Az árról, az értékről és a minőségről

Nagy a szomorúság, ma tragikomikus körülmények között levált a bakancsom talpa. Ez önmagában nem lenne túl izgalmas történet, előfordul ez lábbelikkel, de jelen esetben úgy ipartörténeti, mint személyes vonatkozások is képbe kerültek.

A bakancsom ugyanis egy Hanwag volt, ami, bátran mondhatjuk, hogy bakancsország királya, sőt cárja, a régi, békebeli tartósságú cipőkről legendákat zengenek, nem is véletlenül. Az öreg Hans Wagner 1921-ben kezdett önállóan cipőket készíteni, miután soksok évig volt iparitanuló atyjánál, Johannál. Nem mgelepő, hogy testvérei is mind cipőkészítéssel kezdtek foglalkozni és ők is sikeresek lettek, ám Hans valami olyasmit teremtett, ami eladdig nem igazán volt.

A ravasz trükkje, az akkor még szinte ismeretlen dupla varrásban leledzett, amelytől az általa készített cipők jóval tartósabbak voltak, mint versenytársai, ne feledjük, hogy akkoriban még nem hordták be a kínai, fröccsöntött holmikat konténerszámra más országokba, a cipőgyárak sem gyárak, inkább manufaktúrák voltak, vagy méginkább soksok cipész egy helyen, akik kézzel dolgoztak. A duplavarrás hamar népszerűvé tette a nevéből képzett márkanevet – a Hanwag minőséget és tartósságot kezdett jelenteni. Az öreg Hans egyébként meglehetősen komolyan gondolta a cipészetet, 2004-ig vezette a boltot, személyesen felügyelve mindenre.

A tartósságról szóló mendemondákat csak megerősíteni tudom, az elmúlt húsz évben csak Hanwag bakancsaim voltak, egész pontosan kettő pár. Az elsőt a kilencvenes évek hajnalán vásárolta nekem anyukám, horribilis összegért, az még csak egy szimpla (mint a szimpla Rolls) bőrbakancs volt, de nagyon kényelmes. Gyakorlatilag minden strapa-körülmények  között azt használtam, túrázni, kirándulni, plusz télen a városban is. Nagyon szerettem, de sajnos 9 év alatt erősen megkopott a minta a talpán, a szorgos ápolás és vízhatlanítás ellenére kirepedezett itt-ott, és átminősítettem gyepálható cipőnek, ami a kertbe jó lesz. Egy önmagában is sztorit érő (de nem mesélem el) tetőkátrányozás után vontam ki végleg a forgalomból.

9 év Hanwag használat után miért is vettem volna mást, mág horrorisztikusabb áron beszereztem a második párat, ami már egy új kor gyermeke volt, goretex bélés, vibram talp, nyelvelfordulásgátló varrás, varázskomfort-talpbetét, magasított szár, meg amit bakancsügyben csak ki lehet találni. A régi után olyan volt benne mászkálni, mintha egy Hindustan Ambassadorból ülne át az ember egy Maybachba (pedig az előző is jobb volt, mint a bakancsuniverzum 99.9%-a). Ez a pár is elkísért minden kirándulásra, az elmúlt 11 (tizenegy) év alatt lovagoltam, autóztam, túráztam, horgásztam benne, plusz a városi telek, plusz másfél évig ezt hordtam robogózáshoz és fél éve ebben motorozom. Kapott patakvizet, havat, több tenger vizét, rengeteg esőt, sarat, homokot, de sosem ázott be, sosem hagyott cserben,  velem volt Donovalytól a Ruapehuig, Tibidabotól a Déli-Alpokig.

Ma viszont, amikor hazaértem a munkahelyemről, egész egyszerűen levált a talpa. Valahogy a talp anyaga maga öregedett el, vagy mi, lejött egyben az egész. Voltak ennek jelei, kb. egy hónapja jöttem haza zuhogó esőben és itthon meglepve konstatáltam, hogy bizony beázott szegényke, akkor már látszott, hogy a talp nem úgy illeszkedik, ahogy kellene neki. 11 év után egy kis beázással kiegyezik az ember, úgyhogy nem törődtem vele, most viszont nincs tovább, sajnos nem viselhető ilyen állapotában. Érdekes, hogy nem csak a bakancs maga tartós, mindkettő a gyári cipőfűzőjével érkezett oda, ahova a bakancsok érkeznek, miután nem bakancsok többé.

Ha belegondolok, hogy micsoda pénzt kértek el értük anno, de meddig szolgáltak, akkor tulajdonképpen nem is voltak olyan drágák. Bele se merek gondolni, hogy hány bakancsot nem vettem meg, abban a biztos nyugalomban, hogy egyrészt jobbat úgyse kapok, másrészt meg minek, amikor ott az én kis Hanwagom. Mindig is értékeltem a tartós holmikat, nagyon régóta azt gondolom, hogy inkább legyen valami drágább, de érdemes megfizetni a minőséget, és ugye nem is állunk olyan jól, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy hitvány holmikat vegyünk, ha van rendes alternatíva.

Most itt állok bakancstalanul, és azon dühöngve, hogy maga a felsőrész teljesen ép, még éveket bírna. Itt esélyem se nagyon van újabb Hanwagot vásárolni, gyors guglizással nem találtam helyi forgalmazót, csak egy bánatos pár kelt el a trademe-n régebben. Pedig a kínálat elég klassz, még mindíg készítik a tradicionális, duplán varrott verziókat, vannak jakbőr modellek, ha valaki komolyan gondolja, akkor bátran válasszon közülük, ha az örökkévalóságig nem is, de nagyon sokáig bírják majd. Ahogy a német árakat nézegettem, nem is annyira súlyosan drágák, ha nem ragaszkodunk a hágóvas-kompatibilitáshoz, akkor 150-250 euró között nagyon frankó modelleket lehet markolni.