Az a jó abban, hogy az ember barátai között van mesekönyv illusztrátor, hogy egyrészt csuda dolgokat láthat, másrészt kap olyan könyvet a gyerek, amit a művésznő enkezével illusztrázott. Harmadrészt pedig azért, mert magunktól nem mentünk volna be a The Edge nevű művházba a cbd-be, de így igen.
Azt nem tudom megmondani, hogy szakmai szempontból milyen volt a rendezvény, de kicsit fura volt, hogy a sok kisgyerekes család, mint mi is, a lépcsőkön rángatták a sok babakocsit el és alá. Na de sebaj, egy kis edzés nem árt, és úgyse láttuk az épületet eddig csak kívülről.
Volt bácsi, aki mesét olvasott a gyerekeknek, nagyon aranyos volt és a kis rövidlábúak lelkesek is voltak, kiabáltak meg tapsoltak meg minden. A mi lányunkat ez nem kötötte le, mert azt hiszem nem tud angolul, vagy tud, de a mese volt érdektelen, végül is nem számít, itt is voltunk.
Volt kalligráfus néniből egy adag, akik szépen leírták a gyerekek nevét egy papírra és aztán odaadták nekik, ez izgalmas volt és talán a nénik még jobban is érezték magukat, mint a gyerekek, akik tülekedtek a papírcetlikért.
No és persze volt zenés táncos előadás, a néni énekelt meg mesélt a gyerekeknek, a bácsi pedig egyszemélyes szélkiáltókként pengette meg kísérte az előadást. Jópofa volt. Aztán a gyerek kidőlt, meg nem is volt annyira érdekes az egész, úgyhogy hazajöttünk a délutáni szundira. Még visszamegyünk a városba egyszer mert itt van a legöregebb, még működő óceánjáró a Princess Wharfban, pár napja kötött ki és ilyet még nem láttunk. Most a hilton hotel egyik oldalán egy hadihajó, a másikon ez az öreg csotrogány parkol.
Gratulálok a költözéshez! Nagyon tuttti. És örülök annak is, hogy továbbra is jól vagytok. Már egy hónapja én is ismerkedem az itteni kultúrával…. és nagyon tetszik!
nolámcsak! Írok neked mélt üstöllést!