Miért mindig a legrosszabkor?

A hagulati alapkövet az rakta le, hogy ugye eladódott a nissan a trédmín, aminek nagyon örültünk egyfelől a pénz miatt, másfelől, hogy egy gonddal kevesebb. De egész hétvégén egy bit nem sok, annyi se jött tőle. Majd megérkezett a levél a jóembertől aki fura dolgokat feltételez, majd finoman követelőzik, majd részletgazdag válaszomra nem reagál, sebaj. Reggel viszont mikor hazaértem a gyermek bölcsibe tuszkolása után, már várt a potaládámban egy levél, miszerint én, úgyismint jómagam, leszek kedves kontaktálni egy másik jóemberrel, aki annál a vontatós cégnél dolgoz, amelyet a nissan új tulaja birtokol. Kontaktáltam. Mélben.

Ekkor kaptam egy amolyan szkájpos „vegyél vel a címlistádra” kérést, amit automatikusan bannoltam az idők végezetéig (és tovább) majd eltűnődtem, hogy ezek most pont miért szaporodtak meg, amikor évekig nyugtunk volt az ilyesmitől. Közben feszülten vártam, hogy jelentkezzen az alak, aki majd elviszi a nissant, de nem tette. Fáj a hátam, nyűgös vagyok, esett is, úgyhogy kieszeltem, hogy szundikálok egyet békésen és kisimult arccal nézhetek az élet olyan kihívásai elé, mint a gyerekért menés vagy a mézvásárlás. 

Természetesen amíg az édes álom felé merültem, amihez kell legalább tíz perc, majd újabb tíz, hogy a mélyben elhelyezkedjek, és nekilássak a tényleges alvásnak, védtelenre lassult pulzusomat megugrasztotta a telefon, amelyben egy rendkívűl diszpécserisztikus (ne féljünk ex-közigállamtitkárok elmebeteg baromságaitól) hang időpontot egyeztetett velem. Nem szerettem őtet, ráadásul az egész beszélgetés kicsit szakadozottan rögzült a cca. másfél kila agyszövetemben, mert közben a tudatom csak megragadni próbálta az ébrenléthez vezető képletes létrát odalenn. Szerintem holnap jön.

Ha már felkeltem, akkor csináltam egy kávét, hogy magamhoz térjek, még belekortyolás előtt érkezett a második keresztény attak, erős dörömböléssel. Két eszelős tekintetű alak állt kinn a lépcsőn, egy amolyan napközis-féle, aki nem merte otthon megmondani, hogy már harminc éves lett, meg egy erősen Yoda-szerű kínai, olyan szemüvegben, amiért egy tisztességes univerzumban járna egy pofon.

Igazából nem derült, ki, hogy miféle irányzat mentén gondolkodnak a világ nagy kérdéseiről, mert elég gyorsan leszereltem őket a kendőzetlen igazsággal, és ők is meglehetősen szemrehányóak voltak, hogy léteznek a bolygón olyanok akik egyrészt nem keresztények, másrészt nem hálásak azért, ha bedörömbölnek az ajtajukon, témafüggetlenül. Még próbálkoztak egy elhaló bibliaidézettel, de azt különösen nem állhatom, ha könyvekbe belefirkálnak, pláne nem piros filccel (a bibliába,héló!), úgyhogy gyorsan véget vetettem a konverzációnak, ők meg úgy csináltak, mintha szeretnének, ahogy az írás mondja (bár szemeikben halk rőzsedalok égtek) és elmentek.

Eddigre szinte teljesen elfogyott a türelmem, úgyhogy el is indultam a gyerekért, gondolva, hogy a bölcsiben mégiscsak a nekem való dolgok vannak, robotos építő meg taknyos orrú kisgyerekek, mi baj lehet. Érkezésemkor a bölcsi bejáratáról éppen lepattanófélben volt egy lelkes anyuka, aki nem volt képes feldolgozni, hogy a bejáratról eltűnt a kilincs, helyette pedig megjelent valami amit szemmelláthatólag a náza talált ki. Gombok meg izék.

Találékony vagyok, kopogtam. Erre kijött egy bölcsősznéne (vigyázat, új szó!) és mondta, hogy van csengő. (a bejárattól kb 70 centiméterre van a recepicós pult) Mindegy, bementünk, ott pedig ünnepélyes keretek között átvettük a személyes, kizárólagos kódunkat egy cetlin, amivel a jövőben behatolhatunk az intézménybe. Igen, elkértem az anyukától az övét és igen, ugyanaz. Betűk meg számok. Kifelé ki is próbáltam. Tulajdonképpen mindent feldtetett velem a gyerek, aki örült, vagy úgy csinált, nekem már mindegy volt, hazajöttünk, és előkészítettük a főzést. Segített. Este nyolcra lett kaja. (na jó, nem is miatta) 

Még főzés közben jött a másik szkájpos barom, hogy vegyem fel a címlistámra ÉS olvassam egy a nyolcezer karakternyi baromságot amit beleokádott a szkájpomba ÉS én írjam meg erről, hogy mit gondolok. Na de most komolyan… bannoztam, dulván. Most szólok, hogy nem akarok illtaszart árulni, háztartási vegyiárut sem, egyáltalán a multilevel szektákat nem állhatom. Mindenkit bannolok a francba.

Holnap meg vizsgáznom kell vezetgetésből. Irigylem a problémáimat. Legalább Krisztiántól kaptam egy jó témát, kösz, kösz. Majd megírom alaposan, csak utána kell néznem ennek-annak. Ideért az első nyolc torchwood, úgyhogy asszem, ha vége a nemtomminek amit a nej néz a tévében, akkor megnézzük az elsőt. Erről is a Pukekó tehet, a Dr.Who-val is ő fertőzte meg a zátonyista magyarokat. Ha a TW is jó lesz, nem tudom micsinálok vele…

UPDATE: 

Az ember aki mindenfélét feltételez mégis válaszolt, úgyhogy előre hisztiztem hülye fejjel, adott olvasnivaló linkeket, de ezekre már csak holnap kerül sor, meg arra, hogy válaszoljak neki. Nu, kellett nekem összegyűjteni a morcosságot…

.