kert – paradicsomokról és szakadár tökökről

A meleg továbbra is dolgozik, úgyhogy a paradicsomok elkezdztek megpirosodni és van nekik már ízük is.

Az uborkáról gyorsan elmondom, hogy isteni kovászolva és minden nap szedni kell, mert különben akkorára nőnek, mint a cipőm és negyvenhármas lábam van. Igazából ez nem is lenne baj (már a nagyranövés, nem a negyvenhármasság, az mindegy) csak ha nagyon nagyra megnőnek, akkor nem lehet őket optimálisan begyömködni az üvegbe és akkor sokkal több lé kell rájuk. A kovászos ubi állatjó, ráadásul piszok gyorsan elkészül ilyen  napsütésben, nem kell sokat szinnyegni vele és mehet a hűtőbe. Persze lehet, hogy a család már nem annyira lelkes, hogy a nutellás palacsinta mellé is koviubit kell enni, de hát senki se mondta, hogy itt majd minden könnyű lesz.

Visszatérve a paradicsomokra, szépen nőddögélnek, szépen pirosodnak és kifejezetten élvezhető termést produkálnak, ami csupa vitamin meg izé. Nem csak mi szeretjük, ma felfedeztem, hogy valami rohadvány dög kivárta amíg megpirosodik pár gömb és a legklafábbakba jól beledisznólkodott. Emiatt felmerült bennem, hogy installálok valami madárijesztőt, ilyen libegő-lobogó valamit, vagy egy gatlingot motion-szenzorral, aztán agyő sün, agyő madárkák, máj paradicsom iz máj kászül.

Van répa is, de elég csendeskén nőddögél, sokkal több aktivitásra számítottam a répáktól, lehet, hogy túl tömör a föld vagy nem locsolom eleget, de hát a répa csak kísérlet úgyis, párat megkóstoltunk, az bazijó, de nem tudom, hogy a zöldségesnél kaphatókat milyen kínai gyárban fröccsöntik, olyan nekem sose lesz. Sebaj, legalább narancssárgák. Ami érdekes, hogy kártevőből jóval kevesebb van, nem akarom elkiabálni, de az előző esetben mindenfélével porozni kellett a növényeket, hogy lerohadjon róluk a kukac meg a mindenféle fírgek (mint jimmi tudeszki) most viszont úgy tűnik nem kockáztatnak, látták hogy járt a borsó.

A kert végiben, ahol a dzsindzsa volt, most sívó pusztaság és fél méter vastag fűrészport van, mert jött az elmebeteg bolgár és kihentelte a növényeket, válogatás nélkül. Most a kerítést látjuk – bár így legalább a gyerek szobájába is besüt a nap – meg előtte a fűrészpor alapú életformákat, bele se merek gondolni a metabolizmusukba, hiszen eső nincs, ezer fok van, a fűrészpor akkor kap nedvességet, ha éccaka lepisálja a sündisznó. Ennek ellenére, vannak növények, amelyek kiválóan elvannak, napi 4-5 centit nőnek, úgy kell majd lángszóróval kiirtani őket.

A legfurább a tök, ami nem tudom honnan került oda, de egyszer csak kidugta a kis leveleit a fűrészportból és a legkisebb törődés nélkül nekifogott a terjeszkedésnek. Az élőlények tisztelete és a mérhetetlen lustaságom miatt háborítatlanul növekszik, amolyan kísérletféleképpen, hogy mire megy saját erejéből, mert hát én locsolni nem fogom, ami kihajt a fűrészporon az oldja meg. Ma szólt a nej, hogy a teremtmény elkezdett felkapaszkodni a kerítésre és hozott két termést is, kicsiny, zöld gömbök formájában, hát majd meglátjuk. Az mindenesetre érdekes, hogy tököt nem is ültettem sose, tök vetőmag a környéken se volt, azt pedig nehezen hinném, hogy a tavaly kirohadt cukkini dolgozta át a saját DNS szekvenciáját, hogy tökösebb legyen. Meglátjuk mit bír, mert hivatalosan ma ősz lett, aszonta a rádió.

Most pedig megyek csinálok újabb adag koviubit, valamint a friss paradicsomból salátát meg a friss csirkéből valamit. A csirke a hentesnél termett, nem én ültettem. Koviubi roksz. Megmondjam a receptjét?