Kütyü – Sony eBook reader (PRS-505)

A Gutenberg-galaxis csendesen forog tovább, az emberek (Horngyulásan: lakóság) egy rétege nem hagyott fel az olvasással, annak ellenére, hogy számtalan új forrásból juthat olcsó ingerekhez. Ez remek dolog, a könyv jóbarát, ahogy a graffiti mondja, a kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. (a kutyán belül, mint tudjuk, túl sötét van olvasni) 

 

A hatalmas elektronikus könyvesboltok sikere is itt keresendő, a könyv tud valamit amit szinte semmi más nem, mozgatja a fantáziát, működik villany nélkül és nagyon egyszerű félbehagyni és újra elkezdeni. Ráadásul maga a papír is csodálatos anyag, jó a tapintása, illata, jó program egy antikváriumban tekeregve rászánni az időt egy-egy könyv megvásárlására. Vagy jó móka a webes könyváruházakban fülszövegeket és részleteket olvasni, és azonnal birtokba venni egy-egy művet.

 

De van amiben a papír is legyőzhető, ez pedig az információsűrűség, egész egyszerűen képtelenség mozgatni már pár kötetet is, nem beszélve egy-egy költözésről, itt a zátonyon pedig erős hiányérzetünk van az otthoni könyvespolcok tartalma után. Sajnos már a mi csekély 1-2ezer kötetünket sem lehet mozgatni kényelmesen, ráadásul az ember sosem tudja eldönteni, hogy mit hagyjon otthon. Erre ad jó megoldást a könyvek (és bármilyen írott anyag) elektronikus formában történő tárolása és használata.

 

Sajnos, azonban hátrányok is járnak ezzel, mégpedig a megjelenítés korlátai, egy könyvbarát, rendszeresen olvasó ember nem tud a képernyőn olvasni, bármilyen kellemes kijelzőt is használ, a háttérvilágítás fárasztja a szemet, a CRT monitorok villogása pedig rontja is. Arról nem beszélve, hogy nem választható meg olyan szabadon az olvasási testhelyzet, mint egy könyv esetén, leszámítva egykét megszállottat, nem cipeljük a laptopot a strandra, nem vesszük elő a tömegközlekedésen, orvosi váróban, vagy a kocsiban, ha várakozunk valakire.

 

Erre kínál megoldást ma már több cég is, több termékkel, kissé mindegyik máshonnan közelítve meg a problémát. Ezirányú kutakodásaim örömmel töltöttek el, szerencsére nagyon sok ember olvas és beszéli meg az olvasottakat, vásárolnak a webes elektronikus könyváruházakban elektronikus formájú könyveket. Ez nem csak azért jó, mert ezekhez a példányokhoz nem kell kivágni a fákat meg a rongyokat (nagyon sok könyv készül reciklált pappírra) és nem is generál másodlagos hulladékot, viszont korlátlan számban multiplikálhatóak.

Az eBook olvasó készülékekből van vagy 5-7 féle, de lényegében 3 kiforrottnak nevezhető termék van, az egyik az európai iLiad, amely 8 collos kijelzőjével a legnagyobb a piacon, de ez a kütyü kicsit továbbmegy az egyszerű villanyos könyvnél, mármár tablet tulajdonságokkal bír, jegyzetelhetünk a felületére és egyéb varázslatokat is tud. Ez az árában is tükröződik. A másik két értékelhető versenyző az Amazon.com által kieszelt Kindle amely nagyon jó irányba indult el, annak ellenére, hogy ez az első Amazon hardver. Ebben van vezetéknélküli hozzáférés, amely az amazon whispernetjéhez képes kapcsolódni, lehetővé téve a Kindle felhasználóknak, hogy közvetlenül az eszközről vásároljanak tartalmat és előfizessenek újságokra. A Kindle érdekessége, hogy olyan csúnya, mint egy ’83-as Texas Instruments számológép, de valószínűleg jópofa kütyü lehet, a tulajok ódákat zengenek róla. (végül is a TI-83 is príma cucc volt!) Harmadik lehetőségünk, amivel fenti két megoldásnál olcsóbban jövünk ki, bár a nemrégiben történt ármódosítás után már „csak” 60 USD-vel vagyunk beljebb, a Sony készüléke, amely már a második generáció, az első a PRS-500 volt, amely némi ráncfelvarrás és praktikussági módosítások után jelent meg. Én ezt vettem.

