Kert – tized

Nem, nem a te tized, hanem az uborkák sérelmére elkövetett mészárlás történt. Nagyon sűrűn voltak szegénykék és az ugorka meg a cukkini a kis csápjaikkal egymásra vetették magukat. Lesz még piros gömb is, maradjanak velünk!

Szegény uborkák rettenetesen egymásba lógtak és már tervezgettem egy ideje, hogy megritkítom őket, és ennek ma jött el a napja. A végeérhetetlen, szemhatárig húzódó uborkaföld (melyek zölden hullámzottak az alkonyi szellőben) most hat becsületes növényre zsugorodott, ami legalább egy kicsit kezelhetővé teszi a dolgokat és besüt közéjük a napocska is.

A kis kacsok, amik már húsz centi körül vannak, lelkesen tapogatóznak és mohón ragadják meg az elérhető támasztékokat, amelyek nyilván nem a direkt erre a célra leszúrt bambuszkarók, hanem főleg a cukkini szára, aminek a cukkini minden bizonnyal hallatlanul örül. Megpróbáltam a kapaszkodókat rátekerni a bambuszbotokra, de így nem érdekelte az uborkát a mutatvány, maga akarja felfedezni a világ kapaszkodási lehetőségeit.

A ritkítás járulékos haszna, hogy így jobban látszik a kerámia pukekó, ami fontos mezőgazdasági szempont minden őstermelőnek, valamint kicsit bátrabban növekedhet a paprika is. Alaposan meglocsoltam mindent, nehogy kiszáradjanak a növénykék a hirtelen párolgástól ami adekvát a hajnali 8 fokos időben. (a képen sárga virágot rejtett el a rajzoló)

Emellett a paradicsomot is kitisztítottam, vagyis az alsó, megsárgult vagy elfonnyadt leveleket eltávolítottam, így most földközelben van tágas helyük. Számomra érthetetlen, hogy a paradicsom miért nem csúcsára állított gúla alakban fejlődik, amely egyrészt megkönnyítené a locsolását, másrészt ez a forma gyakorli a természetben, itt van például a… és még sorolhatnám. Így könnyebb lenne szüretelni is, mert nem kéne hajolgatnom, és jobban érné a nap is, szóval azt kell mondjam, hogy a paradicsom egy ostoba növény. Viszont finom. Most pedig az éj leple alatt újra beszórom a mindentriasztó porral az egészet, defenzíve.

Azt, hogy finom, azt onnan tudjuk, hogy az egyetlen piros színű termést leszakajtottuk és felfaltuk, három egyenlő részre darabolva, nyersen, mint az ősemberek. Már nem a három részre darabolt ősemberek a nyersek, bár gondolom azok sem az angolkisasszonyoknál nevelkedtek. Finom, paradicsomisztikus íz és állag, testes szövetállomány, kielégítő maghozam és lédússág. Az alany átmérője körülbelül 5 centiméter volt, ami kifogástalan eredmény, ha belegondolunk, hogy tél van.