Új-Zéland november nyolcadikán rendezi a parlamenti választásokat, a kampány eddig – magyar szemmel – roppant aranyosan zajlott, a televíziós és rádiós választási reklámok mellett feltűntek az óriásplakátok, az út mentén, deszkából összerótt táblákon elhelyezett pártemblémák és az útkereszteződésben a pártok tábláival ugrándozó önkéntesek. Önkéntesként egyébként számos támogató munkát lehet végezni az általunk kedvelt politikai formáció érdekében, mint például kedvenceinkre buzdító táblák elhelyezése a kertünkben, szórólapozás, hülye sapkában lufik osztogatása, meg ilyesmik. Az útmenti táblák egyébként nagyon bájosak, egy kupacban, van vagy tizenöt tábla a füvön, ezen a pártok színeiben megalkotott plakátok, egymás hegyén hátán.
Az állam mindent megtett, hogy a nép elmenjen szavazni, a szavazás emblémafigurája szinte minden reklámblokkban megjelenik, már hónapokkal ezelőtt kaptam levelet, hogy regisztráljam magam a szavazók jegyzékébe. (nem szavazhatok amúgy, de a státuszomat nem tudja a LandTransport akinek az adatbázisából dolgoznak, csak azt, hogy van autóm és lakcímem) A szavazói névjegyzékbe való feliratkozás kötelező a szavazásra jogosultak számára (ez interneten is megtehető), de szavazni nem kötelező.
A TVNZ ma este rendezett egy pártelnöki vitát, amelynek résztvevői a Labour részéről, a jelenlegi miniszterelnöknő Helen Clark és a National részéről a leendő (már persze, ha nyer) miniszterelnök John Key voltak. (John Key egyébként visszajelöl a facebookon, ha támogatod) A TV3 direkt választási infók számára létrehozott egy „döntés2008” webszájtot ahol csomó hasznos dolog elérhető, a pártok listáitól a telefonos szavazásokig és egy bazi nagy óráig ami visszaszámol a választásig. Kitartóbbak számára megismerhető a politikai paletta, bár a hangsúly kétségtelenül a Labour-National párbajon van. (a Labour harmadik ciklusát dolgozta végig, ez 9 év folyamatos kormányzást jelent) Az infók szépen követhetők twitteren és Emailban, RSS-ben is.
A hivatalos választási honlapot is érdemes megnézni, itt az aktualitások mellett a szavazás gyakorlati lebonyolításáról is részletes ismereteket szerezhetünk, megtudhatjuk, hogy hogy kell ikszelni és melyik szavazóhelységekbe juthatunk be kerekesszékkel, mindent megtudhatunk a választási szabályokról, az ereményekről (itt is van listás hely) és a szavazás törvényi hátteréről. Külön érdekes a demokráciáról szóló ismertetőjük, amely megmagyarázza, hogy miért is kell szavazni. Minden fontos infó elérhető 17 nyelven.
2008-ban 19 politikai párt indul a választáson, a nagy jobb/bal harc mellett a köztársaságpártiak, akik nem akarják a királynő fennhatóságát, a zöldek, családok pártja, maori párt, stb. A legviccesebb formáció – a kedvencem – a The Bill and Ben Party. Két jelöltjükre lehet szavazni, sose találnátok ki, hogy Bill (Jamie Linehan) és Ben (Ben Boyce) az, a pártot idén márciusban alapították kettecskén.
Az egész választási kampány egy vicc, nagyon édesek a politikusok, ahogy gyárakat látogatnak, beszélnek a munkásokkal, választási beszédeket tartanak és komoly arccal mondanak olyanokat a tévében, hogy a politikai ellenfelük „kifáradt” vagy „nem jók a megoldásai”. Nemzethalálról nem esett szó, az utca emberének legvérmesebb megnyilvánulása, hogy rövidet dudálva a felemelt hüvelykjét mutatja a kereszteződésben a táblákat lengető szendvicsembereknek. A választási kampánynak egyéb hatása nincs a hétköznapi életre.
Nem tudnak ezek semmit, hát sehol egy patakvér, bankárkormány, vagy komcsizás? VIdék, apám…