Ahogy már említettem, az iBook bement a szekrénybe, az új blogotron pedig üzembe állt. Másfél hétnyi használat után semmi igazi meglepetés, az öcsi macbook után mit is kéne várjunk, de azért van pár érdekes megoldás benne, szeretem.
Az első a külcsín, az egy darabból faragott ház nagyon jól merevíti a készüléket, semmi nyeklős-nyaklós műanyag nyiszorgás, amelyet időnként az öcsi macbook (továbbiakban: ömb) produkált, különösen, ha egy kézzel fogta az ember. Emellett, annak ellenére, hogy fémből van az egész, könnyebb mint az ömb, egy lehelletnyivel laposabb is, mert a kijelző rész vékonyabb lett. A mattírozott felületnek finom fogása van, és az ujjlenyomatok se maradnak rajta (ellenben a karcok gondolom nem javíthatóak), nagyon kényelmes viselet és az összeszerelési minősége is kiváló, pontos illesztések, szép ívek.
Amúgy is nagyon szeretem, hogy a hordozható mac-eken nincsenek mindenféle bumszli csavarok, szellőzőrácsok, ostoba, ronda bütykök, hepék és hupák, meg rüszmeteg, fekete plasztikborítás, tessék megnézni egy középkategóriás nemmac terméket ami nem netbook, hanem igazi. A másik amitől a hányinger kerülget az a „fémnek látszó műanyag” amit szintén előszeretettel alkalmaznak, főleg kék ledek közelében. Ez az mbp design nagyon letisztult, szép (nekem tetszik), és mivel ebben már nem cserélhető az akku házilag, az alja is egy darabból készült, ezt jó az ölben tartani, nem akad bele semmibe. (akkucserénél meg gondolom szívás, de az nem sűrűn esik meg)
A következő hasznos okosság az új, üvegből készült touchpad, amely mellett már nincs gomb, a trackpad maga egy gomb is, ha valaki nem szereti a koppintós klikket. Ez már tud p-zoomot*, elforgatja nekünk a képet, ha tekergetjük rajta az ujjunkat, és végre kellően nagy is. Az, hogy üvegből készült az vagy úgy van, vagy se, mindenesetre nem érződik rajta, reméljük nem veszíti el majd a jelenlegi finom mattságát, mint a műanyagok szokták.
Más a kijelző is, ebben LED backlight van, amitől világosabb is, elvileg kevesebbet fogyaszt, viszont tényleg nem melegszik, a képe meg szép. Ez is glossy, nem akarok belemenni a tükör-nemtükör harcba, arra amire nekem kell a masina, arra a glossy is tökéletes, ilyen fényerővel meg pláne. Amúgy sem szeretem, ha kisüti a szemem a monitor, az ömb-t is félgőzön használtam, ezt most egyharmad krafttal is jól látom, nyilván kültéren jól fog jönni a plusz fényerő. Majd ha nem ömlik napokig, akkor kimegyek vele a kertbe. Adtak is egy szép fekete rongyot, hogy azzal törölgethessem.
A billentyűzetnek is van háttérvilágítása ami hasznos marhaság, nekem sosem hiányzott, örülünk, hogy van, enélkül is megvettük volna, sebaj. A háttérvilágítás és a billentyűzet megvilágítása is kényelmesen szabályozható, de akár rá is bízhatjuk a masinára, aki a fényerőt a körülöttünk levő fényhez igazítja folyamatosan. Na ezt azonnal kikapcsoltam. A billantyűzet pedig ugyanolyan jó, mint az ömb-n volt, nem véletlen, hogy a sony azonnal emelte is az ötletet a saját masináiba az első generációs ömb-k után.
Viszont van két jelenség ami nagy lépés előre, az egyik, hogy a masina rettenetesen csöndes, sokkal halkabb, mint az ömb. Azt nyilván nem tudja, amit a ppc-k, hogy az ember szökőévenként egyszer hallotta a ventit pörögni, inkább a légkeverési megoldás lehet más, meg azt tippelem, hogy a bádogház elviszi a meleg nagyját, így a ventinek nem kell annyira pörögni. A másik örvendetes fejlemény ezzel kapcsolatos, a melegedés hiánya. Értelemszerűen van hőtermelés, ahogy töltjük az akkut meg ahogy dolgozik a masina, de én nem tapasztaltam azt a combszőrlepörkölő termikus csapást, amit tudott az ömb meg a régebbi mbp-k, ha nagy volt a meló.
