Afrika után – nem, mintha letudtam volna a földrészt – most valami mást szerettem volna, úgyhogy nekiálltunk a gyerekkel zenéket válogatni. Ő leginkább borítóalapú döntéshozó, amin van pingvin, villamos, esetleg rózsaszín azt szereti, de atyai szigorral rávettem, hogy a muzsikára fókuszáljon. A skandináv kortárs jazzról pár albumba belehallgatás után kikrisztályosodó véleménye: apa, ez nyávog. Hát igen. Azért csak sikerült összeszedni ezt-azt.
Elsőként vegyük Curtis Fuller dupla albumát, az I Will Tell Her-t. Curtis jamaikai származású, amerikai harsonista, sokat dolgozott Art Blakeyvel, Miles Davis-el, Dizzyvel és végognyomott egy turnét Count Basie-vel. Egészen finom bebopot játszik, érdemes vele eltölteni egy kis időt.
Még a múlt hónapról maradt egy akkor be nem férő afrika, Manu Dibango félórás kis albuma, a Waka Juju.
Jött egy Wes Montgomery album, aki szereti a jazzgitárt, az ne hagyja ki, nekem ez a negyedik albumom Westől, és egyiket sem bántam meg.
A Live In New York 1971 Paul Desmond és a Modern Jazz Quartett munkája, az élő felvételek minden szépségével.
A végére hagytam George Bensont, aki új a gyűjteményben, még át kell rágnom magam rajta alaposan.
egyiken sincs pingvin 🙁