Muzik – március

A hó végére sodródott a muzsikaletöltés, egyébirányú elfoglaltságaim miatt csak most volt időm ilyesmire. Nézzük mit hallunk!

Az emusicon kívüli forrásból beesett két album, a Gitanes-féle, Jazz in Paris papírfedeles sorozatból (ilyenből anno vásárolgattam, amíg vettem korongon zenét), egy Guy Lafitte (Blue and Sentimental) ami igen kellemes és egy Stan Getz (In Paris) ami szintén. Meg letöltöttem a Bëlga Arany c. albumát is, ingyen, mert fizetni sajnos innen nem tudok érte, pedig egy koncertbelépőnyit áldoztam volna, de ha nem, hát nem. Nem rossz.

Az öt album, amit az emusicról vásároltam szintén soksok finom zenét tartalmaz, igazából kettőt fogok kiemelni, a két végletet. Kezdjük az érdekesebbel, ami csak kicsit csalódás, sőt, nem is csalódás, biztos remek album, nekem inkább műfaji mellékvágány, de erről nyilván nem tehet. Hogy is fogalmazzak szépen… hát kortárs, na. Egy hallgatást megért, legalább ilyet is hallottam, a jövőben megtartóztatom magam a formáció kiadványaitól, amíg fel nem növök a feladathoz.

Ami viszont bazijó, az a Ross Hubbell Trio ugyanilyen című albuma, na az mindent visz. Temperamentumos, magával ragadó gitárzene, jobbára swing, ami amúgy is nagy kedvencem, a kivitelezés pedig tíz pontos. A többi album se kutya, de mindenképpen ez a március zenéje, csak ajánlani tudom, a jazztől tartózkodók is bátran fogyaszthatják, nagymókusok süteménybe is tölthetik.

Másik felfedezettem (höhö) Mike Ledonne, akinek a The Groover c. albuma jött haza, élvezetes klubzene, sok billentyűvel, hammond orgonával. Mike leginkább zongorál, már tíz éves kora óta, és ez nem múlt el nyomtalanul, ami a korongon is jól hallható, pajtásai pedig ott vannak vele mindig.

A másik két album is frankó, de Cannonball Alderley-t és Wes Montgomeryt már ismerjük, rájuk nem vesztegetek szót, remek munka mindkét lemez, ide tessék különböző dicshimnuszokat képzelni, megérdemlik.

Na jó Wes nagy király élő felvételen is, szóval ezt az albumot is érdemes volt.