Tegnap közegészségügyi okokból otthon maradtam, hogy a gyeremekemre vigyázzak, aki nem mehet a bölcsibe, mert szimptómákat mutatott. Csak kicsit mutatta, de ez elég volt a karakán bölcsinéninek, hogy egy napra hazarendelje a kölköt. Életképek. Meg leves.
Szóval felkeltünk reggel, ami úgy zajlott, hogy a gyerek bejött és lelkesen közölte, hogy neki van harisnyája, méhecskés. Ezt mellesleg én már tudtam, nem is ez a lényeg, hanem, hogy milyen ügyesen fel tudja venni. Ez se úgy újság, de most ennek örülünk, hivatalból., bár nem akkor amikor alszunk. Amíg apa összeszedte magát, a rövidlábú megtekintette újra a Hairy Maclary univerzum pár szeletét, (kiválóan tudja a gyermek ordítani a maga kis rajzfilmhangján, hogy „Hercules Morse as big as a horse”) majd felkerekedtünk, hogy elmenjünk a zöldségeshez.
A zöldségeshez azért kellett menni mert hétfő este csináltam töklevest és finom lett. Ugyan a fejben tartott receptet alaposan összekevertem egy másik recepttel, de Whatever Zsuzsi megkönyörült rajtam és szkájpon keresztül befejezte amit elkezdtem, majd lecsekkolta az eredmény konzisztenciáját. Gyors közvéleménykutatásom a célcsoporton pozitív eredményt hozott, a terméket elfogadja a piac, és további zöldségalapú levesek is felmerültek.
Szóval elfőztem a tök felét és az éppenhogy belefért a kis láboskámba, úgyhogy azt vélelmeztem, hogy itt az ideje újabb tökkészletet vásárolni és azt hőkezelni, hogy ne csak egy kis leves legyen, hanem sok. Kézenfogtuk hát egymást és az akkor még egészen kellemes napsütéses időben, előnyös testtartással behaladtunk a zöldségeshez. A zöldségesnél nem csak a tök volt a misszió, hanem ma este Zsuzsi átjön és megmutatja, hogy hogy kell kumaralevest csinálni, úgyhogy vásároltunk kumarát meg turmeric nevű fűszert ami sárga. Magyarul kurkumának hívják, arabul. A gyömbérrel áll rokonságban, régen ezt indiai sáfránynak hívták Európában. Csak az imseretterjesztés kedvéért, a kurkumát egyébként természtes ételfestéknek is használják, sőt, E100-nak hívják, ha azért kerül a kajába, hogy elvezzük a fényvédő hatását. Fura, nem?
A zöldségesnél remekül szórakoztunk, a helyi erőknek igyekeztük elmagyarázni, hogy Hercules Morse as big as a horse, több kevesebb sikerrel, valamint kiválóan elröhigcséltünk (na jó, csak én), hogy két kínai öregember megpróbál angolul kommunikálni, minden bizonnyal két különböző kínából érkeztek ők. Erről kiváló kabarétréfákat lehetne írni, de mi nem tesszük, sújtson bár ezért pajtásaink megvetése. A zöldséges amúgy kiváló szocializációs hely, különösen gyerekkel, roppant érdekes beszélgetések résztvevőjévé válhatunk, a szélsőséges vallásfilozófiai témáktól egészen a földhözragadt zöldségekig, de szerencsés esetben a kormány jövedékiadó-politikájáról is meghallgathatunk érdekes nézeteket.
A beszerzett terményekkel hazaballagtunk, megszemlélve az utcán a roppant izgalmas, kedd délelőtti sürgésforgást, az építőmunkásokat, és az úton átszaladó kutyát, majd a rövidlábú segített apunak főzni, ami abból állt, hogy apa felvágta a tököt, a gyermek pedig egy tálba dobálta, és közben énekelgetett, amit csak arra a rövid időre szakított meg, amíg engem sürgetett, hogy vágjam már azt a tököt.
A történelmi hűség kedvéért jelzem, hogy ő tegnap a tököt „töki”-nek, minden más növényi terméket viszont kumarának hívott, ideértve a mandarint és a hagymát is. Pedig nem is látta a Nagy Lebowskyt. Vegyük észre, hogy egy öt dollár betétdíjú sörösrekeszt kellett beüzemelni, hogy a mellső végtagok operatív magasságba kerülhessenek.
