Itt a nyár, a nyár pedig – már a régi görögök szerint is – kertbenfröccsözést okoz, ami alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. A fröccshöz pedig két dolog kell: bor és szóda. Bor ügyben viszonylag jól el vagyunk látva, a szódát viszont a boltból hordtuk évek óta. Na ennek most vége.
Gondoltam, hogy szódamasinát vásárolni nem lehet olyan bonyolult, orcámon széles mosollyal hatoltam be az itteni egyik keravillba, hogy magamhoz szólítsak egyet, de ott nem volt, mentem am ásikba, ahol ugyan volt, de nem az, a harmadikba ahol az, de éppen elfogyott… sokadik kísérletre azért csak sikerült vennem egyet, pompás darab, szép is (nem) és kis helyen elfér.
A masina nem csupán gázt képes folyadékban elnyeletni – bámulatos, hol tart ma már a tudomány – hanem része egy csodálatos rendszernek, ami szinte csak az apple store-al összemérhető komplexitású és zártságú. Patron ugyanis kell bele, abból jön elő a gáz, amely a felhasználó akaratának igájában nyögve a vízbe megy, hogy ott buborékot képezzen, mintha nem lenne holnap. A patront bele elvileg mindenfelé lehet kapni, hát vannak kétségeim, de tudunk olyan esetről, amely során a felhasználó már kiürült patronját, készpénz ellenében telire tudta cserélni, tehát a remény mégicsak megvan.
A lényeg viszont, hogy szinte korlátlan mennyiségű buborékvizet (micsináljak, a gyerek így hívja) vagyunk képesek előállítani otthon, elektromos áram segítsége nélkül! (csodálatos dolog a fizika, gyerekek, szeressétek a fizikát!, ahogy Öveges prof nyekegte anno) Érdekes módon, a cukros-szénsavas üdítőket megállás nélkül vedelő országban a szódakészítés nem nagyon terjedt el, valami azt súgja, hogy geobiohistoriális (újszó!) okokból nem jutott szegény zátonynak szikvíz, az ipar kötelező tartozékaival, úgyismint tricikli, csörömpölés és ordítozás.
Számomra meglepő volt, hogy a szódavízgyártás (legalábbis Magyarországon és a környékén) Jedlik Ányos nevéhez kötődik, aki szerint elvetélt ötlet volt a széndioxidot mindenféle kompresszorokkal a vízbe pumpálni, ehelyett kémiai úton fejlesztett gázt (kénsav, kréta meg fahamu, biztos imádták érte a környéken), amelyet aztán vízben nyeletett el. Jedliknek köszönhetjük a palack aljára lenyúló csövet, amely a szifonfejig vezet (ám a tricikliről nem ő tehet). Irt is erről egy tanulmányt a szódavíz, nátrium-magnéziumos víz, Eger-, Selters-, Püllna-víz” készítésének módja címmel, latinul.1828 körül kezdett buborékügyben babrálni és 1841-re kész is volt a szódacsinálógépe, egy évvel később születik meg a fröccs. Száz évvel később a Szikvízgyártók ipartestülete (saját székház pesten!) kiadja a szikvízipari lexikont. A másik tehetség, egy bizonyos Schweppe nevű német-svejci alak, aki egyrészt szintén kitalált egy buborékgépet, másrészt már 1771-ben (!) kitalálta a tonikot (kinin+víz+buborék) amit azóta is gyárt a nevével fémjelzett cég.
Az otthoni szódakészítés, az általunk megszokott háttérintézményei nélkül nem könnyű menet, nincs margitka néni a kasszánál aki tizesével cseréli szifonpatront (és néz összeráncolt szemöldökkel, ha habpatronból túl sok fogy) és nincs klasszikus betekerős szódásüveg sem, mostantól viszont nem kell kidobálni a sok PET palackot a kukába, a szisztémának része a jól záródó palack amibe a vizet meg a buborékot tesszük. Elvileg a patront lehet majd cserélni a közértben. A sodastreamnek van helyi és magyar webje is, (azt nem értem, hogy ott miért drágább ugyanaz a készülék, mint itt) de speciel ahol elérhető a szifon, ott nem érdemes ilyesmin gondolkodni úgyse. A szettben van egy szódagép, egy palack meg egy patron, aki ebből nem tud szódát fabrikálni, annak úgyis minden mindegy. Többféle masina is van, én semmilyen érdemi különbséget nem láttam a legolcsóbb és a legdrágább között talán a design, de azért a drága se egy szecesszió.
