Gazda szeme

Napkezdő kisposzt. Már az én napom kezdődött az alábbiak szerint, nem a tiéd. Vagy, ha reggel olvasod, akkor a tiéd is. Izé.

Szóval az úgy volt, (magyarázkodott lucia*) hogy teljesen hirtelen kiderült, hogy a nejem autóját fél éve vizsgáztattuk, nem pedig „nemrég”, ahogy mindketten emlékeztünk. Visszafogott képességű felhasználók kedvéért az autón van egy matrica, húsz centire a sofőr fejétől, hogy melyik év hanyadik hónapjáig érvényes a műszaki. Na ezt sasszemmel észrevettem, hogy március. Aminek kis híján vége van.

kapcsolatba léptem az emberevővel aki mellesleg udvari autóművesünk, hogy nem-e lehetne-e talán az, hogy reggel odaszúrom neki a kocsit, hirtelen levizsgáztatja (a matrica is hirtelen járt le, az egyik pillanatban még hónapokig érvényes volt, aztán zsütyüm, már lejár, nem?) meg lecseréli az olajat meg a szűrőket újra és én hirtelen elmegyek érte és akkor nem kell egy nap szabit kivennem?

Lehetett, úgyhogy reggel a lányokat gyárba/oviba, kocsit szerelőbácsihoz, onnan séta haza, kávé, sétavissza, levizsgázott autóba be, nej dolgozójába el, nejjel haza, majd nej vissza a gyárba én meg be dömperbe és irány a termelés. Azon már meg se lepődünk, hogy a mazda, amely jóval közelebb van a húszhoz, mint sem, simán abszolválta a műszaki vizsgát, így az olajcserélős, vizsgázásért fizettem 125 dollárzokat mindösszesen, szubtotál.

Ezután még otthon maradtam egy kicsit és készítettem egy frankó szalonnás tojást, amelyre a kertből került kakukkfű és petrezselyem, mellé a kertből friss retek is. Azóta elgondolkodtam, hogy szalonnát és tojást is kéne ültetni, meg tefál serpenyőt…  Ezt villásreggeliztem, nagyon finom volt.

Meg is akartam írni még azon melegében (most jön a mikroblogging nevű izé oldalbarúgása filozofáció) de rájöttem, hogy nem tudom eldönteni, hogy írjak-e ilyen háromsoros poszt, vagyis mikrobloggoljak-e? De aztán kiderült, hogy – mint ennek a posztnak a példája is mutatja – fogalmam sincs, hogyan kell rövid posztot írni. Azt meg nem akarom csinálni, hogy amit nem tartok elég színvonalasnak vagy érdekesnek, azt majd a tvitter vagy a tümbler vagy mi a frász elbírja, majd oda jó lesz, vidékre, kabát alá. Akkor inkább nem írom meg ide, hanem untatom vele a barátaimat direktbe. Vagy itt elfér. Ezt a tvitteres „éhes vagyok” meg „néddoda, esik odakinn” posztolás nálam kimeríti az előre megfontolt szándékkal, visszaesőként, bűnszovetségben elkövetett időpazarlás és ostobaság minősített bűntettét. Csak mondom.

Mivel a cím nagyon fontos minden irománynál és ennek a posztnak is van, elmesélem, hogy a cukkinikkel kávéztam és ezalatt szemmelhizlalást (újszó!) követtem el sérelmükre, ennek folyományaképpen már négy hatalmas, sötétsárga virág van a ketrecben. A kis paradicsomom meg bepirosodott.