Némi idegenkező segítséget igénybevéve (köszönjük alássan mégegyszer vateveréknek) megérkezett a következő ebédlőasztalunk, mely sorrendben a második leszen. Eleddig egy se volt, most pótolunk 🙂 Ezenközben zajlik a „régi” monszter asztal árverése a trédmín, reménykedünk, hogy az eladása hatékony veszteségminimalizálásba torkollik. Remélem tetszeni fog nejecskének, amikor hazatolja a bringát a gyárból. Egész modernságos, bár valami kellemetlen optikai csalódásnak* köszönhetően roppant kicsikének tűnik.
A szoba viszont egszen normális méretűre tágult így, hogy nincs feltöltve asztallal. Úgyhogy majd nekiállunk keresni egy megfelelő ülőbútort ami kényelmes és jól néz ki. No meg persze hóvégén a maláj nőcskétől is jön még cucc, jó lenne már azon is túl lenni. Az új székek viszont valami tudományos anyaggal vannak borítva, szerintem hasított műbőr (alkantara, na) viszont könnyű tisztítani. Aki már látott gyereket enni az tudja, hogy ez nem lényegtelen. És a newcomer bővíthető 150 centire, alapból viszont csak 120, ami hármunknak kényelmes a mindennapokban, ha meg jön valaki, akkor körbe lehet ülni rendesen.
*= hogy itt van egy több cinteremre elég kastélyasztal mellette
ez volt az első próbálkozás
ez meg a legújabb szerzemény
