Na ideért a zimankó, tegnap reggel is cudar hideg volt, ma meg már deres volt a fű és az utcán parkoló kocsik szélvédője is zúzmarás volt. Enyhíti a dolgot, hogy már nyolc körül elkezd sütni a napocska és finoman melenget, de azért 3 fok az 3 fok. Nem sok. Ilyenkor dühítő, hogy hurkapálcából és félfamentes rajzlapokból építkeznek, mert ilyen napsütés mellett fűteni se nagyon kéne, ha benn lehetne tartani a meleget.
Igazából persze ez nem valami harapós tél, az otthonihoz képest, ahol minuszok rohangálnak, csak otthon ugye fűtött lakások és munkahelyek vannak. Na mindegy, nem panaszképpen, hanem tapasztalatképpen mondom. Fel vagyunk öltözve és fűtünk is.
Olyan 11 órától már szuper a lakásban, mert besüt a nap és fűt helyettünk, a hatalmas ablakokon dől be a fényesség, tehát legalább nem depresszív sötétszürke az egész.
A gyönyörű asztalunk meg túl nagy, a fenébe is, megeszi az egész szobát. Pedig nagyon klassz. Mégis azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk kisebbet venni, ezt meg eladni. Na majd még tetriszezünk egy kicsit, hogy hátha maradhat valahogy, ha nem, akkor megy vissza a trédmíre.
Mi szoktuk egymásnak említeni, hogy ilyen szép napos, szivárványos, zöld télre otthonról nemigen emlékezünk. A többit meg pulóverben, vastagzokniban átvészeljük.
Aggyál sapkát a gyerekre!
Azon gondolkodtam el amit Pukekó Főnök, Tamás írt. Én a meleget szeretem abból is a dögmeleget. A tél is nagyon szép csak nagyon hideg és makkor még ott van az állandó szürkeség. Kikészülök tőle. Most viszont azon jár az eszem, hogy elképzeljem milyen is lehet az amit leírt Tamás az ottani télről ami „..szép napos, szivárványos, zöld..”
Mondjuk egy jó gyümölcsös forralt bort a zátonyon is megfőznék és pulóverben vastag zokniban nézném az 5 fokban a szivárványt. 🙂
itt a tél nem úgy szép, mint ott ahol hó is van.
itt csak hideg a levegő. a déli szigeten van sok hely ami sötét és szürke hónapokig, de itt északon aszondják, hogy könnyebb elviselni, nincs olyan hideg és a napocska is süt. ma egész nap észbontóan kék volt az ég és közel-távol nem volt egy felhő se.
Azért írtam az előzőben, hogy előbb meg kellett volna tervezni. 1 gonddal kevesebb lett volna, ami ráadásul egyből 2. Eladni és venni egy másikat.
tervezni, jópofa 🙂 ez nem a vonalzó hazája 🙂
hol marad akkor az akcidentalicitás vidámsága? 🙂
kicsit még élvezzük, aztán eladjuk, nem hajt a tatár…
Ránk a tulaj hagyott egy bazi nagy asztalt, amin csak úgy tudom átnyújtani, mondjuk, a levesestálat a másik oldalra, ha ráfekszem. Betölti az egész ebédlőt, de igen szép, masszív darab, nem volt szívünk megválni tőle, és baráti vacsorákhoz igen jól jön. Most pedig már azon végzem a munkám jelentős részét, ha vinnék, sem engedném. Munkaeszköz! Szóval, sosem lehet tudni.
Én az itteni télben a gyönyörű szép virágokat imádom!!! Szuper jó volt a tél közepén virágokat ültetni pár nap ezelőtt :):):)
„Ránk a tulaj hagyott egy bazi nagy asztalt, amin csak úgy tudom átnyújtani, mondjuk, a levesestálat a másik oldalra, ha ráfekszem.”
ez micsoda jó trükk 🙂
sajnos van egy elképzelésünk a szobáról, és abba így nem fér el egy ekkora asztal, de legalább kipróbáltuk. közben licitálok egy másikra is, ami kosebb, de még szebb, de ez titok! 🙂
Tudom nem egyszerű a feladat, de némi képpel megpróbálnád illusztrálni az ottani telet.
Hálás köszönet,
Yda
Csinálok egy tél sorozatot a környékről és kiposztolom.
Egen, én is kérek téli képeket, olyan szép zúzmarás honvágyébresztőt… már ha olyan az idő.