Önkéntes mikrohitelezés – KIVA

Ma a világon körülbelül kétmilliárd ember él napi kettő, vagy még kevesebb dollárnak megfelelő pénzből. A szegénység felszámolására már számtalan ötlet született, a diktatúráktól a nemzetközi segélyszállítmányokig, igen változó hatékonysággal. A jóléti államokban rendszeresen találkozhatunk pénzgyűjtőakciókkal a különböző természeti katasztrófák áldozatainak, fogadhatunk virtuálisan örökbe nehézsorsú gyerekeket, küldhetünk használt ruhákat de akár élelmiszert is. Az önkéntes mikrofinanszírozás egy kissé más szemléletű, ám működni látszó megoldás.

A mikrofinanszírozás nem újkeletű dolog, bár a költségeit alaposan lecsökkentette a számítógépes elszámolás, továbbra is vannak előnyei és hátrányai, mint mindennek. A mikrofinanszírozás lényege, hogy olyan kisösszegű hiteleket helyezünk ki, amekkorákkal egy-egy kereskedelmi bank már nem, vagy nem szívesen foglalkozik. A kereskedelmi bankok üzletpolitikája érthető, ugyanakkor eme üzletpolitika hátrányait leginkább a szegény területen élők érzékelik.

Ők azok, akik nem juthatnak hozzá ahhoz az esetenként csak egy-kétszáz dollárnyi hitelhez, amellyel előrébb tudnának lépni vagy biztosabbá tenni a megélhetésüket. Itt jön a képbe a mikrofinanszírozás, amely pont őket célozza meg, nekik kínál pénzügyi termékeket.

Na de honnan van a pénz? Ez a legfontosabb kérdés, hiszen nyilván nem elsősorban a bankoktól, akiknek nem éri meg pici összegeket kihelyezni, az adminisztratív költségei lényegesen magasabbak a sok apró hitelnek, mint egy nagynak. A pénz tehát leginkább nem innen jön, hanem jobbára civil forrásokból. A civil forrás lehet adomány, vagy akár egy-egy alapitvány felajánlása, de mi magánemberek is részt vehetünk a mikrofinanszírozásban, ha szimpatikusnak találjuk az ötletet.

Az alapkoncepció egyszerű, a jóléti országokban számosan rendelkeznek olyan tőkével amelyet nem kivánnak azonnal felhasználni, de mondjuk a befektetéshez még kevés, szóval hatalmas összegek kamatoznak a bankokban a folyószámlákon, annak ellenére, hogy a betéti kamatok meglehetősen szerények szoktak lenni. A fejlett országok átlagos életszínvonalán 25-100 vagy akár 500 dollár nem feltétlenül jelent komoly, nélkülözhetetlen összeget, ugyanakkor ennyi pénz egy eldugott afrikai faluban komoly üzleti lehetőséget jelenthet egy ott élőnek. Fogjuk tehát az egyszeri dollárjainkat és adjuk oda az afrikai falulakónak, ő megcsinálja vagy fejleszti a bizniszét, visszaadja nekünk a pénzünket, mi pedig legfeljebb nem kerestünk a dolgon egy fillért se, vagy nem kerestük meg a betéti kamatokat. Nem segélyt, hanem segítséget adunk (hal vs.háló) sőt, leginkább lehetőséget. Amikor a kérelmezőnk a hitelt visszafizette, a KIVA visszaadja nekünk a pénzünket szépen, amit újra kihelyezhetünk, ha találunk másik szimpatikus projektet, vagy akár el is fagyizhatunk.

Persze nem egyszerű odajuttatni a pénzt, de pont ezért jött létre a KIVA, egy nonprofit szervezet, amely elvégzi az adminisztrációt helyettünk. A KIVA áll kapcsolatban azokkal a kis pénzintézetekkel, amelyek ott a helyszínen jelen vannak, rajtuk keresztül gyűjtik össze a hitelt kérőket és rajtuk keresztül helyezik ki a pénzt is. A KIVA szervezi össze az egész mutatványt, ráadásul meglehetősen olcsón, hiszen a PayPal tranzakciók ingyenesek a KIVA számára. A minimum beszálló 25 dollár (ámerikai) de persze mindenki tudja, hogy mennyi pénzt tud nélkülözni, esetleg elveszteni, hiszen, mint minden hitelezés esetében, itt is van kockázat, ráadásul itt számunkra nincs fedezet. Ha választott projektünk eredendően gonosz volt és csak le akart lécelni a pénzzel – ám a helyi kisbank elől ezt el tudta titkolni – , akkor nincs mit tennünk, így jártunk. Kicsit jobb a helyzet, ha csak fizetésképtelen lesz az általunk finanaszírozott projekt, ilyenkor a helyi pénzintézet megteszi, amit tud. A kis bank vagy pénzintézet ott a helyszínen lehet szinte bármi, a vallási takarékszövetkezettől az egyesületi pénztárig.

Természetesen nem kell nekünk összeadni egy bangladeshi talicskamanufaktúra teljes indulótőkéjét, ha csak 25 dollárunk van amit nélkülözni tudunk, akkor adjunk annyit, majd ad bele más önkéntes is. Amikor fellendül a talicskagyártás, a talicskagyártulajdonos szépen törleszti a hitelét, mi pedig visszakapjuk a pénzünket.

