ugyanaz az ország

Itt szúrom közbe, hogy mi elég faramuci helyzetbe kerültünk, még tavaly októberben, amikor a repjegyeket megvettem. Ugyanis az indulási időpont nagyjából tiszta volt és – mint mindenki – szerettünk volna a lehető legolcsóbban a lehető legmesszebre jutni. Íme a jegyvásárlásunk:

Az első ajánlatot a vista a lufthansánál adta, ami egészen normálisnak is tűnt, Budapestről indult volna, viszont kétszer kellett volna átszállni, ami plusz macera és ugye fogalmunk se volt, hogy Eszter hogyan fogja viselni a rémesen hosszú egyhelybenücsörgést. Kértem árat, adtak, aztán kiderült, hogy hoppá, gond van, odafele a gyerek fiatalabb, mint két éves, visszafelé meg már elmúlik kettő, szóval nem ugyanaz a jegy kell neki. (két éveskor alatt valami bagót kell csak fizetni viszont ülése sincs, ölben utazik) Hát, gondoltam én a buta fejemmel, azért az aviatika történetében ez nem az első eset, hogy időközben megöregszik a delikvent, talán nézzünk utána, hogy mi van ilyenkor.

Egy hétig nem hívtak, úgyhogy hívtam én, meg bementem, hogy akkor most mi van? Aszonták, hogy nem tudnak válaszolni, mert a lufthansánál nincs benn a móni (klári, lajos, mittomén) aki az ilyet tudja. Itt kezdtem nyűgös lenni, azért a repjegyek szabad szemmel is kifejezetten jól látszó összegbe kerülnek, talán szeretném tudni, hogy minden rendben velük, mindhárman egy gépen, ugyanoda utazunk oda is és ha kell vissza is. Majd hívnak.

Nyilván nem hívtak, viszont amikor bementem, akkor már az sem volt benn aki addig kedvesen foglalkozott velem, egy bájos suhancot nyertem, aki részben teljesen más árat mondtott ugyanarra a járatra, részben pedig fogalma sem volt, hogy mi van, ha a gyerek megöregszik orvul. Hívta a lufthansát, de móni vagy ki nem volt benn. Ez az egész három hétbe került.

Na ez volt az a pont, amikor átmentem az aerovivához, mert ők vannak a legközelebb. Vártam vagy 10 percet amíg valaki elutazott balira vagy hova, utána elmondtam mit szeretnék, a néne meg negyed órán át püfölte a gépet, varázslatos légitársaságok nevével ügyködve, aztán kibökte az emirátusokat, hogy az a legolcsóbb, Bécsből indul és csak egyszer kell átalszállni, viszont van benne 10 óra hosszannézés Dubai-ban. (nem, azért sem írom az új divatnak megfelelően dubajnak!)

Sebaj, akkor majd várunk, a reptéren majd szaladgál a gyerek, vagy tudomisén, csak tessék megmondani, hogy a visszaútra mi van a gyerekkel? Semmi gond, odafelé ennyi és ennyi, visszafelé, már drágább, mert nem infáns, hanem csájld, ennyi meg ennyi. Kérdeztem, hogy ez általános dolog, mert rossz tapasztalataim vannak, amire megkaptam, hogy ugye nem gondolom, hogy az én gyerekem az első aki átöregszi magát a limiten? Izé.. Nu, megvettem a jegyeket, amit 3 hét alatt nem tudtam a másik helyen és kész.

Ámde fogtam magam, kivártam az éccakát a zátonyon, hogy otthon reggel legyen és felhívtam (internetes telefonnal) az aerovivát, hogy van nekem ez a jegyem és át szeretném tenni a végét három hónappal odébb. Rutinos honi ügyintézőként be volt készítve a repjegy, a személyim, útlevelem, cipőméretem, oltási bizonyítványaim, amit akartok. Aszonta a néne, hogy hogy hínak engem? Bevallottam, erre elkezdte mondani, hogy milyen a jegyem és mikorra kérem a végét? Sokkot kaptam, de választottam egy időpont, ő pötyögött, majd kiderült, hogy a gyerek jegye más osztályra szól és azon az osztályon már nincs hely, de ne aggódjak, keres valamit. 4 nappal arrébb talált egy járatot, amire mind felférünk, örvendeztünk, majd aszonta küld egy emailt amiben van egy kitölteni való űrlap, azt küldjem vissza, akkor kiállítanak egy számlát a módosítási díjról, azt befizetem, küldök igazolást, ők meg a repjegyet.

10 perc múlva a mélboxomban volt az űrlap, kitöltöttem, visszaküldtem, 2 óra múlva megjött a számla, kifizettem a netbankon, az utalás igazolását meg elméleztem a néninek. Eztán lefeküdtem aludni, mert már késő éccaka volt.

Másnap reggel a postaládámban várt a 3 elektronikus jegy.

Egész megszédültem, hogy így is el lehet valamit intézni, flottul, gyorsan és udvariasan, sőt – ismertek – jól tűrte a hölgy a viccelkedéseimet is. Mivel olyan könnyű folyton fikázni a honi állapotokat, most azt gondoltam, hogy akkor is írok, ha valami klassz. Hát ez európai minőségű ügyintézés és ügyfélkezelés volt.

Most jön az, amiért a poszt a címét kapta, családom szkájpon felvilágosított, hogy a centrum parkoló társaság volt kedves megbüntetni engem tilosban parkolásért, március 28.-ai dátummal.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt hogy csináltam, amikor a kocsim nincs közterületen, a kulcsa és a forgalmija nincs Budapesten én meg ugye mégannyira sem vagyok. Innen még védekezni sem nagyon tudok, mert hogyan mutatják be a fotót, hogyan bizonyítják be, hogy az én autóm volt, nem pedig egy hasból írt rendszám?

Teccikérteni? Egyrészt ilyen élményem van, mint az Aerovivánál, másrészt pedig belefutok abba amiről városi legendák százai keringenek, hogy vakra büntetnek autókat a centrum emberei, majd behajtják a pénzt.

Várom szeretettel az ötleteiteket, hogy ti mit gondoltok, hogy lehet a parkolómaffia nyilvánvaló kummantását kezelni?