Aki nem akarja egy céghez kötni magát, saját buborékot szeretne vagy csak sokallja a patroncsere árát, az csinálhat magának saját masinát, például ilyet, és akkor még sikerélmény is van, hogy spórolva buborékozhat. Mivel a világ elmaradott, setétben tévelygő része (a nagyobb) nem ismeri a fröccsöt, ezért a szódavizet sem értelmezi önmagában. A sodastream mindenféle színes izéket (szörp) is árul, de az szerintem úgyis hülyeség. A szóda 3 dologra jó, meginni, palacsintacsináláshoz és természetesen azért, hogy fröccsöt készítsünk. Na, mi fogunk.
Mikor a legutolsó házat vettük, találtam a pincében vagy kétszáz régi szódásüveget, címeres, vastag, zöld üvegből vannak, az aljuk vagy három centi vastag, réz fejük örökre elzöldülve, bükkfa ládákban, fajinak.
Szeretem a szódát, de persze mink is raklapszám vesszük a palackos vizet, a szelektív hulladékgyűjtő udvar kétharmada pille palackkal van teli, a legutolsó szikvizes vállalkozás tíz éve zárt be.
Ez is olyan jellegzetes fasság, két forintot fizettek egy időben a pillepalackért, meg támogatták a zsugorító gépeket, hogy kisebb helyen férjen el a sok szemét, támogatták volna inkább adókedvezménnyel a szódást, vagy mittudomén.
Ugyan nem iszom fröccsöt (apu meg nagypapa igen), de felmerül a kérdés, hogy miért nem jó a szénsavas ásványvíz?
Istenem, ha a szemben lakó Sanyika ezt megtudná, mámmint, hogy otthol is lehet szikvízt csinálni, s nem kell tőle venni, bizony mondom, elbarikádozná piros MTZ-jvel az udvarodat.
Jedlikről meg érdemes elolvasni ezt: http://www.hpo.hu/feltalalok/jedlik.html
Nem bírtam megállni, ezt írja Jedlik a szóda kapcsán:
Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik.
Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; . pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.
Mikor NZ boltokban megdobbenve tapasztaltuk, hogy milyen pofatlanul draga az asvanyviz es megpofatlanabbul draga a kozoneseges szodaviz (Pak’n’Save-ben alig talaltuk meg es 97 cent masfel liter – mellette levo polcon az izesitett vacak 91 cent), mi is felbuzdultunk, hogy veszunk szodagepet. A kerdes leginkabb az, hogy mennyibe kerul bele a patron. Holnap meg is nezem.
racs, ebbe 12 dolcsi egy töltés ami 30 liter vizre jó
az ásványviz tényleg pofátlanul drága, nem is nagyon van, csak olasz 🙂 a többi az sima víz, palackozva.
azok a flavoured izék 91 centért pont nem jók semmire, a fröccsnek mellékizt csinálnak
Lehet, hogy ki kéne menni kutat fúrni, ebben a magyarok elég jók, ahol dolgoztam régen, az NKFV-nél, ők is átálltak olajról vízkút fúrásra, még Dubai-ban, meg a Negev sivatagban is találtak vizet.
Ami nem semmi.
Kéne valami közös bolt, biztos van ásványvíz Új-zélandon is.
Hol tudod bevaltani a CO2 cilindert? Csak Countdown? Pak’n’Save-ben neztem, de ott nem volt.
He, ez Uj Zeland. Ne a logikus helyen keresd.
En a 100% Electrical-ba jarok. Ugy tudom Farmers is tart. Es hat a Warehouse-ban altalaban minden lofasz van.
De nehany gyogyszertarban is van.
Thx, akkor majd Warehouse-ban megvizsgalom a helyzetet.
csekk zisz: http://sodastream.co.nz/node/211
a warehouse nem lesz jó, hiába van a listán, de a farmersz meg a fudton meg a kándán az jó
A fröccs bátran illeszthető a „legjobb dolog a szeletelt kenyér óta” félmondat elé. A szénsavas ásványvízzel valóban csak két baj van: más az íze és nem tud annyi szénsavat elnyelni, mint a mezei víz.
Felénk van szódás bőven (ahogy belsőséget is árul a hentes :)), de azért ilyen SodaStream izém van tartalékban arra a ritka esetre, ha a haverok hirtelen kiszlopálnák a pincéből a 48 liter szódát.