 

Mindhárom jószágnak a kijelző a lelke, a Kidle és a PRS505 is 6 collos kijelzőt kapott, álló formátumban, és mindketten „forradalmi e-Ink technológiát” használnak. (az iLiad is, de az méregrága és nagy és különben se láttam élőben) A technológia nem annyira forradalmi, mint mondják, több éve létezik, sőt az én motorola F3 nevű telefonom kijelzője is ilyen. Ennek lényege, hogy 8-16 szürkeárnyalattal (a telefon esetében fekete-fehér) megjelenítenek egy képet, és az statikusan ott marad a kijelzőn, anélkül, hogy energiát fogyasztana, ami nagyon hosszú akkuidőt biztosít a hordozható kütyüknek. Ráadásul nincs háttérvilágítás sem, ami újra csak spórol a villannyal, és tulajdonképpen tényleg elektronikus papírként működik. Amilyen fényviszonyok között tudunk könyvet is olvasni, olyan helyzetben az e-Ink is jó. Ideális arra, hogy könyveket olvasson rajta az ember. No de milyen könyveket?

Jó a kérdés, természetesen újabb formátumháború alakult ki, hiszen az tarthatatlan, hogy máshol költi el a pénzt a kedvesvevő, hozza csak hozzánk. A Kindle természetesen az amazonra van drótozva, a saját formátuma mellett elolvassa a DOC, .JPG, .GIF, .BMP, .PNG fájlokat. Mivel van billentyűzete, közvetlenül vásárolhatunk az amazon ebook készletéből, ami százhúszezer címet tartalmaz, úgyhogy elvan vele az ember. A sony is üzemeltet saját könyvesboltot, úgy hívják, hogy ebookstore és ebben is több tízezer cím szerepel, direkt .lrf formátumban, amit nyel a kis sony kütyü, mint a kacsa a nokkedlit. A PRS505 is olvas PDF-et, DOC-ot, RTF-et és TXT-t, képes megjeleníteni JPG, GIF, BMP fájlokat. Sajnos egyelőre sem az amazonon sem a sony boltjában nem vásárolhatunk, ha nem vagyunk usákok vagy kanadák. (gondolom ide szóló terjesztési jogok vannak a könyvesboltnál, vagy a fene tudja.)

 

A fromátumháborúnak van haszna is, mégpedig az, hogy lelkes szoftverészek faragják már a konvertereket, innen-oda, onnan ide, pdf-ről .lfr-be, vhs-ről szódagépre, amit csak ki tud gondolni az ember. Erről még később szólok. Maga a vas kapható ezüst és sötétkék színben, (de gustibus…) én sötétkéket vettem. Sajnálatos módon a tartalommenedzselő szoftvere csak windows alatt működik, de a mac is látja drive-ként a cuccot és szabadon másolhatunk rá bármit, ami a kezelt formátumok között van, azt tudjuk olvasni vele. Úgy néz ki, mint egy könyv, a borítóra a „gerincénél” fogva van rögzítve maga az olvasó, ez is egy újítás, az elődje még a hátsó prítóra volt pattintva. A lényeg (ez a Kindle esetében is így van egyébként) a bővíthetőség, Memorystick Pro Duo ÉS SD kártyák mehetnek a masinériába, és a belső memóriája is 200MB körüli, szóval mindenféle bővítés nélkül is viselhető 100-200 könyv. Ami persze jó móka, de mivel a jószág lejátszik MP3-at, könnyű kiszaladni a helyből. A zenelejátszás csak fülessel megy, értelemszerűen ebbe a kis laposba nem hekkeltek hangszórókat, amelyeknek amúgy is ergya kis hangja lenne, inkább kapott egy sztenderd 3,5-es jack aljzatot, így olvasás közben tudunk zenét hallgatni. Vagy olvasás nélkül. Kicsit zavaró, hogy a zeneszámokat, bárhol találja is meg őket, szimplán ábécé sorrrendbe teszi, és ennyi, de végül is ez nem muzsikagép, hanem betűgép, komolyabb jelentősége nincs.

 

A kijelző előnye egyben a hátránya is, alig fogyaszt, viszont lassú, tehát mozgóképekről ne álmodozzunk, úgysincsenek színek, a képeket is 8 szürkeárnyalatban láthatjuk, ami tökéletesen elég, ha mondjuk a fényképezőgépünk leírását olvassuk pdf-ben, ahol ábrák is vannak, vagy az újságokat amiről még később szintén lesz szó. A készülék bal és jobbkezeseknek egyaránt kényelmes, mindkét kéznél vannak lapozógombok, úgyhogy a használat gördülékeny, direkt nördöknek: a felhasználói élmény fokozott. Ha csak letesszük az olvasót, akkor egy idő után leoltja a kijelzőt és aludni megy, bekapcsoláskor ott találjuk magunkat, ahol abbahagytuk az olvasást. Ezen kívül, ha beleolvasnánk másba, vagy csak elindítanánk a zenét, amihez vissza kell térni a főmenübe, használhatunk könyvjelzőket, erre külön gombunk van, a korábbi könyvjelzőkből választhatunk, hogy mit akarunk folytatni honnan. Ez hasznos, ha valaki elvetemült, mint én és több könyvet is képes egyszerre olvasni. Dirket oldalszámot is begépelhetünk a számbillentők segítségével. A lapozási sebesség változó, valamiért a kártyáról dolgozás meglassítja a dolgot, amíg meg nem szokja az ember, addig fura, hogy akár 1 másodpercnél több is kellhet az új lap lerajzolásához, de nekem egy könyv alatt megszokható volt. Ha például .rtf-et olvasunk a belső memóriából, akkor a lapozás azonnali.

