A Buck legendás kése etalon és a késes posztokban én is annak fogom használni, egyrészt mert szép, másrészt meg mert jó, harmadrészt meg csak. Na de miért is akkora durranás ez a modell?
Buck úr az előző századfordulón kezdett el kovácsinasként dolgozni, és hobbiból, elhasznált késekből készített újakat, de állandóan elégedetlen volt az acél keménységével és az éltartóssággal. Addig-addig kísérletezgetett, mire kieszelt egy olyan hőkezelési eljárást, amitől a késacélok sokkal jobban teljesítettek, ekkor volt tizenhárom éves.
1941-ig főleg katonáskodott, akkor azonban visszatért a késkészítéshez, leginkább használt, viseltes késekből, természetesen mindent a két kezével csinált. Amikor az USA belépett a második világháborúba, a katonák felszereléséhez minden segítségre szükség volt, Hoyt Buck ekkor összeszedte minden pénzét, vásárolt egy komplett kovácsműhyel-berendezést és felállította kis műhelyét az általa is látogatott templom pincéjében és elkezdett késeket gyártani.
A háború után Hoyt a fiával San Diegoba költözött és 1947-ben megnyitották késműhelyüket, ahol heti huszonöt kést készítettek, kézzel. Ez 1949-ig tartott, amikor Hoyt Buck elhalálozott, ezt követően, az ötvenes évek elején Al átalakította a bolt kereskedelmi részét, az eddigi postai küldözgetés helyett a kereskedelmi képviseletekre helyezve a hangsúlyt, a gyártást pedig részlegesen gépesítették, hogy kiszolgálják a megnövekedett igényeket.
1963-ban az igazgatótanács megszavazta egy olyan kés kifejlesztését, amelynek nyitott állapotban rögzül a pengéje, ám a zár oldása után, a penge a markolatba hajtható. Ez meglehetősen meredek ötlet volt az akkoriban jellemző slipjoint késekkel szemben. Egy évvel később került piacra a 110-es modellnek nevezett lockback rendszerű vadászkés, amely gyorsan nagy népszerűségre tett szert, ez a népszerűség azóta is töretlen.
A masszív, jó anyagú penge, a clip-point forma praktikusan használható vadászoknak, a stramm baknikkal akár kisebb csontok is törhetők (a kés több, mint húsz deka, oda lehet sózni vele), az erős zár pedig biztonságosan rögzíti a pengét nyitott állapotban. A klasszikus 110-es markolata fa vagy famintázatú betétekkel készül, a baknik és a szegecsek rézből vannak, meglehetősen örökéletű darab, a gyár pedig a világ végéig garantálja, hogy bármilyen szerkezeti és/vagy anyaghiba esetén javítja, illetve cseréli a kést.
Ez a legtöbbet hamisított kés a világon, a távolkeleten komplett gyárak ontják magukból a változatos (általában hitvány) minőségű másolatokat, de ez nem nagyon fog az eredetin, ami szintén nem drága. A népszerűségéhez nyilván hozzátartozik a számos amerikai, „ezzel csináltam végig vietnamot”-féle katonalegenda, és az, hogy ez a kés szinte elnyűhetetlen, apáról fiúra száll.
Az oldschool forma mai napig tökéletesen ellátja a feladatát, kiváló segítség hajón, túrázáskor, kempingezéskor vagy a ház körül, sőt, a konyhában is teljes értékű késnek használható, ha nem akad az ember kezébe más. (persze akad) A rozsdának kellemesen ellenáll, viszonylag könnyen tisztítható, a lockback pedig az egyik legmegbízhatóbb zár, a maga egyszerűségében nem könnyű elrontani, megbízhatunk benne.
A gyár számos másféle kést gyárt (lesz még Buckról szó) a folding hunter mindenféle módosított változatain kívül, fix pengés, slipjoint és mindeféle egyéb zárakkal ellátott holmit. A másodvonalat már a Buck is kínában készítteti, de azért nyugodtan bízzunk egy eredeti Buckban, nagyon nem csalódhatunk, a 110-esünk pedig biztosan az egyesült államokban fog készülni.
