szüli- és más napok

Mókás volt, hogy kiderült, hogy az egyik sráccal egy faluban nőttünk fel (Dunakeszi, tudom, város) egy másik pedig az egyik volvos pajtásom pajtása 🙂 Nem is olyan nagy ez a távolság 🙂

Időközben Márk sikeresen szert tett egy ingatlanbérlésre, bár beköltözni csak két hét múlva tud, addig egy személyiségfejlesztő ukrán lakik a házikóban, amely tőlünk vagy 1 percre van, légvonalban megvan 150 méter is. A házikó nagyjából ugyanolyan, mint a miénk, szóval már csak be kell rendezni, mert persze bútor nincs benne.

Ezügyben harcos trademe kutakodás után szert tett egy komplett étkezőgarnitúrára, hűtőre és matracra, ezek mind a mi garázsunkban várják a közelgő beköltözés lehetőségét. Aucklandnak kevés helyén nem jártunk a begyűjtő túra alatt, kicsit már furcsa is, ha nincs a kocsi mögött az utánfutó 🙂

Mi is tradmeztünk egy öreg tévét hatvanhat dollárokért, elvben mindjárt jön vele srác, mert ilyen beruházás mellett a minimális elvárás, hogy szállítsák is házhoz 🙂

66 dollár

A házikónkat nagyjából belaktuk, már a gyerek sem téved el, amikor éccaka átlóg a mi ágyunkba félálomban, nagyon szeretünk itt lakni. Ha sikerül minden, akkor szert teszünk egy kertibútor garnitúrára, hogy a kertben is tudjunk üldögélni.

Kata volt délelőtt interjún, egyelőre nagyon bizakodók vagyunk, mert a tesztek nagyon jól mentek neki, és az egész nagyon pozitív élmény volt. Ha bejönne, az nagyon frankó lenne, mert a melóhely itt van tőlünk 10 perc sétára, tehát nem kell átbumlizni a hídon, sőt kocsiba sem kell ülni hozzá. Persze azt még nem tudjuk, hogy a gyerekkel mit csinázunk, ha mindkettőnknek lesz munkája, de hát majd meglátjuk, egyelőre sajnos ez nem a mai nap gondja.