Mivel itt meglehetősen sok rizst eszünk, ami biztos nagyon egészséges, ha csak ázsia népeit tekintem, a rizs főzése elég sok macerával járt. Főleg azért, mert odaégettem, no meg azért is, mert sose lett ugyanolyan, ami egy idő után zavaró tud lenni.
Ígyhát elhatároztuk, hogy vásárolunk irdatlan befektetéssel egy rizsfőző gépezetet, amit szorgos ázsiaiak sem restellnek használni, úgyhogy minden bizonnyal nekünk sem szégyen, ha üzembe helyezünk egy példányt. 32 dollárt lelkifurdalás nélkül szántunk a dologra és egyelőre helyes döntésnek látszik a beszerzés.
Van a közelünkben egy ócsított bolt, ahol mindenféle új és használt cumó van, csomagolássérült termékek és kishibás fehéráru, jelentős kedvezményezéssel. Mondjuk a készlet 80%-a vadi új cucc, és 20% a sérült vagy esztétikai kihívásokkal küzdő. Na itt sikerült megvásárolnunk a készséget.
A rizsfőző elképesztően praktius vacak, nincs többé (bús hétfő, hehe) szaladgálás, jajjkifutott, jajjleégett, jajjakkor csinálok tésztát, ez egy egygombos megoldás, nincs agyonbonyolítva. Van egy teflon bödön, abba megy a rizs meg a víz (a rizst jól meg kell mosni) a bödön a főzőbe, rá a teteje, gombnyomás és 20 perc múlva kész. Azon kívül, hogy nem szabad a teflont felsérteni, semmiféle törődést nem igényel. Ha ebben valaki elbaltázza a rizst, akkor ott user error van. Főzés közben sem kell kevergetni, nem kell a tetejét levenni és minden klassz lesz.
Ami jópofa – tessék elnézni nekem, zöldfülű vagyok a rizsfőzők világában – hogy miután megfőzte a rizst, átkapcsol melegentartó üzemmódba, és csendeskén kivárja amíg a gazdi szervíroz. Adtak hozzá kis rácsot az aljába, arra lehet pakolni mindenféle zöldséget és amikor nem rizst főz, akkor ződet párol, most éppen 3 répa volt a kísérleti alany és meglepően pont jó lett 20 perc alatt, megfőtt, de nem főtt szét. Izi tu júz, izi tu portébül. Hétvégén újabb sushi-gyártást tervezek, úgyhogy kiderül mit tud a sushirizzsel.
Sohasem értettem hogy mi az a nagy hype a rizsfőzés körül. Legeccerűbb, még nem sikerült elrontanom (ha a néhanapján történő dupla sózást nem számítjuk).
Főétellel egyidőben kezdem, pici olajon megfuttatom a rizst, duplájánál enyhületnyit kevesebb meleg vízzel felöntöm. Addig van nagy lángon, amíg fel nem forr, utána lefed, elzár.
Amíg megcsinálom a husit/akármit, addig pont meg is párolódik, és melegen tartja magát a sima egyszerű rozsdamentes lábosban is.
De egyébként biztos praktikus a kütyü, főleg ha van elég hely a konyhában – nekünk ez napi használatban lenne, nem lenne jó kredenc aljából előrángatózni.
Truváj max annyi, hogy hosszú idő óta a következő keverék van itthon mindig: 2 rész basmati vagy jázmin, 1 rész barna rizs.
Aztán kezicsókolom.
N
Imma néni, drága!
Már rég szóvá szerettem vón tenni minden gasztrológiában jártas mágusnak, hogy miért nem használnak egyszerű földi halandók számára is értelmezhető kifejezéseket. Az őrületbe kerget (az egyszeri kókler érezhette így magát, amikor a nagy alkímisták recepjét próbálta kihüvelyezni), amikor azt olvasom, hogy „pici olajon megfuttatom a rizst”. Hogy egészen pontosan mit is csinálok?
Én is így csinálom a rizst, jé és nahát. Igaz, addig főzöm (kis lángon, felforrás után), amíg a vizet el nem fövi. Nem szoktam odaégetni. Régen az indiai (feleségétől távol élő, főzéshez abszolút béna pasi) lakótársunk rendszeresen leégette a rizsét, mondtuk neki, ne forralja mán a végtelenségig, erre megkaptuk, hogy a neje így szokta. A végén már dugdostam előle a jobb edényeket…
eddig én is Imma recipéjét alkalmaztam, kis olaj, fut, víz, rotty, elzár, eszik.
De ez jobb, na. Nincs mit tenni, amit be kell látni, azt be kell látni.
Csanád,
nem is jutott eszembe, hogy ez mán szakszó. A futtatás az az hogy kicsi olajat, mintha rántotta alá tennéd, fölmelegítesz. Amikor forró, beleszórod a rizst (vagy bármit), és csak pár perc alatt átforgatod rajta.
en is igy fozom a rizst (1 bogre rizs, 2 bogre viz), kiveve a basmatit, azt nem futtatom meg olajon. A szomszednak van rizsfozoje, de biztos nem jol allitja be, nem finom a rizse.
épp ma olvastam az eszköz alternatív hasznosítását:
„Nekunk is van rizsfozonk, soha rizst nem foztunk benne, de sokaig kovaszos uborka keszitesere hasznaltam, ha kint nem volt eleg meleg, ez melegen tartotta a befottes uveget.”
😀