az új doktor

Lelkes hívei vagyunk a Dr Who sorozatnak, legalábbis a felújított verziónak, volt is erről már szó a blogban. Mint minden lelkes hív, mi is nagyon vártuk a tavalyi négyrészes izé után a rendes sorozatot az új dokival, nem is akartam az elején írni róla, mert a doktorváltás igényel némi megszokást a nézőtől, de most pár rész után kezd összeállni a kép.

Én csalódott vagyok, nem is kicsit, bár ez nem az új doki miatt van. Persze végigmentünk a hisztin amikor Christopher Eccleston elmúlt és David Tennant lett belőle. A Tennant gyereket eleinte kétkedve figyeltük, de később megbarátkoztunk vele, ahogy ő is a szereppel és igen gyorsan igen szórakoztató doktorrá vált.

Nem csak mi szerettük, a rajongók visszajelzéseiből kiderült a BBC számára, hogy Tennant különösen jó választás volt a tizedik doktor szerepére, annyira, hogy a kilencedik doktor (Eccleston) csak egy évadot csinált végig, Tennant viszont hármat (és 8 special-t, és ő kalandozott személyes kedvencemmel, Martha Jonessal) szóval erősen aggódtunk, hogy az előre kiszivárgott fotók alapján milyen lesz majd a tizenegyedik inkarnáció.Az egyből kiderült az első epizódból, hogy Matt Smith küszködik a szereppel, igyekszik nem Tennant lenni, amiért kapott is egy jó pontot a szerkesztőségtől, de éles ellentétben a korábbi évadokkal, az epizódok lassúak, akadozóak és az igazán jó ötletek se jönnek át, ahogy korábban. Nem ez lenne az első, hogy a BCC mellényúl, Catherine Tate sem volt valami jó választás, bár Amy Pond figurája működni látszik.

Ahogy nézegettük egymás után az ötödik sorozat epizódjait, lassan kiderült, hogy nem is ezzel a Matt gyerekkel van a baj, megtalálta a szerepét, megtalálta a figurát, csak éppen az epizódok vacakok. Leginkább a rendezéssel van bajunk, a feszültségkeltés hiányzik leginkább, nekem ezek a részek nem izgalmasak igazán, egy gyenge közepest adnék legszívesebben az eddigiekre. Ez elég elszomorító, mert a hatalmas sorozatdömpingben kevés akad ami tényleg érdemes a nézegetésre, ez pedig még meglehetősen eredeti is meg kellőképp brit is, általában remekül szórakozunk rajta. Csak éppen most nem annyira, a hosszú várakozás után (2009-ben csak 4 epizód volt) a sorozat nem talált vissza a helyére.

Matt Smith egyébként gyorsan belejött a dologba, a szerkesztőség sorozatszínész-kritizáló albizottsága úgy döntött, hogy szeretjük őtet (marad is két évadra legalább), ellenben az elégedetlenségünk nem szűnik. Valamiért a doktort alakító színészek egyre inkább fiatalodnak és kicsit férfiatlanodnak is, de az elhipsterizálódás ellenére a karakter tobábbra is jó, bár ha ilyen ütemben/irányban változik a figura, akkor öt év múlva egy szakállas, kínai törpe nő fogja alakítani a doktort, abba pedig bele se merek gondolni, hogy ebben az esetben kivel fog utazni…

Nem igazán tudom megállapítani, hogy mi az igazi baj, a karakterek jók, az új TARDIS is fenszi, a sztorik se rosszak, de ha összevetem az első angyalos részt (Blink) az idei sorozat angyalos részeivel (Time of Angels, Flesh and Stone), akkor siralmasan látszik a különbség, annak ellenére, hogy a régit is meg az újat is Steven Moffat írta. A rendező viszont más volt, valószínűleg itt van a kutya elásva, teljesen más lett a végeredmény, a Blink egy izgalmas, pörgős, ötletes, humoros (time is a wibbly-wobbly thing) epizód, az egyik legjobb amit valaha, a két részes angyalos pedig kb. annyira volt izgalmas, mint egy stáblista.

Igazság szerint a legjobb epizódírónak Russell T Davies-t tartom, az ötödik évadban viszont egyetlen rész sem lesz az ő keze munkája, az epizódok közel felét Moffat követte el, ami önmagában még nem lenne baj (írt már jókat, pl. :Silence in the Library, The Empty Child), de úgy látszik, hogy a BBC kísérletezik a rendezőkkel, egymás után jönnek olyanok, akik még sosem rendeztek doktort. Valahol el kell kezdeni, persze, de az évad elején komoly jelei voltak annak, hogy a főszereplő is és a rendező is új fiú a doktor világában, Adam Smith és Andrew Gunn rendezéseket nem nagyon szeretnék többet látni Dr Who főcímmel.