Martinistitől kaptam egy palack Chardonnayt, de sokáig húztam, mire megkóstoltam volna, ám tegnap este átesett a szerkesztőségi elemzésen. Őszintén szólva egyszer már csúnyán belehajoltunk egy bűnrossz Monkey Bay borba, úgyhogy erős, prejudikált averziókkal fordultam a címszereplő irányába.

Előrebocsájtom, hogy Müzli megnehezítette a dolgomat, nem ugyanolyan a költői szabadságom, mióta itt vannak családilag, már nem írhatok teljesen égbekiáltó baromságokat, amit összefantáziálok a borokról, mert magkapom a magamét. Neki van egy rohadt egyszerű trükkje: ért hozzá, és nem átall szkájpikusan lekapni a tíz körmömről, ha nagyon elvetem a sulykot. De félre a panasszal, a szaktudás hiánya el nem tántoríthat attól, hogy borokról írjak, ha valakit komolyan érdekel, akkor úgyis megkérdez egy profit.

A Monkey Bay borászatnak több helyen vannak szőlői az országban, a legfontosabb természetesen a névadó Monkey Bay ültetvény, amely a Marlborough régió északi részén, Pictontól északra, a legnaposabb övezetben helyezkedik el, közel a fantasztikus borokat adó Cloudy Bay-hez, amelyről egy későbbi pillanatban még lesz szó. Emellett van még Hawkes Bay-ben és Gisbornban is ültetvényük, változatos szőlőfajtákkal. (a képen É-D vonalban: Gisborne, Hawkes Bay, Monkey Bay, Marlborough)

Borunk a második chardonnay a szerkesztőségi gór-, és nyelőcső akciórádiuszán belül, bár szegény nem járt jól azzal, hogy a korábban próbált fajtársa kiváló darab volt, de erről később. A bor színe szép, halványsárga, kissé szalmaszerű, nem káprázik bele a szemünk, viszont nincs semmiféle zöldes árnyalat a poharunkban tőle, szépen szikrázik a lámpafényben.

Illata gyakorlatilag nincs is, ami eléggé meglepő, inkább csak valamiféle gyáva aromák merészkednek ki a folyadékból, sűrűn elnézést kérve azért, hogy ilyesmivel zavarnak meg bennünket, ezt hiába szimatolgatjuk, attól okosabbak nem leszünk. Ahogy a színe, az illata is félénk, és ez a visszafogottság végig velünk marad, az ízekben is.

Amit kapunk, az tiszta, egyenes, de csendeske, itt nincs orgazmikus gyümölcsrobbanás a szájban, nincs vadulás, nem érezzük, hogy képen vágtak bennünket egy falazóblokk méretű donald rágóval, ám határozott, decens, tiszta, gazdag ízeket kapunk, amelyekben a szőlő dominál. Egy picit távolságtartóbb, mint várná az ember, nem jön oda hátbavágni, hogy hellóhaver, csak int egyet és azt kedvesen teszi. Az utóíze határozottabb, sokáig emlékeztet arra, hogy találkoztunk vele, de ezt sem harsogva és kiabálva teszi, inkább csak érzékelteti, hogy azért ahogy telt az idő, csak közelebb kerültünk egy picit egymáshoz.

Ez egy hétköznapi, jó bor, nem akar elegánsnak látszani, nem görcsöl, hogy a nagyokkal legyen egy polcon, nincsenek sztárallűrjei, nem feszeng és nem akar a társaság motorja sem lenni, részt vesz a buliban, de nem akarja irányítani azt. Ez a bor az a jó ismerős, akivel néha összefutunk, odaköszönünk, beszélünk pár szót, tudjuk, hogy nem fogunk csalódni benne, hiszen ő mindig ilyen, az alakoskodástól mentes, rövidgatyás, strandpapucsos, mosolygós, jó fej alak, a haverunk.

Nem ez a bor fog csiribiri versenyeket nyerni, de nem is kell neki, és ami a legjobb, talán nem is vágyik rá, viszont mindig ott van kéznél, ha az ember piknikezni indul, vagy csak egy délután kiülne a kertbe a pajtásokkal vagy egy jó könyvvel. Társasági, bulibor, legyen kéznél egy palackkal otthon, ha betoppan valaki, vagy ha mi toppanunk másokhoz, ez a bor nem hagy cserben minket. Külön külön se a színe, se az illata, se az íze nem valami nagy karakter, ám együtt, egymást kiegészítve, nagyon kellemes és vidám borrá áll össze az egész. (tudom a plakáton Sauvignon Blanc van, de nagyon eltalált grafika a chardonnayhoz is)

• szőlészet: Monkey Bay Winery
• szőlő: Monkey Bay és Gisborne
  
• évjárat: 2007
• fajta: Chardonnay
• web

verdikt:

ízlik