mégis tud gabonát szállítani, tonnaszám. Persze nem nyolc másodperc alatt négyszáz méteren…

A másik jószág nem ilyen házilag kendácsolt akármi, jóval többe is kerül, az ember nem is gondolná. Na jó, gondolná, de azt nem, hogy ezt valaki megveszi, pedig mégis. Ez a jószág ugyanis meglehetősen korlátozott darabszámban készült, mindössze száz darabot adtak el kupéból és még nyolcvanat kabrióból európában, és a felhasználástól eltekintve megegyezik a DTM versenyeken résztvevő modellekkel. A DTM a Deutsche Tourenwagen Masters versenysorozatot jelöli, ahol mindenféle nagyon kihegyezett vasak száguldoznak.

Az átmenetileg nálunk pihengető Mercedes-Benz CLK DTM AMG elég pöpec darab, és bár a felszereltsége kissé túlmutat a túraatók versenyén (van benne telefon meg klíma) azért egy normális autóval összevetve, nincs sok hasonlóság. Először is a belseje mintha ki lenne öntve karbonszövettel, ebből készült a kasztni merevítése is, az ülések háttámlája, és a műszeregység, az ajtók borítása is. A karbonszövettől nagyon vadul néz ki, ellenben könnyű és nagyon merev lesz minden.

A gépezet lelke egy 5.5 literes, AMG féle feltöltött V8-as motor, amelyből kiesik 582 lóerő, és 800 Nm, ha nem figyel a dolgozó a jobb lábára. Jobb, ha vigyáz, mert elég rázós tud lenni egy menet, a gumikra az van írva, hogy 285/30ZR20. Mindez még nem lenne baj, de a járgány 3.9 másodperc alatt éri el a 100km/h-ás sebességet ami 1,35g-s gyorsulást jelent (13 m/s², helló, mi?) és ezt boltban árulják, mint az autókat! Na nem teljsen úgy, ha ilyesmit óhajt az ember a fa alá, akkor olyan félmillió Új-Zélandi dollárral készüljön, az európai ára 236ezer euro… A hangja viszont gyönyörű.

A motorja külön gyöngyszem, (részben karbonnal borítva) először is kézi gyártású darab, egy erre dedikált mérnökcsapat építi ezekbe az autókba, a legalaposabb, legaprlékosabb munkával, amit csak egy német mérnöktől elvárhatunk. Ezt a sok munkát egyébként nem is szégyelli, a motor közepére a vezető mérnök aláírásával ellátott, gravírozott táblácskát heftöltek, hogy ha az ember összekeverné a garázsban a sok DTM-et, akkor tudja, hogy melyiket ki lapátolta össze.