A készülék háromféle betűméretet tud megjeleníteni, alapból kicsit-közepest-nagyot, de ha megnézzük a New Yorker-es képet, akkor láthatjuk, hogy az egészen apró betűktől a jó nagyokig mindenféle van, ez a forrás formátumától függ. A betűméret olvasás közben változtatható a zoom gombbal, sőt, a kijelző formátuma is változtatható, attól függ, hogy a szövegünknek vagy ábránknak a fekvő vagy az álló formátum biztosít jobb olvashatóságot.

 

A tartalom kezelése egyszerű, csak megfogjuk az ebookjainkat (bármilyen formátumúak is) és átdobáljuk a cuccra USB kábelen keresztül, egyébként ez az akkutöltés módja is. Akinek ez nem elegendő és/vagy nem használja a windowsos saját szoftvert, az se marad segítség nélkül. Én némi vadászat után a calibre nevű ingyenes szoftvert találtam a legalkalmasabbnak, egyrészt megismeri a kütyüt, külön kezeli a belső és a bővítmény tárhelyeket és még friss híreket is tud fetchelni nekünk, ráadásul natív OS X, Win és Linux verziója is van. Emellé kapunk lehetőséget saját könyvtár létrehozására, amely ugyanúgy böngészhető, mint az iTunes lemezborítók, és tud .lrf formátumba konvertálni. (ami figyelembe véve a Magyar Elektronikus Könyvtár immár ötezer kötetet meghaladó készletét amely pdf-ben is elérhető, nagyon jól jön minden idegenbe szakadtnak)

 

A friss újság azért érdekes, mert a nagy ellenlábas, a Kindle magától képes erre, nem kell hozzá még számítógép sem, viszont előfizetés az igen. Esetünkben nem kell előfizetni és a calibre saját készletén túl, magunk is bővíthetjük kedvenc helyeinkkel a készletet.

 

A könyvtárunk minden eleméhez természetesen adhatunk mindenféle metaadatokat, sorozatokat hozhatunk létre amit az olvasó kezel is, és ha már az elején nem csak odahányjuk a fájlokat, hanem szépen kitöltjük a metaadat mezőket, akkor kényelmesen válogathatunk a könyvek között, cím, szerző vagy beszerzés ideje alapján. Jó esetben ISBN szám alapján letölti nekünk a borítót is, amit bele is konvertál az .lrf fájlba, bár ez egyetlen magyar ISBN számmal sem sikerült. A lényeg, hogy a gépünkön megvan a teljes könyvtárunk, szépen lapozhatóan, és ebből azt teszünk fel az olvasóra és szedünk le róla, amit a kis kedvünk diktál éppen.

 

Ami nekünk sarkalatos pont lehet, az az ékezetek kezelése, hát itt bizony vannak még sunnyogások. Ami élből .lrf formátum az sima ügy, akkor is, ha mi csináljuk egy pdf-ből vagy rtf-ből, az ékezetek klasszak lesznek. Hosszű ő meg í. Az rtf-ek változatosak, ami helyből kalapos ő, azzal nincs gond, az kalapos marad, az olvasást nem befolyásolja csak a szépérzék dünnyög.

 

Viszont vannak rtf-ek, amelyek valami más fontkészlettel mentődnek, vagy a fene tudja, a kódtábla más, itt a hosszú ékezetek helyén lesz kis kocka meg üres hely. Ami még dühítő, hogy ha kártyán tároljuk a könyveket, akkor a címekben kérdőjel van ékezetes betűk helyett, úgyanakkor, ha a belső memórián, akkor az ékezetek szépen megjelennek a címekben is. Alapból elmondható, hogy ha egy helyes ékezetű .doc vagy .pdf fájlt konvertálunk .lrf-be, akkor az eredmény csudaszép lesz, és ha a belső tárhelyet használjuk, akkor a címekkel sem lesz baj. Nyilván angol nyelvű fájlok esetében semmi gond nincs.