Ami nem csak kényelmes, hanem valóban hasznos is, az az SD kártya slot, ez megspórol nekem egy csomó szerencsétlenkedést a kártyaolvasóval, vagy a kábelekkel, most csak kiveszem a kártyát a fotómasinából és beletolom a mbp-be és kész, ez nagyon tetszik, praktikus. Természetesen ennek is magsafe villanyos csatlakozója van, amiről nem győzök ódákat zengeni, most meg már akár fel is cserélhetjük a két csatlakozót, az ömb és az mbp ugyanolyan tápot kér. (furaság, hogy ha nem földelt dugóba dugjuk a tápot, akkor nagyon halvány feszej azért érződik a borításon)
Sajnos az apple folyton cserélgeti a csatlakozókat anno az ömb-be már nem jutott modem (jó, nem is kellett sose, de akkor is) ebbe meg nem jutott miniDVI, van helyette miniDisplayPort amiből megint csak átalakítóval lehet HDMI-t csinálni a tévébe, és persze a miniDVI-DVI konverterem ezzel használhatatlan, miután egy rohadt drága DVI-HDMI kábelem már van, már csak egy ötven dolláros átalakítót kell vennem. Ugyanakkor az audió ki/bemenet is összeolvadt, a 15 collos modellen viszont ott van a két külön csati (jó az audio bemenet se kellett nekem soha, de akkor is), a legnagyobb, 17-es modellen meg már minden van, azt viszont cipelje aki akarja. Újra van FireWire 800, ezt szintén nem használom semmire.
Nagyon gondosan megtervezett és kivitelezett az egész, egyben van, látszik, hogy alaposan éltek a fémből készült ház lehetőségeivel, a végeredmény meggyőző. Nekem messze elég volt a legkisebb teljesítményű pro (sőt az öcsi is, de annyira kevés különbség volt árban egy új ömb meg eközött, sőt szinte forintra ugyanannyiért vettem ezt, mint az ömb-t 2007-ben) mert tempóban ez is nagy ugrás előre, köszönhetően az 1066MHz-es buszsebességnek, a picit erősebb procinak (2,26GHz) és az új oprendszernek. Ha valakinek ez a vágya, akkor ez már 8 gigáig hajlandó ramot kezelni.
A snow leót nem vesézném, ő se mondja magáról, hogy látványos átalakulást kéne érezzünk, a sima leó után, a lényeg belül van. Egyrészt néha rosettát akar telepíteni, de ezt leszámítva az install és a kezelés smooth and easy volt, két ponton tapasztalok érezhető fejlődést: wifi és time machine. A wifi kezelése nem sokat változott látszólag, ellenben hirtelen csatlakozik a neki kijelölt hálózatra, nem hezitál meg szerencsétlenkedik, mint a leó, ami gyakran járt azzal a következménnyel, hogy a mail elkezdte csekkolni a leveleket, de a hálózatra még nem ért fel a kompóter, úgyhogy dobálta a felkiáltójeleket a mailboxok mellé. Ez teljesen eltűnt, a lid felhajtása után, szinte azonnal hallom, hogy puttyog a szkájp. (ugye macéknál nem divat a kikapcsolgatás meg vajákolás, fedelet le-sleep fedelet fel-go) Kis extra, hogy a körülöttünk levő hálózatok jelerősségét már mutogatja a listában. Diszkó.
A másik ami kissé idegesítő volt, az a Time Machine mentés a Time Capsule-ra és a Time Capsule kezelése. Az ömb ilyenkor őrülten fújó ventivel küzdötte át az adatokat a TC-re, tartott, amíg tartott, de beleizzadt szegényke. Snow leó óta a mentés lemegy észrevétlenül, a TC pillanatok alatt kapcsolódik, a mentés is fájdalommentesen zajlik, ami határozottan jót tesz az akkuidőnek és a felhasználónak. Úgy általánosságban elégedett vagyok a Snow Leoval, leszámítva, hogy buktam a Parallelst, mert a hármas amit anno vettem, nem fut SL alatt és van még pár apróság ami elvérzett, de semmi fontos. A legtöbb szoftveremhez már kinn volt a SL friss
Az akkuról az apple azt álítja, hogy akár hét órán keresztül is, hát izé. Mérni nem mértem, el tudom képzelni, hogy az Attila dombon, laborkörülmények között, képernyővédővel, vagy picit wifizve, minimum fényerőn tudja a hét órát, de elhinni nem hiszem. A hatot sem, ha használja az ember, nem is érdekes, én tesztelgetni nem fogom, 4 órát már kiderült, hogy tud.
* : pinazoom, elnézést, de ezt így hívják, ez van
A 13″ MacBook Pro szerintem most elért egy olyan csúcspontot, ahonnan egy darabig nem lesz hova fejlődni. Ráadásul annyival nem is drágább, mint amennyivel jobb és mint amennyivel tovább lehet a tucat laptopoknál használni.
hát amúgy sem tartom drágának a mac-et. az ibookot két évesen vettem, (már a gép volt annyi) most öt és ha nem repült volne el felette az idő, akkor egy akku és töltőcsere után tovább menne, szövegszerkesztőnek meg mp3-at játszani így is jó.
A macbook most lesz három éves, nej kiválóan elvan vele. Egyikre se költöttünk egy fillért se. Ha ezt tudja mad a mbp is, akkor én befogom a számat.
ráadásul az ibook és a macbook is eladható lenne, ha el akarnánk adni, szóval a „túlározott mac” sztereotípia egy baromság.