Előre elnézést kérek, mert nem lesznek képek a processzusról, (fényviszonyok, nemzetközi helyzet és földrengés is volt) ráadásul ezt nem is én főztem, hanem. De lássuk, hogyan kell!
Szóval ezt a receptet Whatever Zsuzsitól tudom, ő mesélte el és a tökleves receptjét ezzel kevertem össze, na mindegy. Viszont átjött és 80%-osra megfőzte nekünk, úgyhogy gyakrolatilag a legvégét kivéve, mindent ő csinált, csak ő nem ír blogot, úgyhogy IJ.
Vegyük először az alapokat. A kumara egy, távolról kissé krumpliszerű, ám attól szinte mindenben eltérő, gumós növény, amelynek a gumóját esszük meg. Története a távoli múlt homályába vész, ám a homályból egészen jól kivehetően rajzolódik ki a délamerikai eredet. Az Ipomoea Batatas vagy édesburgonya spanyol neve a batata, (vagy boniato) és gyakran keverik a yamgyökérrel, amihez pont semmi köze nincs, utóbbi ugyanis afrikai és ázsiai eredettel bír. Délamerikában úgy nagyjából ötezer éve termesztik.
Innen került a Csendes-óceán térségébe, úgy jó 1300 éve, bár arról vitatkoznak a tudákosok, hogy a polinézek mentek érte délamerikába vagy a délamerikák hozták a pacifikba, mintha nem lette tökmindegy. Az viszont biztos, hogy már a fehér ember ideérkezése előtt a maorik alapvető kajája volt, akik lelkesen termesztették itt a melegebb részeken. Mai napság úgy évi húszezer tonnát termelnek belőle csak itt a zátonyon, a világtermelés 80%-át viszont Kína adja.
Kumarából sokféle van, errefelé alapvetően három különbözőt eszik a nép, a red-, gold-, és orange kumarát. Az előbbi kevéssé, az utóbbi kettő kifejezetten édes, a narancsszínűnek szinte gesztenyeszerű az állaga és nagyon édes. Ezek minden zöldségesnél alapvető cikknek számítanak, mint a répa vagy a brokkoli vagy a krumpli. Színek ügyében amúgy elég lazák a helyiek, itt a lilahagymát hívják vöröshagymának és a vöröshagymát barnahagymának, a red kumara héja lila, a goldé sárgás, a narancs viszont barna. Követhetetlen.
A kumarát mindenhez fel lehet használni, amire krumplit használunk, van belőle csipsz, szalmakumara, tepsis kumara, kumarapüré, kumaraleves, a kumarát meg lehet tölteni, sőt az egyikféle kumarával meg lehet tölteni a másikféle kumarát, van kumaratócsni, kumaraburger, kumarakóla. Na jó, uccsó kettő az koala.
A mi kiindulási pontunk a red kumara lesz, amelynek vastag lila héja van, jó kemény állaga, keményebb, mint a krumpli, már majdnem tök. A héját vágjuk le ügyesen, a zöldséghámozó alkalmatlan a feladatra, nem vág elég vastagon, sokkal gyorsabb, ha Zsuzsi pucolja késsel. A kumarából a vágási felületen valami ragacsos maszat jön elő, amitől ragad a kéz, de ez ne zavarjon minket, mert hát végül is Zsuzsi keze volt. A red kumara belül halványsárga, vagy vajszínű, nincs neki semmilyen szaga.
A leves úgy készül, hogy egy fej hagymát és pár gerezd fokhagymát felvág az ember, majd felteszi egy kis olajra pirulni. Amikor már majdnem jó, akkor rátol úgy 20-25 deka bacont, amit szintén felkockázott előtte, és hagyja pirulni szépen. Amikor már kezdene leragadni, akkor az előre meghámozott két szem krumplit és mérettől függően 3-4 hámozott, kockára vágott kumarát beledobálja az edénybe és felönti annyi vizzel, hogy épphogy ellepje. Kapjon sót-borsot, tetszés szerint és hagyjuk főni. Amikor kész van, a kumara, amely később lesz kész, mint a krumpli, már villával szétnyomható, akkor tegyünk a levesünkbe egy stramm kiskanál turmeric-et, magyarul kurkumát, attól lesz széps sárga színe. Eztán húzzuk le a tűzről, toljuk bele a botmixert és pépesítsük az egészet.
Ha ügyesen bántunk a kurkumával, akkor olyan szép levesünk lesz, mint a felső képen. Amellett, hogy a levesünk szép, nagyon finom is, ami nem elhanyagolható szempont, ha ételről beszélünk. További nem elhanyagolható szempont, hogy nem nekem kellett vagdosni a dolgokat hozzá, hanem csak néztem, ahogy Zsuzsi főz. A levesnek másnapra lett egy kis sárgaborsós beütése, amit én szintén szeretek, úgyhogy ez nem zavart, de a lelke a fokhagyma és a bacon, amelyek íze átlátszik a zöldségeken. Aki hozzáfér az alapanyagokhoz, az ne féljen tőlük.
További kumarás receptek elérhetőek itt, thai kumaraleves, még receptek, mégsokkaltöbbreceptek.
A képen látható leves lett az eredmény? Nagyon dögös, büszke vagyok rád. Hogy ráéreztél mennyi turmeric kellett bele, szuper. 🙂
Örülök, hogy ízlett, meg hogy hozzájárulhattam a kiwi ízvilágba való bevezetésetekbe. 🙂
Pontosítás: írok én blogot, csak ritkán. 🙂
Frászot, a képet a neten gyűjtöttem, de a végeredmény leves se jár messze ettől 🙂 Ráadásul tudod, hogy nincs is ilyen alakú tányérunk 🙂
A tányér nekem is gyanús volt.
Ha ennyire sok szalonnát toltok, akkor érdemes megnézni a magyar hentest Manukau-ban, mert 20 év után végre lelt egy holland farmert, aki megértette hogy milyen alapanyagra is van szüksége.
Nagyon állat cuccai vannak, de valszeg nem sokáig, mert az előttünk ott járt olasz séf is felismerte és vett 15 kiló szalonnácskát. Aszonta jó lesz paté-be…
Uh, a cuccos viszem hétvégén. 750gr.
nem szalonnát tolunk, hanem bacont.
Szívből örülök, hogy a hentes talált egy holland beszállítót, de ettől még nem lettem a rajongója.
A cuccal mi történt, hogy egy kilóból így lefogyott? Diétáztattad? 🙂
Najólvan! Most ilyet kell szereznem.
(Képzeld Pappito, ma megjött a kiwis pólóm!!! Yessss!)
nu, gratulálok, mennyi volt a posta?
(2.98 font, mert gyalog jött. 12 munkanap alatt ért ide, az USA-ból, az angol site-on át rendeltem. Az uram kérte, hogy ezt aztán ne egyem le 🙂 Áj em heppi. Kösz a forrásmegnevezést.)