Karácsony másnapján (aznapján?) a város kiürült, aki élt és mozgott, az lerohant az ország valamelyik partszakaszára. Mi nemkülönben.
Long baybe mentünk, egyrészt mert ott még a szülők nem voltak, másrészt pedig mert közel van, harmadrészt pedig mert ott van fűfavirág és árnyék. Meg part. Meg tömeg. De olyan tömeg, amilyet csak filmekben lehet látni, itt falun ez nem divat, vagy legalábbis nekünk még nem volt szerencsénk egy helyen ennyi emberhez, pedig már voltunk szezonban ugyanitt.
Az egész North Shore kivonult a partra és ott letelepedett, mintha soha nem akarna hazamenni. Már a park bejáratánál gyanús volt, hogy nem leszünk egyedül, mert várakoznunk kellett, hogy bemehessünk és pont akkor nyitottak ki egy újabb füves területet, újabb parkolóhelyeket képezve ezzel. Mi legott összecihelődtünk, majd testületileg a park füvére telepedtünk egy megtermett pohutukawa árnyékába, és nézegettük a vizet meg a tömeget, éreztük magunkat.
A tömeg nagyon érdekes és változatos volt, a bennszülöttektől a svéd tinédzserekig a teljes színpaletta képviseltette magát, öröm volt végignézni a soksok népen, akiknek a karácsony nincs a szótárban, mégis önfeledten, csak annyi különbség volt, hogy melyik hordozható barbin milyen húst tilos. Mondjuk a meghatározhatatlan eredetű kiskölykök, akik bokáig érő citromsárga esőkabátban vizipisztolyolták egymást kissé furán festettek, de ha ők így érzik jól magukat, ám legyen.
Apósom természetesen azonnal a habokba vetette magát, ő nem értelmezi a víz hőmérsékletét, akaratból pancsol, és kisvártatva mi is bementünk, kivéve a kisded, aki leült a víztől biztonságos távolságban és elszántan elkezdte a kis sárga vederbe lapátolni a partot. Mi addig, mint kicsiny fókák, lubickoltunk, a pár perc beszokás után remek érzés volt a vízben, sütött a nap, mint a fene.
A kis vízálló lumix most volt először kitéve az igazi elemeknek, tűző nap és óceán, homok, remekül vizsgázott, illetve csak tette a dolgát, a csuklómra kötve. Itthon áztattam egy negyed órát édesvízben, ahogy az írás mondja, víz nem ment bele egy szál se, a képek is jók lettek és még a kamera is működőképes maradt.
Akkor mi biztos azer’ nem mentunk, merén nem elek-mozgok 🙁
atyavilág de fura ezt látni meg olvasni, hogy karácsonykor nem szánkózni mentek, hanem strandra :))
Itt egyébként nem volt annyira kiürülve a város, voltam bent 25-én és a vasárnapihoz hasonló forgalom volt, meg is lepett.
Ez nektek tömeg?
Nézzetek be februárban egy Cancún melletti strandra!
nz viszonylatban ez bizony tömeg. Cancúnban nem kunszt tömeget látni, szerintem többen élnek csak ott, mint itt az egész országban 🙂
milyen szellősen lézeng az a pár ember! 😉
ha ennyien lennének a Balatonon szezonban, talán még tömegiszonyom se lenne…