Ajándékok

Ránk esett a karácsony ajándékozós részének első fordulója.

Az első meglepetés az volt, hogy a főbérlőnk, a kiviember tényleg gondolt ránk, mire hazaértek a lányok a nappalinkban várt egy hatalmas csomag, szépen becsomagolva, a gyermek pedig alig bírta ki, hogy apa is hazaérjen és végre széjjelszaggathassa a csomagolópapírt, dulván. Mármint a gyerek.

Amikor hazaértem ezt legott meg is tette, és napvilágra került egy középhatalmas maci, adekvát téli szerkóban (sálja van), és nagyon puha jószág, nem sokkal kisebb, mint a gyerek maga. Emellett szert tett a nehézsorsú még egy fésülhető májlitülpóni nevű izére, ami nagyon hasznos lesz, ha állatorvos akar lenni, mert a ló nyaka 360 fokban körbeforgatható, így később, ha villamos gázol lovat, majd tudja merre csavarjon mit. Ezen felül, ha fodrász akarna lenni, akkor is kiáló alapokra tehet szert, a zöldekék lónak ugyanis szép hosszú haja van, legalább olyan hosszú, mint amilyen hosszú szénláncokból hebrebákolták őtet kőolajipari szakemberek.

A lényeg viszont, hogy kapott egy könyvet is amit szintén nagyon szeret, jól elolvastuk a szőnyegen hasalva, és ez már nem az a vastag kartonlapú gyerekkönyv, hanem – ha mondjuk a skála a vízben is rágható lapú plasztik könyvtől a nagy Brehm-ig terjed – a skála bal egyharmadánál lehet, fényes papír, szép rajzok meg izék. Remek kiadvány. Mi még kaptunk némi vásárlási utalványokat, amiből kijött egy stramm bevásárlás, ennek is örvendeztünk alaposan. Az előbb felhívtam a főbérlőmet, hogy megköszönjük mindezt szépen, mindenféle jókívánságokat mondtunk egymásnak, majd közölte, hogy mindenképpen le kell mennünk a kis tóparti házukba a blue lake-hez valamelyik hétvégén, imádni fogjuk. Úgyhogy januárban megyünk valamelyik hétvégén.

Ezt fejelte meg ma reggel a postásember aki hajnalok hasadtával dörömbözött az ajtón és beadott két csomagot, amelyek apukám adott fel (irtóztató postaköltségért!) és amelyben olyan cuccok voltak, amiket leírni is gyönyör, például kétféle szaloncukor (!), habcsók (!!) könyvek (!!!) többféle paprika (!!!!) csillagszóró (?) és benne volt nagymamám ajándéka is a karácsonyfához való kellékekkel, úgyhogy semmi meg nem akadályozza immár, hogy szép és csilingelő fánk legyen. Köszönjük szépen a nyugati rokonoknak! (arról nem beszélve, hogy nej szülei viszont ellátnak folyamatosan minden egyébbel, főleg töméntelen balaton szelettel (!!!!!) amit szintén köszönünk szépen)

Mindezek mellé a cég is adott ajándékot, egy fájintos dzsekit, valami tudományos-fantasztikus anyagból ami elhárítja az esőt, kiengedi a párát, lestoppolja a szelet (ez nem tiszta, hogy a környéken is-e, vagy csak belül) és valószínűleg, ha megfelelő sorrendben húzom fel a cipzárakat, akkor holdkompként is fungál. Meg van kapucnija. Hát így állunk.