Eszter három éves

Na ezt is megértük, három éves lett a rövidlábú. (nem csak a miénk, Andrisnak is boldog szülinapot!)

Nagyon szépen fejlődik, meglehetősen sokat lamentál három különböző nyelven, magyarul, angolul és eszterül, de utóbbiból sokat felejtett már. A mindennapos közösségbe járás viszont csiszolja az angolját, gyakran keveri a magyar és az angol szavakat mondaton belül, és ha magában játszik, akkor hajlamos angolul egrecírozni a plüssállatokat.  („maci iz álmos, szlíp hiör”, „veriz máj párnám?”, „sztápit, apa, sztápit”-ha csikizem ) Szemtelenül sokat ért meg az idegenek beszédéből is, az uszodában simán vágta mit mond neki a tanárnéni, bár a válaszok az igen/nem vonalon mozogtak. Főleg nem.

Pelenkaügyben most jutottunk el oda, hogy napközben már nem visel segédeszközt a gyermek, egész nap elvan egy bugyival az oviban is. (azért más ruhája is van) Éjszakára pelus van, ami ma száraz volt reggel, egyebekben bilibe k/p és közben olvas. Ha p/k kell, akkor szól. Gondolom az oviban is szól, vagy reggel benn leveszik róla a bugyit és mielőtt az anyja elhozza visszaadják, nem tudom 🙂 Az ovit szereti.

A fürdőkádban hajókkal játszik, remélem nem tervez karriert a Navy-nél, szárazföldön puzzle, plüssállatokkal való babrálás, olvasás, meg a nagy kedvenc, az Immától kapott fajáték, tépőzáras zöldségek, amiket fakéssel lehet felszeletelni. A gomba szára elveszett, sajnos. További jó móka még Csanádék macskájának nyegtetése.

A felfordított szennyeskosárra állva eléri a mosogatót, tud kezet mosni, ha akar, akkor magától simán felöltözik-levetkőzik, mindenfélét megeszik egyedül és korlátlan számú morzsát képes széthagyni, ételtől függetlenül. Gyanítom, hogy még levessel is tudna morzsázni.

Rengeteget énekel, táncikál, pörög, ugrál, kurjongat és szalad, no meg nyilván el is esik, úgyhogy úgy néz ki, mint egy hároméves gyerek, csupa kék folt és horzsolás az egész felülete. Ehhez jönnek a szúnyogcsípések, meg a homlokán egy bazi nagy lila folt, amit tegnap szerzett, a fejelőversenyben a szék nyert. Pedig nagyon szép kocka alakú feje van a gyereknek is, bundesliga frizurával. Ha minden illesztés és repedést átugrunk a járdán (ha apa elblicceli az ugrást, akkor vissza kell menni, nincs sunnyogás), akkor az utca végéből 40 méter, negyven perc alatt érünk haza.

Mozgóképügyben az ízlése lassan változik,a vizipóktól és a kockásfülőtől lassan eljutottunk a tüskéshátú barátomig, a tévézési szokásai szomunkra kényelmesek, a dvd játékosban 3-4 hetente kell csak korongot cserélni. Örök kedvenc Villám McQueen (kcskáu!), őt könyvben, pizsamán viselve, peluson hordva, bárhogy szeretjük. Néha Cimbit (Mater) is. Eddig kénytelenek voltunk fiúknak gyártott pelust venni neki, mert a lányokén valami hülye királylány van, ami érthetően sokkal kevésbé vonzó, kilencből hétszer mekvín került a seggre. Egyébként bármilyen műsort képes üveges tekintettel nézni, néha kommentálja, hogy „bácsi” vagy „kutya” de különben nem törődik vele mit lát, csak néz.

Csikis. Borzasztóan. Minden törülközés hörögve-röhögésbe torkollik, no meg ágyon ugrálásba. Ha énekelünk neki (senki nem mondta, hogy könnyű lesz neki a gyerekkor, mindketten az anyjával be vagyunk oltva énektudás ellen) akkor simán énekli velünk az incifinci szpájdert meg a vílzondebászgórándendránd-ot.

Hajlamos kizárólag főnévi igenevekkel kommunikálni (apa, kinyitni, csücsülni) és mókásan ejteni dolgokat (apa, feküszle). Ha bárki felhív bennünket szkájpon, akkor hangos „Bozsónagyiiiii” ordítást hallat, ha véletlenül nem a nagyi hív, akkor kicsit elkámpicsorodik és rákérdez, hogy „Emese?” ha nem nagyi és nem Emese, akkor nem érdekli az ügy.

Este anyja olvas neki mesét, amit a gyerek választ ki, amíg anya mesél, a gyerek az aznap ügyeletes plüssjószággal felvértezve, a haját piszkálja, erről nem szokott le, sebaj. Ha véletlenül nem hisztizik, hogy anya olvasson, akkor apa is olvashat, de ilyenkor általában képeskönyvet választ, apa meg elmeséli mit lát a képen. Thomast, jobbára, vagy zsiráfot.

A gyermek továbbra is olthatatlanul rajong az ipartörténeti jelenségekért, gőzös, omnibusz, egyebek. Ha az égen megy repülő, akkor kiabálni kell, hogy anya look, apa look, jepüjő. Nem csak look-ot mond, azt is mondja, hogy nézd, de úgy ejti, hogy néjzd.

Valami okból ha valami nagy, akkor mély hangon kell mondani, pl. „nagy maci”, ha pedig valami kicsi, akkor rajzfilmegér hangon kell mondani, hogy „kis maci”. A rajzfilmfigura hangja egyébként megmaradt egyelőre, számos vidám percet okozva ezzel a szüleinek.

Hisztimirigye jól fejlettnek mondható, csak azt lehet felvenni, ami éppen a hangulatához passzol, a szülők ördögi zsarokoskodása néha tűrhetetlenné válik, jönnek ezzel a hidegvannal, melegvannal. A környezeti hőmérséklet nem befolyásolja a ruházkodási döntéseit (se), sőt, azt se közli, ha a kádban már egy órája kihűlt a víz. Ha fázik, akkor csuklik, de ez nem zavarja a beszédben. Minket erősen zavar a hallgatásban, de nincs mit tenni.

Amúgy a büdös kölök tök szép. Nem azért mondom, mert én csináltam, másoknak is ez a véleménye, itt van például a nejem, neki is tetszik, direkt megkérdeztem. Pedig rendetlen, szófogadatlan, hisztis kis csaj, rossz, mint az átok. Már nem a nejem, persze, hanem a gyerek.

És zöld lett a szeme. Olyan zöld.