Teljesen meglepő módon 3 hónapja Németországban ugyanezt a masinát vásároltam (http://bonnikronikak.hu/archives/2010/08/06/szodasszifon_nemet_modra/), mert ott sincs „rendes” szódás szifon, miután az abba való patront nem cserélik, szemétnek viszont drága, ergó az egész rendszer drága ahogy van. Egyébként Magyarországon lehet, hogy a masina drágább, saját számításaim szerint a patron olcsóbb, amit viszont nem lehet extraként venni (másodikat) a masinába. Ergó, ha elfogyott, akkor el kell zarándokolni a vagy nyitva lévő boltba, vagy várni, amig kinyit (és utána zarándokolni), majd cserélni, majd megint zarándokolni.
A szörp ismerete sem annyira jellemző a németekre, én pl. ragaszkodom a megszokott ízekhez (meggy, narancs – tipikus Márka ízek), a barátom viszont mindent kipróbál, utoljára pl. citromot vett, ami nem limonádé, hanem sprite ízű.
Ilyen ez a világ.
Ja fröccsre persze nem jó, mert nem fröccsen 🙂
itt lehet tartalék patront venni
Vaze micsoda csudák, vaze!
Én, mi itthon (ez most még Hun) kartonszám vedeljük a zázsványvizet, amit elvileg Zalaszentgróton termelnek ki. Vagy csak palackozzák, nem tom. Ugye ehun szeretnek a magyar emberek mindenféle összeesküvéselméleteket gyártani, miszerint ez esetben is mindössze arról levén(új szó?) szó, hogy a sima vezetékes csapvizet nyomatják fel CO2-vel. De akkor miért teljesen más az íze, és a laboreredmények (orvosi) szerint, mér magas a szervezetem különféle ázsványanyag tartalma (magasabb, mint normál esetben lenni szokott)?
És mindenesetre nagyon furcsának találom, hogy Izélandon vagy nincs, vagy csak nagyon kevés lenne a természetes karszt, or ásványvíz. Ismert, hogy Magyarország területe és az egész Kárpát-medence alatti „földkéregrész” geológiai értelemben az egyik legvékonyabb ezen a bolygón, mégsem illanik el esetleg a magasabb földhő kapcsán a sok karsztvíz, ellenkezőleg, pont, hogy a bolygó egyik leggazdagabb termál, és ásványvízlelőhelye fekszik alattunk. Szerintem Izéland is rendelkezik mind termálvízzel, mind ásványvízzel, csak valamiért nem termelik ki, nem? Esetleg az állandó tektonikus mozgások miá nem túl nagy biznisz?
Vitya,
Az ásványvíz, az akkor is ásványvíz (van annak szabálya, hogy mit lehet ásványvíznek hívni) ha nincs benne buborék. Mo-n sok esetben az ásványvizeket dúsítják CO2-vel, amiből lesz a buborékos ávíz. De van olyan ásványvíz is, ami már buborékkal együtt jön fel a földből. Van még minden más víz, ha a csapvízből csinálsz a szifonban buborékost, akkor szódavizet csinálsz. Kútvíz dettó.
Bezony előfordult, hogy szénsavas ásványvíz néven került forgalomba artézi víz.
Amire te földkéregrész ügyben gondolsz, azt úgy hívjuk, hogy geotermikus potenciál, amely Mo-n (meg mondjuk izlandon) igen magas.
Nz-n is magas sok helyen, van is termálvíz, van ásványvíz is, palackoznak is belőle, de annyi nincs, mint Mo-n. Termelnek is belőle kifelé, meg van geotermikus erőmű is, keress rá a blogban.
az ásványvizekkel meg érdemes vigyázni, hasznosak, finomak, de van amelyben kicsit sok már az ásvány.
Orvosok szerint a 2L/500 mg-nál magasabb ásványianyagtartalom már nem jó. Vagy inkább fölösleges, mert a maradék rész csak „áthalad” a szervezeten és távozik.
Egyébiránt olvastam már korábban a geotermikus és green image-ről szóló posztjaidat…, csak valamiért átsiklottam felettük az előbbi hozzászólásomkor. Asszem azér’, mer’ konkrétan az ásványvíztermelésről és kereskedelemről még nem találtam sok anyagot.
Az egyik hozzászólásodnál azt írtad, hogy van bőven palackozott ásványvíz, csak olasz meg pofátlanul drága… Saját izélandi márkából kevesebbet árulnak a bótban?
A kitermelés esetében pedig kifejezetten az ásványvízre gondoltam, de már meg is válaszoltad a bennem felötlő kérdést – nincs annyi, mint Mo-n.