A bankkártyák nem örök életűek, amit onnan is tudhatunk, hogy van nekik lejárati dátumuk. Általában. Ám a zátonyon a készpénzhasználat nem valami nagy divat, a kártyák is jobban kopnak.
Anno ideérkezésünk második napján, amikor bankszámlát nyitottunk, kaptuk egy EFTPOS-nak nevezett kártyát. Ez szimpla készpénzkártya, (csak száma van, nincs megszemélyesítve) nem tud semmi egyebet, minthogy fizethetsz vele szinte mindenhol. Amióta itt vagyunk, gyakorlatilag minden tranzakcióhoz ezt a kártyát használtuk, nem csoda, ha elhasználódott.
Már többször előfordult, hogy nem, vagy csak trükkökkel* volt hajlandó elfogadni a kártyát a masina, ami igen kellemetlen helyzetekhez vezethet, (teipakolt beásárlókocsi, vázig tankolt autó, de hát nem viszi a gép, kezicsókolom!) úgyhogy beballagtam én ebédidőben a bankfiókba és legott mondom az intézmény küszöbjén lappangó információpultban ülő, roppant kedves, ámde kiejthetetlen nevű úriembernek (Pranahambrasighe, vagy ilyesmi), hogy aggyonazúrusten szép napot, hát a kártyám meg döglődik.
A mosolygást egy szemvillanásra abba nem hagyó alak balk kézzel belenyúlt a fiókjába, előhúzva egy új kártyát, miközben felhívást intézett hozzám, hogy a régi kártyámat legott húzzam le az előttem elhelyezett masinán. Húztam, hú. Ezek azt eszelték ki, hogy a kártya például pont tudja, hogy énnekem melyik a bankszámlaszámom a sok közül, akkor nekem nem kell fejben tartani azt, ők meg hisznek a saját maguk által kibocsájtott kártyának. Ravasz.
A PIN-kódom megadása után a legény szorgos kattingatásba kezdett, olyan otthonosan mozgott a szisztémában, mint kölyökkorában a nagyi udvarán راولپنڈیben**. Közben keresztkérdéseknek vetett alá, miszerint mi nekem a középső nevem, és egyéb intim részletek, de inkább odaadtam a jogsimat, a családnevem itt bizonyosfajta kihívást jelent az azt kiejteni szándékozóknak. Erre a kezembe nyomta az új kártyámat, meg egy menet közben a háttérben, a bank boszorkánykonyhájában kinyomtatott papírt, hogy írjam alá őket.
Miután megtettem, az új kártyát is húzni kellett, hú, és adni neki PIN-kódot, ami tök jogos, hiszen szegény bank honnan is tudhatná az én kódomat nemdebár, megadtam mégegyszer és készen voltunk. A papírt amit aláírtam gyorsan elolvastam, a sok bankászblabla lényegében arról szólt, hogy fentemlített, alulírott, a büdös életben a PIN-kódomat senkinek el nem árulom, ámha mégis, sújtson ezért pajtásaim megvetése. (örök rejtély marad számomra, hogy miért kerül minden ehhez hasonló szövegbe egy therefore vagy nonetheless, biztos a nyomtatóval van valami)
Miközben megköszönte, hogy ezzel az igénnyel őtet méltóztattam megtisztelni, engedelmet kért javaslatot tenni, hogy egy másik banki terméket is énméltóságom figyelmébe ajánljon – a gyarmati idők öröksége, hogy az énekelve beszélők mind ügyfélszolgálaton dolgoznak és Sir-nek szólítanak, kiütközik a kék vér, nemhiába – amire rövid morfodírozás után bólintottam is, legyen neki. Illetve nekem. Ismét szorgos kattingatás, miközben a harmadik és negyedik kezével (गणेश, bár arcra nem hasonlított***) cafatokra aprította a régi kártyámat így tüntetve el a szégyenfoltot.
Mindez sokkal-sokkal rövidebb ideig tartott, mint leírni vagy elolvasni az egészet, nem egészen másfél percet időztem a bankfiók bejáratánál, kicsit meg is rettentem, hogy ha itt a küszöbön elintéznek mindent, akkor vajon micsoda sötét ügyletek zajlanak odabe’, de lényeg, ami lényeg (ezt olyankor írjuk, ha hosszabb posztot szeretnénk egy másfélperces kalandról) pikkpakk megvolt. Az egész tranzakció közben elmesélte, hogy milyenek lesznek az új bankkártyák, hogy hallott már szülőhazámról (nem derült ki mit), micsoda esős nap van, nemdebár, és a végén mondta, hogy szép napot. Bank, mi?
*= csak az ügyvédem jelelétében nyilatkozom
**= Rawalpindi
***=Ganésa
Ezért (IS) imádom Új-Zélandot 🙂
Le sem ultettek egy szekre?? Milyen egy bank ez?
Nekem nagy ámerikai bank hazai leányánál annyi a dolog, hogy lejárat előtt automatikusan küldik a kártyát, kedves levéllel hogy aktiváljam, a régit pedig például ollóval kaszaboljam miszlikbe. Lejárat előtt még nem próbáltam cserélni, de szerintem ott ugyanígy menne, betelefonálnék, ők meg küldenének.
no igen, arra nem tértem ki, hogy ennek a kártyának nincs lejárata se, nem csak megszemélyesítve nincs. ami lejár, azt tudja a benk, azt nem kunszt küldeni.
Habár nem bankkártyával, de bankkal kapcsolatos: felhívtak a westpac internetes bank biztonságiaktól, hogy tegnap átutaltam-e x összeget egy másik bankszámlára (nagyobb összegről volt szó, kocsit vettünk :):) …. ???? hae? ja, csak azért kérdezzük, mert az átutalásnál más számítógépet használtam, mint eddig korábban mindig és szeretnénk biztosak lenni, hogy én voltam az, nem pedig valaki más…… jó fejek
Szerintem a kártya csak valami MD5-szerű hasht tárol, ami a PIN-ed segítségével készül, aztán a terminál csak ugyanezt generálja le, amikor ellenőrzi, hogy tudod-e, szóval valószínűleg tényleg nem tudják a PIN kódot, de majd jön okosabb cryptes ember, azt elmondja jól.