Kert – hozam

Szegény kiskertet kissé megviselte az elmúlt pár hét, de némi beavatkozásokkal ismét működni látszik. Az eddigi hozam lenyűgöző volt.

Az év első hete komoly kihívás elé állította a kertmenedzsmentet, hiszen a személyes jelenlét nem volt biztosítva, így vagy a teljes elhanyagolást vagy az öntözés outsourcolását kellett választanunk. A teljes elhanyagolás nem tűnt járható útnak, tekintve, hogy az időjárás erősen nyárias volt, így külső beszállítót vettünk igénybe, aki távollétünkben is ellátta vízzel a növénykéket. (kösz!)

Ez azonban azzal járt, hogy az uborkatelep elburjánzott és bakancsméretű gyümölcsöket fejlesztett, amelyek messze a józan észen és az élelmiszercélú felhasználáson is túlmutattak. Miután a menedzsment visszatért a szigetre, kb. Tizenkét kiló uborkát kellett műtéti úton eltávolítani a hordozóról, ám ezen ubik gyakorlatilag mindenre alkalmatlannak bizonyultak, a héjuk linóleumszerűre (és ízűre) keményedett és vastagodott, viszont tökéletesen vízízűek lettek. Az első szüret azonnal ment is a komposztba, hiszen lángszóró és exkavátor nincs a konyhánkban, tehát feldolgozni sem tudtuk volna őket.

A használhatatlan elemektől megtisztított növény újra beindult és további, immár jól kontrollált méretű terméseket kezdett ontani, a nyárias időjárásnak és a bőséges öntözésnek köszönhetően elértük a heti két szüretet, ami kissé meghaladta a rendszer fermentálási kapacitását. További aggasztó jelek is felbukkantak, valamiféle sárga-fekete bogár kezdett sétikálni a növényen és megkezdődött a levélrothadás is. A bőséges hozam ugyan lehetővé tette, hogy úgy tzatzikiből, mint – a brit gasztronómia csúcsát jelentő – uborkás szendvicsből elegünk lett egy évre megint, viszont a kovászolt verziók is hektószámra állnak a hűtőben, sőt az utolsó fermentációs folyamat még zajlik a hűtő tetején.

Rövid, ám eredményes felügyelőbizottsági értekezlet után, az azon született döntést végrehajtva, az uborkát eltávolítottam a bevetési területről ezzel lehetővé vált, hogy a paradicsom-divízió ismét teljes napsütést kapjon. Meglepő, hogy 3 uborka hogy képes lerabolni a földet, a kihúzott gyökerek mellett a korábban zsíros, fekete rög helyett csak szürkés, fűrészporszerű talaj van.

A paradicsomok igen szépen megnőttek (sőt egy szakadár példány, leszakadva a csordától, a komposztládában ásta be magát, fejlődik is, mint a rosseb) és fürtökben lógnak róluk a zöld paradicsomok, amelyek végre rendes méretűek. Az elmúlt napok szélviharai nem tettek valami jót a telepítésnek, a növényvédelemről pedig a madarak gondoskodnak, akik elhordják a hernyókat a zöldségről. Fogalmam sincs, hogyan szúrják ki őket, de többször láttunk a paradicsomszáron vadászgató madarakat. Remélem lassan megindulnak a zöldből a Pantone 186C irányába, mert már nagyon szeretnénk enni belőlük.

Másik örvendetes hír, hogy a kapott paprikapalánták is jól funkcionálnak, bár a méretbeli különbségek számomra kissé érthetetlenek. Amint a képen is látszik, a palánták tornasorban fejlődnek, az eminens jobbszélsőn már kifejezetten gyerekpaprikák találhatóak, de számos kis fehér virág van rajtuk mindenfele, amelyek remélhetőleg újabb paprikákat fognak jelenteni. Egyelőre ez a helyzet, most a lecsóalapanyagokra fókuszálunk, se retek, se semmi más nincs, csak optimizmus. Meg koviubi.