Ideért végre. Júniusban már sopánkodtam egy sort a magyar útlevél változásáról, majd tíz napra rá ismét, akkor már a személyes érintettség okán. Most már a gyerek is legálisan tartózkodik az országban.
A sztori ugyebár nem túl bonyolult (a fenti második linken bekötött posztomban le van írva a folyamat) ámde kellőképpen időigényes. A szükséges kérelmet, papírokat, igazolásokat július elsején adtuk fel Canberrába a nagykövetségre. Pár nappal később az ott dolgozó konzulasszony küldött egy emailt, hogy megérkezett a kérelem és majd, ha lesz futár, akkor elmegy Mo-ra a cucc, ígérni semmit nem tud.
Ezután szeptember 30-áig fogalmunk se volt arról, hogy mi merre, ám akkor felhítak bennünket a követségről, hogy küldjük el nekik a gyerek régi útlevelét, hogy érvényteleníthessék, ezt meg is tettük. A két útlevelet október 13-án kaptuk kézhez. Ezután beadtunk egy kérvényt a bevándorlási hivatalhoz, hogy legyenek olyan bájosak és adjanak egy permitet a gyereknek, a lejárt helyett, csatolva a mindenféle igazolásokat, hogy mikor kértük meg az útlevelet meg az előző vízum részleteit stb. Ma pedig kézhezvettük a megadott permitről szóló értesítést.
Július 1-től és november 3-ig tartott a procedúra, amelynek eredménye egy érvényes, új útlevél és egy visitor permit a gyereknek. Itt tenném hozzá, hogy a gyerek előző engedélye augusztus kilencedikén lejárt, azóta ugyebár nem is jogosan tartózkodik az országban a kisded. Ez nem akadályozta meg az államot abban, hogy a heti 20 óra ovitámogatást kiutalgassa a gyereknek, és türelmesen kivárja, hogy pótoljuk az okmányt és új engedélyt kérjünk. Eközben a magyar államtól egy vak hangot nem hallottunk az okmánypótlás folyamatáról, amelynek még csak határozott ideje sincs, a kérvény és a kész okmány teljesen esetleges időtartam alatt jön-megy, amikor futár adódik.
Es legalabb gyorsan lejarnak a frissen megkapott papirok es engedelyek? 🙂
Itt ippeg azon izmoznak hogy bezárják-e a sydney-i magyar konzulátust (és többeket) mert drága. A Külügyminisztérium dolgozói meg szakszervezetileg háborognak. Az ügy locus kisselbachija „az adott régió(k)ban élő magyar közöség lélekszáma”.
Megint megállt alattunk az idő.
hobe, nem igazán, az útlevél elég egy darabig a visitor izé meg remélhetőleg nem kell már túl sokáig
botokud úgy tudtam a szindi konzulátust azt már be is csukták…
Itt az USA-ban azt a megoldást találták ki, hogy a gyerek kezébe nyomják az amerikai állampolgárságot ha az USA területén születik. Így történt meg, hogy lányunk amerikai állampolgárként amerikai útlevéllel a zsebében utazott, magyar állampolgár szülei kezét fogva.
A keleteurópaiság fontos követelménye a világ egy-egy szegletében történő jogellenes tartózkodás, vagy tágabb értelemben és egyúttal PC fogalmazásban: a különféle okmány-deficitek.
A keleteurópai ettől szabadulni nem tud tekintet nélkül korára és a véráztattától való távolságra.
De facto bezárták, de jure lebeg a politika ökörnyálán, hogy aztán elővétessék a választások előtt, vagy ami biztos, utána, de akkor már ünnepies megnyitással és csatolt polmarketinggel.
Apuka, ez a remek, angolszász jogrendben gyökerező szokás sokáig itt is élt, ám a már feltöltve érkező versenyzők számossága módosításra kényszeritette a hatóságokat. Most ha itten születik a kisded, akkor alapból kiwi lesz, HA legalább az egyik szülője permanent rezident. Egyéb esetekben nem.
Remélem a permanent residency-t hamar kapjátok, merthogy lassan student visa is kelleni fog 🙂