Új-Zéland a világon a legkevésbé korrupt ország, fej-fej mellett a finnekkel és a dánokkal, ezért a kisebb ügyek is nagyot szólnak a belföldi sajtóban és a politikában. Most nem is kis bili borult ki, a gazdasági helyzet és a magas munkanélküliségi mutatók együtt önmagukban is kellemetlen közérzetet tudnak okozni, a botrányokra való érzékenység pedig hatványozott.
Az első ügy kezdetei egészen 2005-ig nyúlnak vissza. (A bevándorlási hivatal egyik vezetőjéről már volt szó korábban, őt nem tárgyaljuk) Taito Philip Field, aki végül pár hete bűnösnek találtatott számos vádpontban, (köztük 15-rendbeli vesztegetés és korrupció), akkoriban független (korábban Labour párti) képviselőként dolgozott. Ez nem lett volna baj, de aucklandi, wellingtoni és samoai ingatlanjain elvégzendő munkákra thai munkásokat szerződtetett, akiknek ugyan semmit vagy alig fizetett, ellenben támogatta a munkavállalási és letelepedési engedélyeik megszerzését, erősen odahatva a bevándorlási hivatal procedúrájára.
A tárgyaláson volt minden, mint a búcsúban, de gyakorlatilag minden igaznak bizonyult, amit valaha állítottak, ráadásul az esküdtszék és a közvélemény, amely alapból nem túlzottan befogadó az ilyesmire, még olvashatta, hallhatta, láthatta, hogy még tavaly is megszegte az öreg az építési szabályokat is, olyannyira, hogy húszezer dolláros büntetés megfizetésére kötelezték. A négy hetes tárgyaláson a nyomozók kitartó munkával és tanúk felvonultatásával leradírozták Fieldet a pályáról, a vádpontokat pedig színesítették a „nyomozás akadályozása” és a „hatoság félrevezetése” vádpontokkal is. A tárgyalás során a kezdeti 40 vádpontból csupán 35 maradt, ugyanakkor ebből 26-ban bűnösnek találtatott az ex-képviselő.
Az ítéletét október hatodikán hirdetik ki, addig óvadék ellenében szabadlábon van.
A másik ügy, ami erős szálakkal kapcsolódik tegnapi posztomhoz, már kissé rafináltabb eseményekről szól. Volt szó arról, hogy a képviselőknek jár szállástérítés, ám a jelenség egészen mélyen megihlette az agyafúrtabb képviselőket, akiknek tulajdonképpen semmi félnivalójuk nem volt, amíg a költségek nyilvánosak nem lettek. Érdemes egy pillantás vetni erre a pdf-re, lakhatási kiadásokról szól.
A botrány először Bill English-t, a pénzügyminisztert dobta felszínre, a jóember ugyanis úgy gondolta kiegészíteni miniszteriális fizetését, hogy annak ellenére, hogy van egy háza Wellingtonban (ott van a parlament, a munkahelye) inkább béreltetett magnak egyet a minszteriális keretből, ami ugye az adófizetők által megkeresett pénz. Ez még nem lenne baj (de!) ám, itt nem állt meg a dolog, a saját házát kiadta, na kinek? Egy másik képviselőnek, a befolyt pénzt (szintén az adófizetők jóvoltából) viszont mosolyogva zsebre tette.
Pár nappal később kiderült, hogy az ügy még keszekuszább, a képviselő saját háza nem is az övé, hanem a családja Family Trust-jáé (ez egy speciális családi vagyonkezelési metódus, bővebben itt), az állam átalakította a házat, hogy megfeleljen a miniszeri követelményeknek, majd kibérelte a tulajdonos trusttól, hogy a miniszter benne lakhasson. Rövidre zárva, fizet neki az állam azért, hogy otthon lakik, heti 920 dollárt. Ez a kis kaland az elmúlt hat hónapban huszonnégyezer dollárt hozott neki.
Két másik miniszter is hasonló cipőben jár, csak kisebb léptékben játszanak, David Carter és Pita Sharples is akaszt évi huszonnégyezret vagy heti 460-at azért, hogy a saját házukban laknak. Számos képviselő is alkalmazza English módszerét, vagyis béreltetnek maguknak az állammal egy frankó házat, majd a saját wellingtoni házukat kiadják egy másik képviselőnek, aki szintén a támogatásból fizeti a lakbért. Nehéz rosszul járni így, és ez ráadásul parlamenti hagyományként ismeretes.
Mivel Bill English kivételes helyzetben van, ő fel is ajánlotta, hogy visszaadja a kapott támogatás egy részét, de jelezte, hogy ez nem teremt precedenst a többi hasonló cipőben járónak. A miniszterelnök el is rendelte a lakhatási támogatások rendszerének felülvizsgálatát, a kész jelentés elvileg hónap végére a kezében lesz, akkor lesz lehetősége valami látványosat mutatni, kérdés, hogy megteszi-e?
Különös tekintettel arra, hogy az exképviselők jelenlegi járandósága sokaknak böki a szemét, a mai újság is idézi a felháborodott exképviselőket, akik kikérik maguknak, hogy ezentúl az állam nem akarja finanszírozni az utazási és szállásköltségeiket. Már a gondolattól is borzonganak és mármár torgyáni szintre feldemhedve nyilatkozgatnak. Meglátjuk mi lesz belőle.
Hat ott biztos lesz belole valami…