A kártevők nem hallgattak a jó szóra, úgyhogy kénytelen voltam profikhoz fordulni. Én, ugyebár kedves akartam lenni, de ha harc, hát legyen harc.
Első és legaggasztóbb jelenség, hogy a paradicsom levelét több különböző jószág is csócsizza, sőt, észrevettem egy kb. egy centiméter pengehosszúságú, zöld paradicsomot, amit kizabált valami a héjából. Ennek fele se tréfa (magyarázkodott lucia*), legott a szakirodalomhoz fordultam. Van nekem ez a könyvem, amit kaptam szülinapomra a helyi zöldségesek elleni összeesküvés részeként, (bár az enyém ugyebár a friss, 77. kiadás) és abból kitanultam a paradicsomot.
Az, hogy a levelek likasak, az nem kunszt, alaposan meg van rágva minden növény (bugos, hehe), már több zöld hernyót megfosztottam az ujjászületéstől, de erre ugyebár van ellenszer. A másik érdekes, hogy az alsó levelek elsárgultak és megfittyedtek, ami egyértelmű jele, hogy valami (a könyvvel megegyező gyártmányú) kereskedelmi forgalomban kapható termék hiányzik nekik. A könyv ugyen nem említi, de skorbut ez, nem más, és a földjük is túl jó. (francba a kertészeti egyetemmel)
Úgyhogy előnyös testtartásban behaladtam a plant barnba és magamhoz szólítottam a könyvben citált csodaszereket. Sajnos az antihernyó likvid már nincs gyártásban, helyette van hintőpor (és én vagyok a kezdő, mi?) ami pont olyan jó, csak sokkal többet szippant belőle az ember, mintha lötty lenne. Egy kisebb afrikai ország éves költségvetését meghaladó összegért szert tettem egy adekvát hintőporadagra, és ha már megvettem, nem féltem használni.
Aszondja az írás, hogy „Apply uniformly to foliage including underside of leaves. Dust when the air is still, preferably in the evening or early morning.” ami bazi jól hangzik, hiszen újzéland híresen szélcsendes hely (air is still, yeah, right) a másik pedig, hogy egy nagy paradicsombokorra nyilván nem lehet egyenletesen hinteni a port, a levelek alsó felére való porozásról viszont szívesen elbeszélgetnék a termékfejlesztési osztályon valakivel. Mondjuk ahelyett, hogy a termékfejlesztésen pár eszelős vegyészt hátbatámolyítottam volna a moslékkavaróval, inkább leporoztam a paradicsomot, mint berúgott gondnok a szot üdülőben a teniszpályát.
Ezután bekevertem egy adag Thrive Solublét, amit szintén a tudákos könyv ajánlgatott. Ezt szanaszéjjel locskoltam a paradicsomoknak, úgyhogy már most csodálkozom, hogy nem találtam ma reggel medicinlabda méretű paradicsomokat, tonnaszám. Ez egy szuper cucc, száraz helyen kell tartani (NZ, halló!), amikor pedig az ember nem száraz helyen tartja, akkor fél veder vízben kell feloldani belőle kicsit és akor a paradicsom a kedvenc ételét kapja, úgy nő, mint a dudva és medicinlabda.
Egyelőre itt tartunk, a paradicsom szép fehér, ellenben az egyik gömböcke elkezdett bepirosodni, ami áttörést jelent az elhúzódó kísérletsorozatban, mert a burjánozó retek mellett felcsillant a lehetőség, hogy újabb növény termését faljuk fel. A retek meg hízik. Napról napra nagyobb piros gömbök hencseregnek az anyaföldben, az ízük pedig a kezdeti kicsit csípősből megy át a lágyabb frissretek ízbe.
Emellett pedig a cukkinik is összekapták magukat, hatalmas sárga virágokat hoznak és teljesen cukkiniszerű, apró cukkinik kezdenek kifejlődni rajtuk. Az erőforrásokért zajló evolúciós összecsapásban továbbra is a cukkini áll nyerésre, ám az uborkák elkezdtek csápokat növeszteni és azokkal belekapaszkodni a cukkinik száraiba. Egész egyszerűen nem értem, hogy hogy tud egy növény kapaszkodni, begörbeszteni (új szó?) a kacsait és fixálni magát. De mégis megy nekik.
Az persze homályos, hogy mikor jó valami, mondjuk a paradicsomnál a szín sokat segít, de a cukkininél nincs tippem. Egyelőre még kicsike, nem izgi a kérdés, de csak megnő valamikor és akkor le kell szedni, hogy felzabálhassuk, és se előbb, se később leszedni nem jó. Majd konzíliumot hívok össze, szerintem vagy pedig a tudományos, pénzfeldobásos alapon döntök. Egyelőre csak locsolom őket gumicsimmában. Az uborkáknak meg jön az armageddon a hétvégén, már látom, nem bírnak magukkal.
*: érti aki érti
A bio gazdaságodnak vége. 🙂 De ezek szerint jó a termés, ha „mások” is zabálják. 🙂
Ha már tudomány a kertben: http://web.mit.edu/newsoffice/2009/robotic-garden-0318.html