Kibontottam a fehéret amit emlegettem a múltkor és nem bántam meg. Ez most rövid lesz, mert a borászatról már leírtam, amit le akartam, úgyhogy most csak a borról lesz szó.

A címke nem hazudik, a bor nem csak jó, szép is. Szép a palack is, én szeretem, ha nincs válla a butéliának, hanem picit kúpos, és ez ilyen. A bor maga gyönyörű, sápadtarany színű, egészen halovány, visszafogott. Beleszimatolva határozott szőlőillatot érezni, de az is decens, nem tolakodó, szinte ő kér elnézést, hogy zaklat a létezésével. Az eddigi legjobb chardonnay amivel találkoztam, huszonplusz dollárzos kategória.

Az íze határozott, de nem túlzó, talán a legjobb szó a friss. Nagyon chardonnay, erős felütéssel kezd, elegáns arisztokrataként adja át a névjegyét, és méreget a monokliján keresztül, de miután határozottan tudtunkra adta, hogy ki ő, a bemutatkozás után mosolyogva ereszkedik hozzánk és friss gyümölcsökről adomázik. Méltósággal teszi, mintegy elsorolja mi van a gyümölcsöskertben a birtokon, és szerényen, éppcsak egy stílusosan elhelyezett félmondtattal utal a tölgyfa bútorokra a kastélyban. Azok a tölgyneműk nem hangsúlyosak, de éreztetik jelenlétüket, nem róluk szól a történet, de nélkülük nem is lenne teljes.

Határozott véleményt formál a kétezernyolcas meleg és száraz nyárról, lágy naplementékről és némi patakcsobogás is szóba kerül, majd minden túlzás nélkül, finoman, csendesen távozik, csak azt a különös légkört hagyja maga után, amitől tudjuk, hogy ő egy valaki és hogy velünk történt. Udvarias, öntudatos bor, határozott és magabiztos, nincs szüksége erős utóízekre, allűrökre  és külön magyarázkodásra, tudja, hogy tudjuk, hogy mi folyik itt. Nem hagy mást maga mögött, csak a lágyan behúzott kaput és a lovak által felvert, napsütötte por illatát és egy kacsintást.

• szőlészet: Church Road Winery
• Taradale, Hawke’s Bay, NZ (Napiertől nyugatra)
• évjárat: 2008
• fajta: Chardonnay
• web

verdikt:

ízlik