A kannibálozó miniszterelnök

Csúnya viccet sütött el a miniszterelnök, most kap is a képére rendesen. A keleti parton járt egy Ngati Porou nevű törzsnél és azon vicceskedett, hogyha a szomszéd törzsnél lenne, akkor ő lenne a vacsora. A szomszéd törzs a Tuhoe, akik nem értékelték ez a fajta humort, ráadásul a miniszterelnök időzítése se lehetett volna rosszabb.

a Ngāi Tūhoe egy eléggé tradicionális törzs, erős maori identitással, vagy 15-20%-uk az eredeti maori életvitelt folytatja az erdőkben.  Nyilván nem folytonosan, időnként dolgoznak a városokban, de az év egy részét az ötödük az erdőben, a törzs korábbi területén tölti. Ez a terület a Te Urewera, amelyben található a Te Urewera National Park is. Ez egy dimbesdombos, gyönyörű  vidék, masszív esőerdővel, gazdag és jól védhető, a törzsi lökdösődések során soha nem sikerült akár csak részlegesen is elhódítani a Tuhoektól.

Itt az a módi, hogy a törzsek általában csinálnak egy alapitványt és azt támogatja az állam és nem nagyon szól bele abba, hogy mit csinálnak a maorik, pláne akkor nem, ha a benszülöttek csomó környezetóvó programot futtatnak, igyekeznek rendben tartani az őserdőt, hogy visszatelepüljön a kiwi meg a kokako meg szaporodjanak az őshonos fák.

A kilencvenes években a Tuhoe törzs elkezdte mondogatni, hogy ők nem is írták alá a Waitangi szerződést, és ők tulajdonképpen a Tuhoe Nation, teljes függetlenséggel és önrendelkezéssel, nem érdekli őket a Pakeha (fehérember) törvénye (ez természetesen nem érinti a segélyek felvételét és az eü szolgáltatások igénybevételét, khm). 2007-ben komoly rendőrségi rohamok voltak a dzsungelban, mert a törzs katonai jellegű kiképzőtáborokat működtetett, úgyhogy pár nyakoncsípettet terrorizmussal és lőfegyverrel való visszaéléssel vádoltak de a rendőrök sem voltak igazán úriemberek a sztoriban.

A Waitangi szerződést a britek az egyesült maori törzsek képviselőivel írták alá, tulajdonképpen ez az államalapító okirat, ez garantálja a jogegyenlőséget, ez mondja ki, hogy az ország földje a királynő (korona) birtoka és ő gyakorolja a teljes terület felett a fennhatóságot, mindenki egyformán alattvaló.

Most megint előjött a törzs azzal, hogy a Te Urewera nem a királynő földje, hanem a Tuhoe nemzeté és rá nem vonatkozik a Waitangi szerződés, az állam meg akassza fel magát. Kettőszázezer hektárról beszélünk, amely jelenleg a Department of Conservation kezében van. John Key, a miniszterelnök lazán lesöpörte az asztalról azt az ötletet, hogy a Tuhoe törzs tulajdonába menjen át az egész Te Urewera, mint ősi föld, nem is hajlandó tárgyalni a dologról. Itt a nemzeti parkok látogatásában nem lehet korlátozni senkit (bár vannak maori szent helyek amelyek nem látogathatóak), minden állampolgárnak és turistának alanyi joga szabadon látogatni ezeket a helyeket. Erre a törzs kijelentette, hogy ők ezt nem is korlátoznák és maradna nemzeti park, de az övék lenne az egész és szabadon rendelkeznének vele, ideértve a pénzügyi hasznosítást is.

Mivel egy éve rugóznak azon a maorik (nem csak a Ngai Tuhoe), hogy a partvidék és a közeli vizek minősüljenek maori tulajdonnak, (Foreshore and Seabed) amit az állam szintén nem szeretne komolyan venni érthető okokból, nem volt túl taktikus pont most feldobni ezt a nemzetiparkosdit, arra meg pláne nem szerencsés hivatkozni, hogy az államalapító dokumentumot ők nem skribálták alá 1840-ben.

Az persze más dolog, hogy nem ér viccelni az emberevéssel, pláne a miniszterelnöknek, ráadásul eléggé harcias törzs volt ez mindig, az összes valaha volt támadójuk ott oszladozik valahol a nemzeti parkban… Az tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a maorik eléggé hozzászoktak, hogy kell kicsit sírni és akkor a korábbi, három cikluson keresztül kormányzó Labour párt ad valamit, most viszont az a John Key nem tárgyal a maoriktól “ellopott” földről, aki politikai kényszer nélkül vonta be a kormánykoalícióba a maori pártot. És az a John Key viccelődik az emberevéssel, aki éppen most nem hajlandó tárgyalni azokkal emberevőkkel. Rossz időzítés.