A harcmező áttekintése után rájöttem, hogy be kell avatkozzak a természet rendjébe, a helyet tarthatatlanná vált, úgyhogy vezéráldozatra kényszerültem, és jött új szereplő is.
Szóval ez a pakcsoj mindig is gyanús volt nekem, valahogy túl lelkes volt, vagy mi, igazából nem éreztem azt, hogy fair módon kezelné a rendelkezésére álló erőforrásokat, úgyhogy kapott időt a jellemfejlődésre, de nem élt vele, hogy finoman fogalmazzak. Az élet a kertben kegyetlen, a hasznosak maradnak, a szépek repülnek, kezicsókolom, nincs idő az érzelgősségre.
Az első komolyabb retekszüret után nem is pótoltam vissza a készletet, hanem kivártam az alkalmatos időpontot, ami akkor jött el, amikor a pakcsoj eljátszotta a lehetőségeit és elkezdett pofátlanul virágozni. Na nem úgy van az, azonnal beavatkoztunk, itten nem csak úgy virágzunk ész nélkül, itt akkor és úgy virágzunk, ahogy én akarom. Lesz itt rend. Szóval szegény pakcsojt kiirtottam az utolsó szálig, amit majd kommünikémben úgy fogok említeni, hogy érdemei elismerése mellett, más fontos funkció betöltése hárul majd rá. Vagyis ment a komposztba.
Feltűnt ugyanis a láthatáron a lecsó másik fontos összetevője, három tő igazi paprika, amit Tibortól kaptam, szegénykék kis cserepekben vártak a bevetésre. A kert közel fele szabaddá vált, miután a retek és a pakcsoj is kifogyott belőle, úgyhogy a paradicsomok mellé ástam be a paprikákat (jobb, ha szokják egymást) az előttük megüresedett telekrészt viszont – figyelembe véve a nap és a szél járását -katonás sorokban kibéleltem retekmagokkal.
Az uborka tisztességesen fejlődik, tele van szép, sárga virágokkal, a kis kacsaival kapaszkodik mindenbe (akadt is némi határvillongás a céklákkal) és már nekilátott a kis uborkák fejlesztésének is. A paradicsom állandó törődést igényel, valahogy túl horizontális, ez biztos valami más fajta, de kicsit megmetszettem, hogy ösztönözzem a felfelé törekvését. Mindamellett igyekszik, ma megjelentek az első virágkezdemények, ami igen reménykeltő, pláne, hogy egész nap esett, úgyhogy az öntözés is le van tudva, most minden kapott annyi vizet, hogy még. A cékla sokkal komótosabb, bár a leveleit szépen fejleszti, no majd meglátjuk.
Node nemértem, miért baj ha virágzik? Abból lesz a termés, nem? Mondjuk nem tudom mi az a pakcsoj, mindjárt megnézem a google-n. 🙂
Kínai káposzta (kel?), ach so. Szóval rasszimus esete forog fenn. Ej.
Kínai-nem-kel. :S
Igen, kérem. Az nem úgy van, kérem, hogy pakcsoj majd megoldja a kerti demográfiai hullám kérdését! Nem! Ő csak terjeszkedjen otthon Ázsiában, kérem. Nz-t pedig meghódíthatja az igazi madzsar paprika, a betyárját, kérem!
varom mar a lecsos gasztroposztot. hajra paprikakok!