Kütyü – ravasz állványok

Az állványprobléma örök és amíg az ember nem szerzi meg a Gitzoját, addig kénytelen másokkal beérni, mert az állvány bizony kell. Volt szerencsém nemrégiben végignyálazni egy kisportolt Manfrotto kollekciót, de amit kinéztem, annak az árából kijön egy komplett motorgenerál, úgyhogy ez a projekt még várni fog.

Ellenben remek kis darabok vannak, amelyek mármár túlszárnyalják a rizs/sörétzsákok képességeit, viszont nem szóródnak szét. Az első, a méltán népszerű Gorillapod, amely roppant praktikus kis vacak és az ára sem borzasztó, viszont könnyű, szinte minden nehéz kérdésre van egy válasza.

Ez az ízeltlábú jószág rendelkezik három lábbal, amelyek minden eleme tekergethető, így bármire fel lehet tekerinteni, vagy vízszintes horizontot csinálni egyenetlen talajon. Különböző méretek vannak belőle, az egészen picitől a komoly, DSLR-t is elbíró szörnyekig, amivel kitűnően lehet ijesztgetni a gyerekeket. Lehet kapni mindenféle színekben. A képen látható világos csíkok gumírozottak, nem csúsznak. Varázslatos kiegészítőket vásárolhatunk hozzá.

Van neki egy állványmenetes pici feje, meg annyi szabadságfoka, amennyit az ember elképzelni is alig tud, úgyhogy részben az önarcképkészítés elenegedhetetlen kelléke, részben a természetjárók nagy barátja lehet. Én vettem egy legpicibbet, mert az elég a kis p/s-hoz, alig foglal helyet a táskámban, úgyhogy jön velem mindenhova. A gépre felcsavarható kicsi talp szépen a helyére csúszik, lezárható, így véletlenül sem lazul ki. A pici tripodoknál lényegesen praktikusabb, ráadásul nem bánja, ha vizes, piszkos lesz.

A másik gyors megoldás a Monsterpod, ami teljesen futurisztikus, valami tudományos anyagból van (vagy brit tudósok vagy a náza, nem lehet más) és mindenhez odaragad, megtartja a kameránkat, majd az egész cajg nyom nélkül eltávolítható, visszatehetjük a tokjába és kész.

Valahogy a kézmelegtől lesz ragaszkodó az alja, tehát csak a tenyerünkben kell tartani egy kicsit, aztán mehet üvegre, fára(!) betonra, kerámiára, műanyagra, vagy ezerféle anyagon kipróbálták már, sikerrel. Harminc dollárért juthatunk egy olyan anyaghoz amit úgy hívnak, hogy viszkoelasztikus polimer, ami nem rossz deal.

Sok helyzetben segíthet, a kamera felőli oldalán egy állványcsavar van egy pici gömbfejen, tekergethetjük, ahogy csak akarjuk, ha már feltapasztottuk és készülhetnek a rezzenéstelen képek. Tetszetős darab, el is gondolkodtam rajta. Sajnos nagytestű jószágokat nem bír el, 30 deka a lélektani határ, ebbe viszont a kompakt gépek lazán beleférnek. Ráadásul egyszerűen vízzel lemosható, ha már túl sok sziklára, csirkére vagy szénbányászra tapasztottuk.

Fentiek persze nem váltanak ki egy tisztességes tripodot, de gyors megoldásnak kiválóak lehetnek, amikor nincs idő, hely, lehetőség felállítani egy Gitzo csillagrombolót, ráadásul egészen frenetikus helyken is boldogulhatunk velük, ami a nagy tripodokról nem mondható mindig el. No, meg nem kell sok kilót felcipelni a hegyre, adott esetben.