A tököt nem jó darabolni, sőt, a színe miatt én folyton sárgadinnyére asszociáltam, de azt ugye könnyű felvágni, a tök viszont kemény. Ennek egyedül az az előnye, hogy ha felvágtunk már egy egész tököt kis kockákra, utána kivétel nélkül mindent könnyűnek érzünk, mint egy beabszintozott dadaista költő.
Töklevest úgy kell csinálni, hogy az ember megpirít egy kis hagymát és fokhagymát, ráteszi atököt, vizet ad hozzá meg két-három krumplit, mennyiségtől függően és összefőzi az egészet. Emellé pirít bacont, amit felvág kis kockákra, és amikor minden megfőtt, akkor a sóbors mellé belerakja a bacont is és rátolja a botmixert maxon. Én szedtem a kertben petrezselymet mert az majdnem mindenben finom és azt is beletettem. Utána letörli a konyhában mindenhonnan a tökleves nyomait és kész is van.
Mivel természetesen most is elmértem a tök-lábos arányt, ezért most is vázig volt az edény, ami egyrészt kicsit meglátszott a tűzhelyen, viszont irdatlan mennyiségű tökleves lett a végeredmény. Az esti adagra csináltam pirított kenyérkockákat is, mert az úgy gurmandos, meg ilyen szotyis kenyér van itthon és a pörkölt szotyi meg a tökleves passzolnak.
A tökleves nagyon vidám étel, szép sárga, a bacontól finom is, minél több bacon, annál jobb. Még a gyerek is megeszi, pláne, ha van pirított kenyér a tetején, bár részéről a pirított kenyér a tökleves nélkül is, pompás eledel. Majd kiderül, hogy melegítve is jó-e, mert a gyárba is azt vittünk. Ez a tök egyébirány itt „crown pumpkin” névre hallgat és nagyon szép sárga belül, olyasmi, mint a narancssárga postit, csak finomabb. Na de majd jön a kumaraleves!
És ott tényleg kell sapka-kabát egy kis sétához, vagy ti ilyen gonosz szülők vagytok és este, mikor lefektetitek aludni a gyermeket, jókat röhögtök rajta, hogy he-he, ezt is bevette?… (mi ilyenek leszünk, csak azért)
Kell sapka-kabat kis setahoz is, tel van!
A sapka-kabát még oké, de nem is emlékszem, mikor láttam utoljára olyan képet a törperombolóról, ahol CIPŐ volt a lábán. 🙂
Biztos tényleg időjárás van, vagy ez már a vég kezdete.
Manka, _ennyire_ azért nem volt hideg, de most éppen szerelmes ebbe a sapkába, és enélkül nem lehet kilépni az ajtón. A kapát meg jó, mert hűvös szél fútt, egyébként olyan 12 fok körül lehetett. Mivel nagyrészt egyedül öltözik, mi meg csak akkor szólunk bele, ha ömlik kinn az eső és szandált akar felvenni…
demonalisator, azért most elég hűvös az aszfalt, úgyhogy adunk cipőt a gyerekre. Viszont szerintem most éppen az oviban nincs rajta ilyesmi 🙂
mostoha a tél, na. elvileg másfél hónap és kitavaszodik…
Megnyugtató látni, hogy a zöldségesnél kg-ban mérnek, nem fontban.
Nem tudom miért éltem abban a hitben, hogy ott a Föld másik oldalán csak fontban lehet súlyt mérni …
Itt dollarban merik a sulyt.
innen jelezném, hogy a konyháról kkészült képen észrevettem
a) a gyereket, aki szép, bár kissé csodálom, hogy nem rózsaszínben van, ami ismereteim szerint kor és nem szerint adekvát lenne
b) említésre méltónak vélem a konyhaablakban felhalmozott fűszerszámkészleteket és a közismert bizbasz-a-bizbaszon tárolási technika alkalmazását
c) a színekben pompázó konyharuha-gyűjteményt
…de ha megnézed a papucsát, az rózsaszín.
Az a zöldséges, az remek! (BTW a fűszernek nem kellene sötétben tárolódnia?)
Gyereken szoknya majdnem rózsaszín. Fűszert csak áramkimaradáskor kell sötétben tárolni, illetve ha nem használod. 🙂
Asszem ezt a receptet én is kipróbálom helyi alapanyagokból.
