Hosszas tanakodás és tesztolvasás után mégis a Panasonic mellett döntöttem, majd a gyakorlatban kiderül, hogy hogy szolgál. Egyelőre csak a tesztfázisban vagyunk, egyelőre jópofának tűnik. Megint van blogkamera.
Nem tudok nem a casiohoz viszonyítani, mert ilyen pocket masinából csak azt használtam, ahhoz képest jóval masszívabb érzet, ami gondolom a fémburkolat miatt van, emiatt nincs nyöszörgős hang sem és ez a kamera – köszönhetően a folding optikának – nem változtatja a méretét működés közben. (leszámítva a hőtágulást, amivel jelen értekezésünkben nem foglalkozunk)
A fogása jó, bár azt, hogy az optika a fotós felől nézve a bal felső sarokban van, kissé szokatlan, de nem kellemetlen. A hátfal gombjai határozottan gombolnak, ha nyomkodjuk őket, a kijelző pedig nagyon szép, nagy, jól látható napvilágnál is, de ez akár fokozható is, ha nagyon a napon mozgunk, emelhetjük a fényerőt hét lépésben. A mozgóképfelvétel külön gombot kapott, ha megnyomjuk, akkor az általunk előre beállítottak szerint (felbontás, minőség, formátum, stb.) azonnal megkezdődik a felvétel. Na jó, nem azonnal, de majdnem, kb egy másodpercet kell várni, de utána nincs más dolgunk, csak újra megnyomni a felvétel gombot, ha végeztünk. Ami fura, hogy bekapcsoláskor nem elég megnyomni a bekapcsológombot, hanem nyomva kell tartani, ennek nem tudom mi értelme van, szokni kell. A bekapcsolástól számolva nagyjából másfél másodperc múlva tudjuk elkészíteni az első képet. A casionak ilyenkor még tologatni kellett a mechanikát meg percegett benne a kis szervo, ez csöndben van, ilyesmivel nem kell foglalkoznia.
Az külön kényelmes, hogy a kezelőgombok nincsenek besüllyesztve a felületbe, az exponálógomb is határozottan kiemelkedik, kéznél van, könnyű használni. Van egy programválasztó tárcsánk is, ezen kiválaszthatjuk a programokat amelyek előre ki vannak okoskodva helyettünk, a szokásos portré, tájkép, stb. csak ez a lista kiegészül például az ételfotó beállítással és a víz alatti felvételek lehetőségével. Meg még sokminden mással, összesen vagy 30 különböző, optimalizált mód áll rendelkezésünkre, istókuccse egyszer kipróbálom őket.
Fentiek mellett csinálhatunk képeket a magunk kedve szerint, a maga p/s-ságához képest eléggé szabad kezet ad, hogy úgy rontsuk el a képeket, ahogy a kis szívünk diktálja. Ehhez kapunk egy gyorsmenüt, ha akarunk, így nem kell beletúrni a menübe, ha fehéregyensúlyt, fókuszmódot, ISO-t vagy felbontást akarunk változtatni, ami igen kellemes és gyors használatot tesz lehetővé. A kezelőfelületen 9 gombunk van, ezekkel felvétel közben tudjuk igazítani a vakut, makró módra kapcsolni, aktiválni az önkioldót és ami a fő, kapunk expókorrekciót, egyharmad fényértékenként, ami igen hasznos fontosság. a másik öt gomb a menü, a visszajátszás, a képernyő információinak megjelenítése, gyorsmenü és mozgókép felvétel.
Az optika Leica gyártmány, de szerintem ez nem sokat számít, inkább marketing-értéke van, ezen a pici kis likon úgysem fér be túl sok fény, az átfogása 28-128mm ( 35mm ekv.) nagyjából elég mindenre. Az optikai zoom mellett kapunk digitális további zúmot, hát ez a vártnak megfelelő, én kikapcsoltam. A CCD 12.1 megapixeles képeket csinál, ami bőven sok, ez 4000×3000 képpontos jpeg végeredményt jelent, és persze nincs raw, ami nem is baj, szükség sincs rá.
Ami jó és ilyen kicsiben nekem újdonság volt, hogy tud követő autófókuszt, és ez a funkció működik is, másik ilyen szoftveres okossága, hogy ha akarjuk, akkor automatikusan kompenzálja az ellenfényes szitukat (gegenlicht), ez roppant felhasználóbarát és elfogadható végeredményt ad, nem nekünk kell expót korrigálni.Van még egy parasztvakítós, ami szinte minden ilyen pocket kamerában megvan, ez az arcfelismerés. Eltárolhatjuk szeretteink (vagy bárki) arcát, rendelhetünk hozzá nevet és a masina, ha bekapcsoljuk ezt a funkciót, az általa már ismertekre fókuszál. Kiírja a nevüket is, szépen, ha mi elfelejtenénk, hogy hogy hívják a rokonainkat. Ez aranyos marhaság, majd csoportos rendezvényen kipróbálom.
