Samoa balra tart

Samoa gyönyörű ország, sőt sajnos országok, benne vannak az óceán kellős közepében. Ez még nem lenne akkora baj, de a jelenlegi miniszterelnök kormánya, gazdasági megfontolásból, arra jutott, hogy itt az ideje a balkormányos közlekedést jobbkormányosra cserélni és a népet a szembeoldalon közlekedésre kötelezni.

Samoa történelme meglehetősen változatos, a XIX. században még „navigátor szigeteknek” nevezett ország mára független és önálló lett. A XVIII. századtól a szigetek kezdték egyre komolyabban érdekelni a fehér embert, az érdeklődés pedig  természetesen nem csendet és nyugalmat hozott. A pacifika pacifikálásból a samoaiak  is megkapták a rájuk jutó részt, és nem csak egyfelől, a németek, britek, amerikaiak, hollandok mind odajártak érdeket érvényesíteni. Az amerikaiak kihasználták a  roppant jó fekvésű szigeteket, ahol a gőzhajók szenet tudtak vételezni, úgyhogy amikor a németek gyarmatosítani akarták az egészet, akkor az amik is bejelentették az igényüket, a birtek pedig egyből csapatokat küldtek, mégiscsak könnyebb puskák mögül érvelni.

Az akkori szokásoknak megfelelően azonnal lövöldözni kezdett mindenki, ideértve a szamoánusokat is, úgyhogy kialakult egy finom, félig polgárháború, félig csak úgy háború, ahol mindenki ölt mindenkit és mindenki a szamoaikat, akiket amúgy ők maguk szereltek fel fegyverrel meg képeztek ki.  Ezzel egészen nyolc évig szórakoztak, amikor mindhárom ország elkezdett komolyabb csatahajókat odaküldeni, mert hát az erősebb kutya élvezi a tavaszt. A dölyfös fehér emberek már nagyon komolyan rákészültek az igazi vérontásra, amikor jött a csősz és mindenkit kizavart az erdőből: egy hatalmas vihar tönkrevágta a dicső hadihajókat, úgyhogy abbahagyták az egészet és egy laza csuklómozdulattal, elegánsan két részre osztották a szigeteket.

A terület maga három nagy és több kisebb szigetből áll, úgyhogy a keleti oldalt, a Tutuila és Manu’a szigeteket megkapták az amik, (a szigetiek meg az amifennhatóságot), a nyugati részt, a Savai’i és Upolu szigeteket meg a hozzájuk tartozó vizeket pedig a németek. (a britek pedig máshol szereztek előnyöket, lemondva szamoáról) Előbbiből lett a máig létező Amerikai Szamoa, az utóbbiból pedig Német Szamoa, amelyből később Western Samoa lett, majd mára független Samoa. A hülye helyzet, hogy ha valaki Upolun lakik és meglátogatná a családját Tutuilán, akkor amerikai vízumot kell kérnie, amit vagy megkap, vagy nem.

A németek, miután rátették a kezüket a területre, rögtön kirendeltek egy kormányzót, és nekiálltak civilizálni a helyet.  Az ő erőfeszítéseikre máig hálásan emlékszik a nép, mert volt rend, új mezőgazdasági technológiák, közigazgatás és a korábbihoz képest jóval nagyobb köz- és létbiztonság. Ez remekül nézett ki, amíg a britek kérésére, újzélandi csapatok nem érkeztek 1914-ben és ki nem csavarták a kormányzó kezéből a kormányt. Ez tulajdonképpen még nem is lett volna baj, de a németek kb. ekkorra értették meg, hogy hogyan működik a hatalom és a politika Samoán, és kezdték volna kialakítani a gyarmati önrendelkezést, ellenben jött Versailles, a terület pedig Új-Zélandhoz került.

A kiwiket eleinte még nem is utálták a helyiek, egészen 1918-ig, amikor is egy Aucklandból érkező hajóval egy friss, eddig még nem ismert újdonság köszöntött a szigetre: a tüdőgyulladásos influenzajárvány. Mindez azért, mert hanyag kiwi adminisztrátorok nem törődtek a kötelező karanténidővel, úgyhogy Szamoa lakosságának az ötöde hirtelen meghalt. Ezt tíz évvel később sikerült megfejelni azzal, hogy az új-zélandi rendőrök hisztérikusan reagáltak egy békés demonstrációra, amelyen a Szamoaiak fejezték ki nemtetszésüket, az őket érő bánásmód miatt, a kiwi hivatalok ugyanis nem túlzottan kedvelték ezen szigetlakókat és erősen betartottak nekik.  Most is megpróbálták letartóztatni a megmozdulás vezetőjét, Tupua Tamasese Lealofi főnököt, aki viszont ellenállt, úgyhogy a taktikus kiwik belelőttek a tömegbe, akit meg nem találtak el, azt agybafőbe verték gumibottal. 10 halott és 50 sebesült már a rettentően békés Szamoaiaknak is sok volt, úgyhogy a békés szerveződés csak erősebb lett és egyre több tagot számlált, komoly politikai erővé nőve ki magát.

