Patkány éve fesztivál

fesztiválozók

A fesztiválra a helyi kis bevásárlóhelyet, a northcote centert szemelték ki, színpaddal, hangosítással meg mindenféle műsorokkal. Már délelőtt tízkor elkezdték a banzájt, de mi csak kb egy órábal később értünk oda, amikor éppen a polinézek (szigetiek) táncikáltak nagy vidáman, kicsit bevonva a közönséget is. Egy nagyon helyes, hombártestű speaker nyomta a dumát, a dobosok doboztak, a lányok-fiúk pedig erős seggriszálást követtek el a közönség sérelmére.

én táncolnék veled… (úgy táncolnék!)

szigetiek

Ezt követően többféle koreai és kínai bemutató következett, taek won do, diabolo pörgetés, rózsaszín ruhás koreai nénik valamiféle pengetős hangszeres előadása (ezt hallgatva ritka ideges lesz az ember) majd kínai táncosok, természetesen oroszlán tánc (amit mi egész addig sárkánynak hiszünk amíg a helyi erők erről fel nem világosítanak), valamint egy rettnetesen sok tagú kínai bigband szórakoztatta a népet, aki vidáman ücsörgött a földön és leszámítva néhány besavanyodott pakehát, teljesen jól szórakozott.

pakeha, ha mulat

és ez még csak gyerek!

fellépők

almát késhegyről, lábbal, koreai Tell Vilmos

koreai zene, higyjétek el, képen jobb

A rendezvényen egyetlen darab rendőr sem volt, (igaz, rendbontás sem) annak ellenére, hogy a munkáspárt is meg a nemzeti párt is megjelent. Kellemes volt látni, hogy nem azért jöttek, hogy róluk szóljon a rendezvény, pedig még maga John Key is beszélt, aki a National Party elnöke. Mielőtt a sok politikás felment olna a színpadra, a parkolóban beszélgettek és nevetgéltek egymással, függetlenül attól, hogy kin volt kék (National) és kin piros (Labour) kitűző. Az egész politikusi jelenlétből egy kampányszagú mondat hangzott el, amikor a northcote-i national jelölt felkonferálta a pártelnököt, valahogy úgy, hogy „és imost következzen újzéland következő miniszterelnöke”… A többi duma a kínai újévről szólt.
Az egész civilizáltan zajlott, bár nyilván nem volt véletlen a jelenlétük, választási év van és meglehetősen érdekes politikai formációk alakulnak a háttérben, viszont itt Auckland északi részén a második leggyakrabban használt nyelv a koreai…

és nem lépnek rá…

pártelnök úr buékozik

közös dal kínaiul

labour és national

Én összevissza csavarogtam a tömegben, Kata és Eszter pedig lecsücsült a földre és nézték a műsort, közben Eszter táncikált a muzsikára meg a kínai bigband mögöttük üldögélő klarinétos nénijének mutogatta a macijait. Nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy a tömeggel ellentétben nem ettünk semmit, ami itt óceániában szinte szentségtörés számba megy. Mókás volt látni, hogy mindenki zabál valamit, ez amúgy is jellemző az ázsiaikra és a helyi őslakosokra is. Csak utóbbiakon erősen látszik is 🙂

ez nyilván finom

a kicsik is éhesek

Minden bolt nyitva volt, az emberek két műsor között bementek a zöldségeshez meg a trafikba, szóval az egész nagyon laza és jó kedélyű rendezvény volt, és nagyon kisvárosi-multikulti.

TEKKEN 2 🙂

A végére Estre már elfáradt, nyűgös lett, úgyhogy hazaballagtunk, a gyerek már a babakocsiban elaludt, most mászott elő, úgyhogy megyek valami ebédet faragni.