- Penge hossza: 9.5 cm
- Kés becsukva: 12.4 cm
- Pengeforma: Clip-point
- Penge anyaga: 420HC
- Markolat anyaga: Natural woodgrain
- Súly: 204 g
Szep darab.
Bicikliszereleshez teljes mertekben hasznalhatatlan! Vagy elvagja a fekbowdent hazastol? 🙂
hobe:
Vészhelyzetben elvágja, de ez azért nem arra való. A 420HC-t ma már elég gyenge anyagnak tartják (a modern acélokhoz képest az is), de a Bucknál tényleg komolyan értenek a hőkezeléshez, és sokkal többet kihoznak belőle, mint mások. Viszonylag könnyen élezhető pengét ad, a kritika az éltartóságát illeti leginkább.
Nem véletlen, hogy Pappa ezzel a modellel kezdte a késes posztok (reményeim szerint véget nem érő, és sűrű) sorozatát, ez egy ikon.
A 110-essel egy nagyon jó általános használatra való, viszonylag nagy bicskát veszel, kevés pénzért.
Ha azonban egy olyan kést akarsz, amitől a sodrony ijedtében elhasad mielőtt hozzáérne a penge, akkor az S30V magasságában kezdj el keresgélni. Ezeknek a pengéknek azonban az ára is máshol van, általában jár hozzájuk acél a penge köré is, meg modernebb markolatanyagok, meg tudományosabb dizájn, jellemzően egy 110-es árának három-négyszereséért.(Kershaw, Cold Steel, Benchmade még a megfizethető kategóriák lehetnek).
Ha valahol a tradíció és a modernség közötti közötti nagyon jó átmenetet keresel, akkor pillants rá a Buck Vantage Pro modelljére. (S30V, ugyanakkor konzervatív külsejű, egyáltalán nem félelmet keltő kés).
Egyébként pedig jííííhááá, és hurrrááá, végre itt egy késes poszt. 🙂
demonalisator, tényleg elég bézik anyag ez ma már, ugyanakkor klasszikus forma. Nekem mindennapi használatra egyszerűen túl nagy, nehéz és két kéz kell a nyitásához, zárásához, ami nem baj, de ez kirándulgatni meg ház köré való, nem hirtelenkedni vele.
A vantage pro másra való, más dizány.
azért a bowdent elvinné, kis nyiszatolással, de utána igazítani kellene egy kicsit 🙂
Pont ezt mondtam, Pappa.
Azért nagy, hogy a kiránduláson a kenyeret is fel tudd vágni vele, olyan embernek való, aki mindent ezzel akar megoldani, de nincsenek túl nagy kihívást jelentő, vagy speciális feladatai, illetve túlzott igényei a késével szemben.
Hirtelenkedésről meg végkép nincsen szó, mert még megvágja magát a pógár.
Ezt a kést azért szokták gyengének tartani, mert az éle igenis gyakori karbantartást, fenést igényel, aki ezt elhanyagolja, annak mindig életlen lesz a 110-ese, és mindig elégedetlen lesz vele.
Aki nem szeret élezgetni, az vegyen egy modern, jó éltartó képességű pengét, de ha az megsérül, élét veszti, akkor ott a gond, hogy hova vigye éleztetni, ahol nem cseszik el örökre.
A 420HC és ez az egyszerű formájú penge egyébként a fenés szép feladatának megtanulására is ideális, mert viszonylag hamar sikerhez vezet.
MÁn harmaccor olvasom a címet Fuck Bolding Hunternek… ez mire utalhat? 🙂
esetleg arra, hogy el kéne menni egy szemészhez? 😉
Csak egy kis kiigazitas, nem hasznalt keseket,hanem regi reszeloket hasznalt kesei elkeszitesehez a kezdetekkor, ennek allit emleket a Buck Heritage dagger!