Többszöri nekifutásra, 1962-ben nyerték el függetlenségüket, miután aláírtak egy béke/barátság szerződést a kiwikkel, ezzel Western Szamoa lett az első független ország a pasifikában, 2002-ben pedig Helen Clark miniszterelnökasszony odautazott és bocsánatot kért az ország nevében Szamoától. 1997-ben az ország megváltoztatta alkotmányát és levetette a Western előnevet, és megszültett State of Samoa, amitől az American Samoai szamoaiak hisztériás rohamot kaptak. Ők továbbra is Western Samoaként emlegetik a szomszédot, az ottlakókat medig Western Samoannak hívják.

Bár a két ország ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanaz a nép lakja, a két különböző fehérember-hatalom két különböző pályára terelte őket. A német-brit eredetű Samoa rugby-t és krikettet játszik, új életet Új-Zélandon kezd, az Amerikai oldalon az amerikai foci és a baseball a népszerű, a kivándorlók pedig Hawaiira vagy az USÁ-ba mennek.

Visszatérve a közlekedésre, jól látszik, hogy – szemben a pacifik régió egyéb országaival – a németek óta mindenki jobb oldalon közlekedik, aminek számos hatása van a gazdaságra. Először is a járműveket nem tudják Új-Zélandból, Ausztráliából és Japánból vásárolni, kénytelenek máshonnan beszerezni a járműveket és az alkatrészt hozzájuk.  Ráadásul a közösségi közlekedés, bár ez jobbára a turisták szállítmányozását jelenti, is a jobboldali közlekedéshez igazodott, gondoljunk csak a buszok ajtajaira.

A jelenlegi miniszterelnök, Tuilaepa Aiono Sailele Malielegaoi már hetekkel ezelőtt elkezdte trenírozni a lakosságot a változásra, a lakosság pedig legott elkezdett tüntetni a változás ellen. A változás annyira lényegbevágó és mindenkit érintő – jelzem ez a 21. század első ilyen eseménye – hogy senki sem marad ki a buliból, azok sem, akiknek nincs autójuk. A szóbeszéd szerint ez az egész hiszti csak azért szükséges, mert a szigeten erős gazdasági befolyással bíró németek kilobbizták maguknak, és ehhez a feltételezéshez frankón klappol, hogy a miniszterelnök felmenői között akad német is, tehát kedvez a germánoknak, a mindenségit a fejének.

Ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni attól is, hogy Tuilaepa az első felsőfokú végzettséget szerző Szamoai, ráadásul közgaszdász, talán tudja mit csinál, és bizony fejlődget is a kis ország szépen, az elmúlt két vétized nem csak a politikai függetlenséget, de gazdasági fejlődést is hozott. Ez persze nem gátolja a szamoaiakat, hogy tizenötezres tüntetést hozzanak össze, részben a biztonságra hivatkozva, részben pedig arra, hogy sokba fog kerülni átszerelni a buszokat ellenáramú közlekedésre. Igazából a baj ott van, hogy hirtelen a sziget összes járműve tökéletesen értéktelenné válik, hiszen eladni nem lehet őket, legalábbis Szamoán nem, viszont be kell majd szerezni újakat, amik hiába olcsók, azért ingyen nincsenek.

Samoai forrásaim szerint az ozzik és a kiwik így akarnak megszabadulni az öreg és ócska autóiktól, rásózva azokat a szegény Szamoaiakra és ebben is lehet valami, létezik ez az ázsia-pacifik járműkörforgás, amely úgy néz ki, hogy a japán használt autókat japánban hajóra teszik és elviszik az ozzikhoz és a kiwikhez (meg ázsiában ideoda még). A szegény szigetek viszont az erősen használt darabokat kapják az ozziktól és innen, a kereskedők az itt fillérekért felvásárolt lomokat adják el arrafelé, ahol ráadásul a műszaki és adminisztratív problémákat jóval lazábban kezelik, gondoljunk csak a vanuatui rendszámokra.

A változás bevezetése imádnivaló, pacifik bájjal történt, minden közlekedő köteles volt szeptember hetedikén, reggeli 5:50-kor lehúzódni az út szélére, megállni, majd miután meggyőződött arról, hogy nem jön senki, áttolni a bringát az ex-szembesávba, és ott folytatni útját. Elvileg minden rendben, ugyebár, nem bonyolult. Madj egy hónap múlva megnézzük a statisztikát.