Elég későig sörözgettünk és beszélgettünk, miközben a szombat esti éjszakai élet lassan elfajult körülöttünk, a nappal elegáns étterem, este söröző, éjszaka diszkó intézmény eljutott a végső fázisba. Az utcán hordákban hömpölyogtek a különböző mértékben illuminált fiatalok, akik bárról bárra járva élvezték az életet. Vagy nem élvezték, de csinálták, ez a végeredmény szempontjából mindegy is. Érdekes volt látni, hogy az amúgy nem egy észbontóan pörgős helyből hétvégén micsoda nyüzsgő éjszakai mulatozás kerekedik.
Egy idő után Hobe szólt, hogy vannak itt barátai, akik hajóval jöttek Újzélandra, csatlakoznának, így megismertünk két nagyszerű embert, Évát és Gézát,akikre mély csudálattal bámultunk és ez azóta is tart. Hajós körökben nem ismeretlen ő (mi nem vagyunk hajós körök, nevét csak a Hátszél című vitorlás magazinból ismertem a nevét) és leesett állal gondoltunk bele, hogy micsoda kaland lehetett az adriáról újzélandig vitorlázni. Géza, akit a vízenjárók Rotormanként ismernek, még a hajójára is felengedett bennünket, ami egy 41 lábas vitorlás és nagyon klasszul néz ki. Mivel semmit nem értek a vitorlázáshoz ezért aki ilyenféle részletekre kíváncsi, az legyen szíves látogasson el Rotorman hajónaplójába és olvasson.
Gézáék most itt laknak a marinában a hajón, onnan járnak dolgozni, ráadásul – ha a hajó árát nem számolom, meg az ideérkezést ahogy van – olcsóbban is jönnek ki, mintha bérelnének.
Remélem még találkozunk velük, nagyon jó fejek, roppant szórakoztató sztorikkal, talán még azt is elmeséli, hogy hogy kell vitorlázni. Ugye, hogy érdemes kocsmába járni? 🙂
Sajnos a vasárnap délelőttünk elúszott, nagyon későn értünk haza, inkább korán és tizenegyig képtelen voltam magamhoz térni.
Pappito nagymester, nagyon elhallgattál, egy hete már semmi új a blogon… kár érte