Mercedes-Benz E280 Sport Edition

Na, ez most nem lesz túl részletes, mert az autóval csak egy egyéjszakás kalandunk volt, úgyhogy csak a kis casio masinával fotóztam, jobbára sötétben. Könnyű megszokni, na.

Persze az ember ilyen esetben csak a kocsi jó oldalával találkozik, minden újszagú meg érintetlen, nyoma sincs a használatnak, de hát ezerhatszáz km alatt nem kopik fényesre a kormány. Már a C-osztálynál is kizárta a valóságot az ajtó magamra húzása, ez a nagyobb tesónál hatványozottan igaz. Az ajtó becsapásának „bluh”-ja után egy másik világban vagyunk, nincs zaj, nincs recegés, csak az anyaméh puha melege. Meg fények. Meg izék.

A Mercedes-Benzekben itt bal oldalt van az index (egyben kombinált fényváltó, ablaktörlő, mibánat)-kar, felette a sebességhatároló/tempomat bajuszkapcsolója, amit én párszor össze is kevertem, úgyhogy ügyesen indexeltem jobbra az autópályán a belső sávban, de hát sebaj, ez az E(lnézik)-klassze.

A motor elindítása teljesen fájdalommentes dolog, nincs hangja, és ez menetközben is igaz, ha a fordulatszámot 4k alatt tartjuk, ha megtapossuk szegényt, akkor pillanatok alatt halmozott szabálysértéseket követünk el, folytatólagosan, jogosítványunk sérelmére. Harap. És négyezer felett kicsit ordít is, de ez egy decens jármű, szóval lábujjhegyen csinálja. Elegante.

Ez a példány fel volt szerelve mindenféle kütyüvel, navigáció, kormányról kapcsolgatható váltó (na ezt szerintem senki nem használja soha) besötétedő tükrök, esőérzékelős integetőgép, tudományos-fantasztikus lámpák valami nemesgázokkal, villanyos ablakok és ülések, klíma, varázslatos felfüggesztés, blútyúk, radar előre-hátra. szóval tiszta karácsonyfa, szerintem egy marketing kiadvány is megvan hozzá vagy negyven oldal. De nem volt benne ülésfűtés, haha, olyan nincs, hogy ne tudjak belekötni.

Ez végre egy nagy szedán, jó méret, a negyede kilógott a garázsból, finoman fogalmazva is tisztelik az úton, pedig ez nem egy kifejezetten autofetisiszta hely. Mivel a nej pont ment kimaradozni, bevittük a gyerekkel a városba, a SkyCity portása automatikusan nyúlt a kilincs után, amikor megálltunk. (a navigáció meg bakizott egy akkorát, hogy még). Tágas, kényelmes, barátságos.

A belseje a szokásos kidolgozottságú, minden varrás szép a bőrön, minden kézreáll, mindennek jó a tapintása, a kormányon elhelyezett kezelőszervek alaposan átgondoltak, a műszerfal pedig szép és informatív. Minden lehelletnyit bemélyítve az ujjaknak, minden annyira magától értetődő, hogy pillanatok alatt megszokod, hogy mit kell nyomni, mit csavarni és egyáltalán.

Összességében rettenetesen jó autó, még csomagtartója is van, meg olyan filléres apróságok, hogy hátul is van lábtérfény, meg világít amikor ki-be száll az ember. Nagyon élvezetes vezetni, csendes és meglehetősen biztonságos érzés tolni az elején levő birodalmi csillagot és ráadásul borzasztóan tud menni, még, ha ez nem is áll jól neki igazán. Ez speciel még olcsó* is, mert kifutó modell, mindjárt jön az új E, amelyik végre elhagyja ezeket a kerek meg tear-shape lámpákat, ami nekem nem tetszik túlzottan.

*=izé, hát a C-hez képest