 

A készülék kellemes és masszív fém házat kapott, nem nyeklik-nyaklik, a gombok jól érezhetően működnek, tudjuk, hogy megnyomtuk-e őket. Nekem a jobb oldali lapozógombok nem jó formájúak, de használhatóak, vagy kiválthatók a másik oldal gombjaival. Ha leszoknának a gyártók, hogy fém hatású műanyagokat (és műanyag hatás fémeket) szereljenek a vackaikra, akkor kicsit előrébb lennénk, én legalábbis nem szeretem ezt a műkróm műanyagot. A fém felületkezelése kellemes tapintású, bár az ujjlenyomatok megmaradnak rajta, és csak dörgöléssel távolíthatóak el a mattírozásról. A hozzá adott borító finoman, elegánsan mágnessel záródik (az első és a hátsó borító is rátapad a készülék házára ) és védi a kijelzőt. Lehet hozzá vásárolni mindenféle exkluzív bőrszerkót, aminek a tapintása nyilván kényelmesebb, mint az eredeti műbőr és még zsebek is vannak benne mamóriakártyáknak. Szépen ki van találva, a körítés is, változatos kiegészítőket is találhatunk, a külső falitöltőtől a rácsíptethető olvasólámpáig. Mivel fény mindenképpen kell, érdemes megnézni ezt a terméket amit tippem szerint hagyományos könyvekhez eszeltek ki, de minden e-Ink kijelzővel is működik és többféle méretben kapható.

Összefoglalva, nagyon hasznos kis vacak ez, kényelmes használni, az apró nyűgöket (pl. sok könyv esetén lassan éled fel) el lehet viselni, és a gépemen fellelhető cirka 1700 könyvet egy kétgigás SD-kártyára fel tudom tolni, ami egészen elképesztő mobilitásérzést ad. Plusz a Magyar Elektronikus Könyvtár is elolvasásra vár, szuper dolgok vannak benne, érdemes böngészni. Sajnos a készüléket nem forgalmazzák nálunk, én is az ebay-en vásároltam, gyári, bontatlan állapotban, és 6 nap alatt ideért. (amiben volt egy memorial day ott és egy queen’s birthday itt) Ha meg tudjuk oldani, hogy ne tűnjön el a postán, akkor érdemes. Technikai specifikáció és részletes leírás a gyártótól itt.

[Update 2008.06.06]

Rászántam egy kis időt a kutakodásra, mivel minden érdeklődési körnek megvan a kisebb-nagyobb internetes közössége, rátaláltam az elektronikus könyvek szerelmeseire is. A közösségbe szerveződés nagyon hasznos tud lenni, megosztott tartalmak, megosztott tapasztalat és a kereskedelmi forgalomban kapható olvasóeszközök hiányosságainak pótlása. A gyártók álmukban sem gondolták, hogy az eszközeik mire nem képesek az elszánt civilek kezében.

Az alapvető gondolat is jó, miszerint vedd meg a kötyüt, gyere el a könyvesboltomba a neten és vásárolj nálam. De a civilek el tudnak vonatkoztatni a profittól és szabadon használják a fantáziájukat.

Az egyik ilyen hely a Feedbooks ahol amellett, hogy rengeteg megosztott tartalom van Edwin Abott Abottól H.P. Lovecrafton át Stefan Zweig-ig, emellett lehetségünk van saját magunk által írott műveinket publikálni a villanykönyv-barátoknak és mások szárnypróbálgatásait olvasni (kezdő íróknak ez nagyon hasznos lehet). Természetesen mindenhez fűzhetünk kommentárokat, mit olvastunk, mi a véleményünk róla. Ja, és van egy nagyon vicces feature, ez az RSS-PDF konverter, így magunkkal cipelhetjük kedvenc híreinket, gyakran olvasott blogjainkat, vagy bármit amit egyébként RSS-ben olvasunk feltölthetjük az eBook olvasónkra. (és az oldal gravatar kompatibilis)

Van a Sony termékére sudoku is, ha enélkül az elmefenő szórakozás nélkül nem lennénk meg, de találhatunk rá szótárat is a másik népszerű ekönyv oldalon a mobileread-en.

Ez nagyon hasonlít a magyar mac-esek portáljához, itt is találunk minden ekönyv olvasó eszköznek külön fórumot, ezeken belül vannak a kütyükkel és kiegészítőikkel foglalkozó témák és tartalommal foglalkozó témák, szépen rendszerezve, a hibajelenségektől a firmware frissítéseken át a gyártó cégek belső pletykáiig mindenféle. Az itteni felhasználók nagyon termékenyek, van véleményük és nem félnek megosztani, így első látásra jópofa közösségnek tűnik és minden jelenleg kapható e-ink kütyü használója megtalálja a hozzá hasonlókat, vagy azt, hogy melyik ebay usertől érdemes venni kiegészítőket. Az itt megosztott könyvek szinte minden formátumban elérhetőek. A teljes lista itt van TXT és HTML-ben. Ráadásul itt a fórumokon alálkozhatunk egyéb érdekes alakok mellett, a Calibre szoftver szerzőjével is.