A KIVA összeszedi nekünk az összes projektet aminek pénzre van szüksége, mi pedig eldönthetjük, hogy a világ melyik pontján, milyen fajta tevékenységet gondolunk finanszirozni. Kapunk egy profiloldalt, ahol elolvashatunk mindenfélét a finanszirozandó személy(ek)ről, a tevékenységükről, meg, hogy hogy képzelték el ezt a törlesztés dolgot. Akár csapatokba is szerveződhetünk, mindenféle szempontok alapján, vagy mi magunk is létrehozhatunk egy csoportot, amelyek együtt finanszíroznak. Ez igen jól működik, példaképpen a Repülő Spagettiszörny Csapat 1643 tagot számlál és több, mint háromszázezer dollárnyi hitelt  finanszírozott már. (Church of The Flying Spaghetti Monster) De hozott létre hitelező csapatot a zátony Labour pártja, alapítványok, cégek, vagy mindenféle európai emberkék, akik Team Europe csapatként már nyolcszázezer dollárt hiteleztek közösen.

Számomra meglepő, hogy a visszafizetési ráta milyen magas. A projektek 98.26%-a visszafizeti a hitelét , majd eztán nemritkán újat vesz fel. És a dolog működik, olyanok juthatnak hitelhez, akik a KIVA nélkül nem.

Eddig minden nagyon szép és jó, fentiek miatt lettem én is ilyen hitelező (gondolkodom is egy NZ magyarok csoport létrehozásán is), de hol a trükk? Trükkszerűség mindig van, itt is. A trükk pedig a mikrofinanszírozás sajátosságaiban lappang, – hiszen most is mikrofinanszírozásról beszélünk – ez pedig a működési költség. A mikrohitel egyszerűen többe kerül, mint a nagyobb hitel, igaz, nagyobb a kockázat és az egy hitelre eső adminisztráció is, vagyis magasak lesznek a mikrohitelek kamatai.

Ez a KIVA esetében is ott látható, hogy a kis pénzintézet, aki fizikailag bonyolítja a hitelt (odaadja a pénzt, beszedi a törlesztést, stb.) magas kamatot számol a végfelhasználónak, vagyis a mi ingyenpénzünket (mi ugye nem kapunk kamatot) drágán hitelezi ki. Ez persze nem tűnik elegánsnak, ugyanakkor a kérdés úgy merül fel, hogy drága hitel, vagy inkább semmilyen? A KIVA-tól érkező pénz a kisbanknak szinte ingyen van, tehát legalább a forrásoldali költségeket nem kell az ügyfélre terhelnie. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy lesz aki átveri a bankot, megjelentek az első visszaélések is ezekkel az önkéntes pénzekkel, (ó, a varázslatos mexikó) de a jelenség egyelőre marginális és komoly jövője sincs, egyszerűen túl kicsi tételekhez lehet így hozzájutni, ráadásul a helyi intézmény is morcos lesz.

A mikrohitelezés szegénységcsökkentő hatása nem igazán támasztható alá tanulmányokkal vagy felmérésekkel, bár ennek az egyik oka, hogy ilyen felmérésekből alig készül pár, így a valóságban nincs igazán értékelhető adat arról, hogy összességében ezek a pici hitelek hogyan befolyásolják egy-egy kistérség gazdaságát. Az viszont kifejezetten szimpatikus, hogy itt a zátonyon (a jólétben) ülve, segíthetek Uuganbayar Gomid mongol bicikliszerelőnek, vagy Rukayat Ganiyu, lagosi fakereskedőnek. Nem teljesen személytelen a dolog, számos esetben találkozott már a hitelező és a kölcsönért folyamodó, egész program van ilyesmire.

A KIVA ügyesen használja ki az internetes lehetőségeket, nem csak a honlapjukat és blogjukat (RSS)böngészhetjük, de az általuk felhalmozott adatokból ad statisztikát a KivaLytics, a kivadata.org mindenféle grafikonokat és térképekett rajzol, a Kiva Alerts figyelmeztet bennünket, ha az általunk keresett feltételeknek megfelelő projekt bukkan fel, a KivaWorld a térképen mutatja meg, hogy hol vannak a hitelek, a KivaBank pedig egy Kiva adatokal is dolgozó, bár független, non-profit bankszerűség. A KIVA API-jával dolgozni vágyó fejlesztőknek a build.kiva.org áll rendelkezésére, hogy együttműködjenek, a Kiva adatokhoz pedig szabadon hozzáférhet mindenki. Természetesen ott a Kiva a twitteren is.

A magyar csapat 41 tagból áll és ötezer dollárt meghaladó összegben helyeztek ki pénzt, (az ábrán egy hamburgi magyar srác aktuális hitelei láthatóak) a zátonyon kicsit komolyabb léptékben csinálják, de hát jobbak a lehetőségeik is. A KIVA 2005-ben indult, mára több, mint 143 millió dollár hiteleződött ki általa, 199 ország 725ezer embere tag, ebből közel félmillióan kézzelfogható pénzt adtak a buliba. A hitelezők átlagosan kettőszáz dollár körüli összeget hiteleznek, az átlagos hitel pedig valamivel négyszáz dollár alatt van.

Gondolkodjunk, számolgassunk, olvasgassunk, és ha úgy döntünk – adjunk lehetőséget valakinek aki nálunk lényegesen szerencsétlenebb körülmények között él. Ha hitelezni nem akarunk, akkor is támogathatjuk a KIVA-t pénzzel, akár a webshopjukon keresztül is.