Mozgóképet kétfélét tud rögzíteni, vagy motion jpeg-et, (MOV) vagy AVCHD-t (mts) 30 fps-el, 1280×720 pixel méretűt – HD. Tényleg bazi jól néz ki a video amit csinál, kell is neki a hely bőven. Én visszaléptem a WVGA módba (848 x 480) mert ez is tökéletesen elegendő, HD-t majd csak akkor csinálok, ha tényleg kell. (blogsorsolás, mittomén..) Ami szerintem pompás, a zoomot használhatjuk videofelvétel közben (víz alatt is), ami nem általános ebben a szegmensben.
Fentiek mellett, amit meg tudunk venni más gyártótól is, a panasonic ezt a masinát por-, ütés-, és vízálló kivitelben készítette el. (más gyártó is csinál ilyesmit ám) Ezügyben erős kételyeim voltak, az ütésállóságot nem is fogom tesztelni, majd teszteli az élet vagy a lányom. A por nyilván kinn marad, ha a víz kinn marad, úgyhogy első dolgom volt otthon belevágni egy tál vízbe a cajgot, amit remekül viselt, úgyhogy bement a kádba is a gyerekkel, ahol fotóztunk zuhanyt meg medzsót víz alatt. És az ráadásul ugye meleg víz volt, abban mossuk a gyereket, ha nem volt rossz, és evett rendesen.
Ellenben másnap élesben is teszteltem, mert elmentünk a vasárnapi uszodába ahol a gyerekek mellett a felnőttek is ázhatnak és verhetik véresre a térdüket a nyolcvan centis vízben. Na ide is bejött velem a gép, a klórosba. Viszi. Bírja. Számos klassz videoanyag és fotó készült, a nagyjától megkíméllek benneteket, a lényeg, hogy működik a dolog, a kamera bírta, a víz a medencében maradt, már amit nem ivott meg a gyerek. Ezt tudja a masina sós vízben is, bár a leírás szerint a sós vizes mutatvány után egy negyedórára áztassuk be édesvízbe otthon, mielőtt kinyitjuk. Még talán ennél is sokkal fontosabb, hogy a strandon a szálló só, por, pára nem árt neki, ha leejtettük, lemoshatjuk a tengerben, ami igen ígéretesnek hangzik. A víz alatt is csinálhatunk mindent, nyomkodhatjuk a gombokat, bekapcsolhatjuk a segédfényt vagy a vakut, piszkálhatjuk a beállításokat.
Egyszóval a rövid és nem is túl alapos hétvégi tesztelés alapján nekem tetszik, kellemes használni, és vettem hozzá egy pici gorillagripet is, elleszünk. Ráadásul pont frankón belefér a casio tokjába, úgyhogy arra nem kell költeni. A videókról csinálok majd külön posztot. Akit a száraz részletek érdekelnek, az talál specifikációt, vagy akár mindentbíró kamerák tesztjét, teszteket a készülékről itt és itt, tesztfotókat itt.
Na, lesz mit kolcsonkernem, ha nem lesz mar rajtam gipsz 🙂
En mostansag 700 dolcsi korul latok ilyen kutyut, erdemes keresgelnem, hogy hatha talalok olcsobban, vagy ez nagyjabol az az ar, amennyiert az utca embere megszerezheti?
162 Queen str, Auckland CBD – Camera and Camera. 655.-
van nekik mind a négy színből. Sőt, a versenytársak ajánlatai is ugyanazon a polcon vannak, meg lhet nézni, fogdosni, bekapcsolni, nyomogatni.
Off: bocs, hogy itt, de a saját blogodon keresztül a legkönnyebb Téged elérni 🙂 Az enyémen is kérdeztem, de sikertelenül:
„Ha már volt szó sörről is, ha elfogadsz egy meghívást Pappito,akkor szombaton vagy vasárnap szívesen találkoznék Veled valahol (helyet én nem nagyon tudok javasolni a korlátozott ismereteim miatt).
A meghívás persze érvényes a családod többi tagjára is, bár a rövidlábúnak nem annyira a serital való…”
vasárnap jobban hangzik és persze, hogy elfogadok, hogy a manóba ne! a pappito kukac pappito pont komra dobjál valami telszámot
Hali!
Küldtem emailt az említett címre, de a jelek szerint még nem olvastad. Talán majd itt 🙂
Lassan itt a vasárnap délután, a hétközbeni munka utáni találkával meg az a baj, hogy nehéz világosban megejteni:)