Kütyü – dupla improvement

Két ügyben is előrelépést követtem el a hétvégén, az egyik az autóval kapcsolatos, ugyanis szegény dömpikén, amikor megvásároltam, nem volt meg a két, tradicionális szúrófény elöl, ellenben mindig is sajnáltam pénzt kiadni arra, hogy legyen ilyen marhaság, amire – tegyük a kezünket a szívünkre, vagy bárki más szívére – semmi szükség, ám most úgy alakult, hogy mégis lett ilyesmi. A másik pedig a telefonkérdés, mert szegény nagyifónom nem ugrott meg egy akadályt, kispadra kerül.

Igazából ezek nem ködlámpák, hanem, becsületes nevükön „offroad lights” amitől a forgalomban gyakorlatilag teljesen használhatatlanok, ugyanis nyílegyenesen előre világítanak, a kímélet legcsekélyebb jele nélkül, ráadásul nincsenek számottevően lejjebb, mint a rendes lámpák, úgyhogy ködben tökéletesen értelmetlenek is. Arról szinte ne is ejtsünk szót, hogy a normális személyautókkal közlekedőknek pont szemmagasságban vannak… Krízishelyzetben most már kétszer ötvenöt wattal több áll rendelkezésre, hogy indulásra ösztökéljem az előttem szendergőt, vagy – bár ez kicsit ritkábban fordul elő – úttalan utakon, éjszaka is azonnal észrevegyem, ha elémugrik a guláta.

A beszerelés nem volt kunszt, mert Whateveréktől kölcsönkértem mindenféle szerszámokat, majd az első nekirugaszkodás után kiskorú gyeremekemmel elhaladtam a mitre10-be, hogy vegyek csatlakozókat, ugyanis a kábelezés már ott volt, hogy kiszolgálja a múlt ködébe veszett, korábbi lámpásokat, a kapcsoló is benne van a műszerfalban. A mitre10-ben inkább két éjjeliszekrény lámpát vettünk, mert nagyon tetszett a gyereknek meg az apjának, viszont az egyetlen féle csatlakozót, amit megfelelőnek ítéltem a nemes célra, bazi drágának találtam.

Átmentünk inkább a repcoba, ahol a kislányom azonal eltanulta az összes rosszaságot a többi gyerektől, akiket szintén odacipelt az apjuk, úgyhogy legalább ő remekül szórakozott, amíg apa visszapakolta a polcokra a sok apró biszbaszt, amit őnagysága kegyeskedett lerámolni. Viszont, az adekvát környezet hatására, szerét ejtettük az első igazi, apa-lánya beszélgetésnek, egy egymillió darabos, sokrekeszes, ezerféle színű biztosíték és kábelvég izéket tartalmazó doboz felett. A beszélgetést én kezdeményeztem, az „ezzel azért tudnál játszani órákig, mi?” kérdéssel, amire a gyeremekem, a maga őszinteségében, rámnézett, majd azt felelte (veddmegnézéssel): „igen, apa”. Bírom a csajt.

Na beszereztük a csatlakozókat, számottevő dollárzokkal olcsóbban, majd hazahajtottunk, ahol anya megetetett minket, majd nekiláttam. A régi csatlakozókat levágtam, az újakat felraktam, gondosan ügyelve, hogy az összes tömítés (ez olyan vízbiztos csati) a helyére kerüljön, majd bekötés és csatlakoztatás után a toldást elrejtettem a lámpatartó konzolba és a világ egyik legpraktikusabb találmányával, a kábelkötegelővel rögzítettem. Most már gulátaprúf. Én voltam a legjobban meglepődve, hogy bekapcsoláskor működnek, de mégis. Klafa, mi?

A másik előrelépés a távközlés területén történt, másfél év örömteli alighasználat után, polcra kerül a motorola F3-as telefonom, annak ellére, hogy képes hangosan mondani pundzsábiul, hogy „ha pundzsábul akarod hallani, nyomd meg a kettest”. Továbbra is a leghatékonyabb telefonnak tartom, ennek egy lehellettel kifinomultabb modelljére tettem szert, ismét messze száz dollár alatt maradva árban. A közértben vettem.

A választott a képen is megfigyelhető, Nokia 1202 lett, az előnyeit felsorolni is nehéz, méretben picit vastagabb, mint a roppant lapos motorola, ellenben rövidebb és 78 gramm. A mindent vivő előnye, hogy nincs színes kijelzője, ellenben a felbontása is csak 96 x 68 pixel, 1.3 inch képátlóval. Kontrasztos, és amit a motorola nem tudott, képes a kis és nagybetűk megkülönböztetésére. Ebben már, hála a brilliáns kijelzőnek, elképesztő megoldások is helyet kaptak, mint a stopperóra (!), számológép (!!), naptár(!!!) és a mindent vivő, nokia klasszikus, a kígyós játék. Ezeket leszámítva a motorola képességeivel rendelkezik, vagyis ződbanán-pirosbanán és kész is. Ja, nem, mindig elfelejtem az ultimét featúrát, amely a telekommunikációs hall of fame-be bevési a készülék nevét: zseblámpa. Télleg. Van rajta egy led és világít. Őrülj meg!