Ebben a hónapban az alábbi ötven trackot sikerült leszipkázni a világhálóról, most van benne kakukktojás is, ami nem muzsika.
Kezdjük is mindjárt a jóemberrel, aki számtalan felhőtlen percet szerzett már nekünk, az egész család nagy fan, most pedig leltem egy lemezt az emusicon Eddie Izzardtól, aki szeret női ruhákat viselni, ám ettől nem kevésbé vicces alak. Eddie, amellett, hogy kiváló estekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, feltűnt időnként hollywoodi filmekben, tévéműsorokban is, lefutott 43 maratonit 51 nap alatt jótékonysági okokból, és továbbra is vicces. Striped című lemeze az idei turnéjának műsorát tartalmazza nagyjából, mosogatás közben, balesetvédelmi okoból ne hallgassuk.
Kedvcsinálónak itt egy kis jutúb videó, amiből fogalmat alkothatunk:
Zeneügyben elsőképpen egy nagyon kellemes darabot mutatok, A Gerry Mulligan tentet és quartet, Chat Bakerrel, finom, nem kapkodós és nagyon jó háromnegyed órát kapunk tőle, nem lehet megbánni.
Aztán jöjjön egy eleddig számomra ismeretlen banda, a Lluís Coloma Trio, amely klasszikus boogie-t oszt, pörgősen, soksok zenei humorral, finoman beillesztett utalásokkal, roppant élvezetes, tempós anyag, még vadászok tőlük mást is.
Phineas Newborn Jr. egy albuma már hazajött januárban és abban sem csalódtam, ez is nagyon finom billentyűmunka, csendes, megfontolt, hibátlan. Ez most más, mint a Harlem Blues, a Back Home sokkal visszafogottabb, de nem kevésbé tartalmas.