Egyszer már próbálkoztam magyarországon naplevessel, de felejthető eredményt adott…
barika
Itt tisztességes SI rendszer van, és szerencsésen átnyergeltek a tizes számrendszerre, úgy a pénz tekintetében, mint, hogy nem használják a köbláb/fontkönyök meg ilyen elmebeteg mértékegységeket. Egyedül a pint talán ami megmaradt, ők így ejtik a korsót 🙂
Egyebekben pedig Tibornak van igaza, a végén a kasszánál van egy gép, ami (aki?) a változatos anyagminőségű tömegeket egy egyszerű, gravitációs alapú berendezés segitségével dollárba váltja át.
Zolcsi a gyereken a szoknya és a papucs is rózsaszin, nem érheti szó a ház elejét.
A szines rongyok pedig a „nemzeti konyharuhaellátó hivatal” (TeatowelNZ) által jóváhagyott termékek, amelyik konyhában ilyen nincs (jogi személyek nem mentesülnek!) azt az épületet a TNZ és a közharag közösöen, a konyharuhát nem vásárló költségére lebonthatja.
Ez a konyharuha természetesen megfelel a ITTA (International Tea Towel Association) követelményeknek, tehát
– csúnya
– tűzveszélyes
– szar anyagból van
– semmilyen körülmények között nem szivja a vizet
– ellenben megszáradni képtelen
Aki gyeremekkorát keleteurópában töltötte, annak ez nem ismeretlen, csak ott azt hittük, hogy ez valami szocialista büntetés a kapitalizmus miatt, de itt is hozzák a megszokott szinvonalat.
Örök rejtély számomra, hogy a konyharuhát miért kell olyan anyagból csinálni, amely körülbelül a bazalttal egyenlő mértékben szivja a vizet…
Moni, fűszert ott tárolok, ahol használom. Elég sötét szegény konyha ilyentájt, és helyem sincs, hogy akárhová pakolásszak benne 🙁
Zsolt, ez a napleves duma nekem nincs meg, az tökleves akar lenni? Mi egészségesen élünk, a lehető legritkábban használunk égitesteket a konyhában.
Ez a tök egyszerűen finom. Számomra is elég meglepő ám ez.
🙂 Gondolom a szine miatt, de magyarországon egy csomó helyen így hívják. Alapvetően sütőtököt használnak hozzá.
Itt van olyan tök, mint a sütőtök ott. Meg ez a crown, ami belül szintén sárga meg van néha az a helóvin tök is, ami narancssárga és bordázott, lámpásnak kiváló.
Ezt a crownt meg fogom próbálni megsütni és meglátjuk, hogy milyen lesz.
SI: kiveve gyerek szuleteskori sulya, a felnottek magassaga, receptek es az epitoiparban minden anyag.
A magassag eloszor cm (igaz akkor inkabb hosszusag) aztan kesobb lab es huvelyujjban van megadva, a suly valami megmagyarazhatalan okbol es korban fontokrol atvalt SI-re.
Az epitoipar ugyan mar mm-ben szamol, de minden meret a lab es huvelykre hajaz.
Tokleves: nekem van egy tok+kumara+repa tipusu levesem green curryval meg kokusszal. Allat! Es a recept is nagyreszt SI!
Hej! Haho! Most nezem! En nem akarok ilyen szurke antennas sziv lenni. Mit kell csinyani ilyenkor?
Itt van pár égi dolog (ha nem is feltétlenül égitest), a konyhából, vagy annak közeléből:
mars szelet
csillag tészta
naphal
tej(út)
szivárványos pisztráng
üstökösmákos rétes
ujházi fiastyúkhúsleves
narsakonyhábafőzni 🙂
a mars szelet mit keres a konyhában? pf… 🙂
Tibb, ha nem akarsz rüszmeteg, szürke szívecske lenni, akkor fogod magad, elsétálsz a gravatar.com webkikötőbe(sic!) és…
A mars szelet csupán a keretes szerkezet szépsége miatt került a konyhába 🙂
A szakács kollégám azt szokta csinálni, hogy megsüti a tökdarabokat, mielőtt levest főz belőle. Nekem ízlett, s ajánlom, próbálj egyszer összedobni egy levest mindenféle zöldekből, úgy, hogy előtte megsütöd őket egy kissé, feldarabolva, só-bors-oliva kísérettel. Aztán pempősítés. Finom!
Helyhiányért részvétem. Nekem még ablakom sincs a konyhában, nem gond a sötétben tárolás 🙁