Mi van most

Az utolsó poszt és eközött történtek dolgok, jók-rosszak egyaránt, úgyhogy ez most amolyan vasárnapi számvetés.

Első és legfontosabb esemény, hogy elvesztettem az édesanyámat. Mindenkinek köszönök mindent, úgyis tudjátok.

Más. A napjaink átrendeződtek itt, amolyan szelíd, középosztálybeli módon, reggel elmegyünk dolgozni, délután pedig hazajövünk. Kis változás, hogy a lányunkat a nej viszi az oviba és ő is megy érte, mert ő az ovihoz nagyon közel dolgoz, én meg messze.

Nej munkája csak kicsit változott, sajnos a csapat, akiket már megszeretett, szétszéledt, ő pedig egymaga maradt a cégnél, amely egyébként rendezett egy nagyon jó kedélyű búcsúvacsorát a csapatnak és a hozzátartozóknak.

Az én munkám, munkahelyem az elvárásokat meghaladó, a társaság kiváló, az iroda messze átlag feletti felszereltségű, a szakmai rész pedig nem vészes, a nap nagy része kisrutin meg odafigyelés. Mivel ilyen százfős méretű cégnél is dolgoztam otthon (bár az nem volt része egy ekkora vállalatnak) az első két hét tapasztalata, hogy jóval kevesebb a felhasználói panasz (ez részben annak köszönhető, hogy a rendszernek nincsenek kispórolt részei, el van rá költve a szükséges pénz) és több a papírmunka. Ugyanakkor a kevesebb felhasználói problémához annyira sok papírmunka nem akad, szóval panaszra nincs okom.

A körülbelül száz dolgozónak összesen harmincnyolc anyanyelve van, ami időnként roppant érdekes szitukhoz vezet, jobbára mókásakhoz, a hangulat kiváló, a munkatempót inkább megfontoltnak mondanám. Nekem kissé még szokatlan, hogy a dolgozók nem csak kollégákként tekintenek a másikra, hanem valamiféle közösségként is működnek, sokmindent tudnak egymásról, vannak cégen kívüli közös programjaik és valóban érdekli őket, hogy a másik hogy van.

Mégmásabb, hogy ma este a gyermek bilibe kakilt (ez a kakilás milyen hülyén hangzik leírva) amit családilag áttörésként értékeltünk, bár szerintem a gyermek szimplán megunta a pelenkázós maceratúrát. Kapott villám mekvínes pullup pelust, úgyhogy a maga tempójában, komótosan halad a szobatisztaság felé. Tudom, ez nem közérdekű, de egy szülőnek ez fontos.

Ellenben megkezdődött nálunk a gyümölcsszezon, mérhetetlen mennyiségű epret, banánt, goldkiwit és almát szippantunk fel, amiből, gondolom komolyabb baj nem fog származni.

Blogügyben a passzív időszak alatt gyűjtögettem témákat, lassan neki is állok megírni őket, sőt, ha minden igaz, akkor nemsokára lesz a WP-nek újabb verziója is, majd szólok rögvest. Önfényezésképpen megemlítem, hogy több blogon/portálon megjelent írásom, amit én blogsikernek könyvelek el és veregetem a vállam, azért a bázis a pappito.com marad, persze.

A szerkesztőség nevében köszöntem alássan a türelmet.