Átmenetileg

Egy kicsit lemaradtam a blogolásról, mindenféle okok miatt, úgyhogy gyors áttekintő, tücsökbogár.

Állítólag megérkezett a nyár, de jelenleg még csak az ingyenes HD demót láttuk, a full verzió nincs implementálva, folyton esik az eső, fúj a szél, de legalább már nincs hideg, szóval el lehet lenni, csak ilyenkor már rég a kertben meg ittott szoktunk sütkérezni decemberben, nem pedig hallgatjuk, ahogy tombolnak az elemek. Nyakunkon a karácsony. A gyárban is őrült évvége van, pedig én már le tudnék csüccsenni, ha alkalom adódna, most valahogy nem érződik a kényelmes kiwi munkatempó.

A legrövidebblábú itthon belépett a bűvös négyhónapos korba, elmúlt róla az újszülöttség, most édes buktafeje van már, kinőtt csomó ruhát, rengeteget vigyorog és kurjongat, szóval csinálja a dolgát, amihez ért. Az egyetlen adminisztrációs nehézség, hogy itt nem osztogatnak BCG oltást, hiába dolgozott annyi okos ember a húszas években a Pasteur-intézetben, a helyi egészségügy szerint ilyesmire errefelé nincs szükség. Szerintünk viszont a tuberkulózis kockázatára nincs, ráadásul a nem oltottak komoly versenyhátrányba kerülhetnek, ha olyan közegbe mennek, amely tagjai viszont be vannak oltva. (nem ez az egyetlen eltérés a zátony és Mo. oltási szisztémája között) Mivel ezt külön kérésre sem adja be a Health Board, kénytelenek vagyunk ezt magánúton megszerezni, vagyis önköltségen intézni, de hát ez van.

A már-nem-annyira-rövid-lábú viszont szépen halad az iskolában, megtanult írni-olvasni, kicsit számol is, ráadásul az írásolvasást két nyelven tudja, bár az ékezetes betűk és az úgymondjukahogyolvassuk az okoz döccenéseket, de nem lesz gond. Sajnos a balettórák amikre járt megszűntek, a tantónéni átmegy ozba, azért még belefért egy búcsúelőadás valami szentről elnevezett iskolában, pompás volt, annak ellenére, hogy dramaturgiailag egy teljesen új megközelítése volt, az Óz a nagy várázslónak, de hát mindenkinek kellett valami szerep munchkinföldön.

Belement a kék motorba az első kétezeregynéhány km, értékes tapasztalatokat szereztem, annyira más, mint a piros volt, ugyanakkor persze jobb-szebb-újabb-erősebb, szóval egy élmény, leszámítva a napi ingázást az ország leghosszabb őrültekházában, amit itt autópályának hívnak. Az elmúlt pár napban autókáztam, de miután sikerült a huszonkét km-es távot közel másfél óra alatt megtenni, inkább mégis úgy döntöttem, hogy megéri az a plusz pár perc mire felrángatom az esőruhát, viszont fél óra alatt itthon vagyok. A hatóság igen toleráns, ma öt rendőrautó mellett mentem el a sávok között és nem érdekeltem őket. Állítólag márciusra befejezik a nagy építkezést is, az alagút kész van (400 méter, őrület!) most még valami felüljárókat csinálgatnak meg leaszfaltozzák újra a hidat, remélhetőleg utána már zsüttyüm, csak suhanunk. (itt egy video, hogy milyen lesz) A suhanással kapcsolatban azért vannak kétségeim, az alagút is kilométeres dugót okozott, pedig csak menni kell benne, nincs semmi trükk.

A kertben is vannak fejlemények, majd részletesen kitérek, ha rommáázás nélkül ki lehet menni, idén nagyon puritánra vettem a gazdálkodást, van uborka meg csempészett paprikamagból TV, meg retek és ha nem lenne időjárás, akkor petrezselymet is veteményeznék, na majd később. A paprika nagyon lassan nő, pláne az uborkához képest, ami meg van őrülve, ki se látszott a földből, de már virágozni kezdett.

Vettem egy puskát is, cukorfalat, a lenyűgöző seggek hazájában, Brazíliában gyártották egy MagTech nevű cégnél, amelyik példányra nem MagTech nevet írnak arra Mossberget, ez a Plinkster álruhában, Mossbergék is rájöttek, hogy ilyen kiskaliberű izéket nem érdemes otthon faragni, egyszerűbb és olcsóbb gyártatni valahol. 22LR kaliber, amit az MHSZ-nél anno kispuskának hívtak, a legolcsóbb módja annak, hogy az ember megtanuljon rendesen lőni, egy vödör lőszert adnak negyven dollárért, a fegyver maga se drága, még olcsóbb lett volna, ha nem félautomatát veszek, hanem egyszerű bolt action-t.

A járműparkunkat is átformáltuk, a nej kis kék mazdáját eladtuk, a piros motort eladtuk, ellenben vásároltunk egy kombiautót családi célokra, szakítva az eddigi rendszerrel nem mazdát, hanem toyotát vettünk. Erősen gondolkozom a terepjáró eladásában is, fél év alatt nem ment bele ezer km se, nem sok értelme van, hogy itt álljon a ház előtt. A trademe küldhetne egy karácsonyi lapot, a járművek mellett mindenfélét eladtam rajtuk keresztül, ami csak felgyűlt itt. Ja, vettem egy fűnyírót, benzinest, állat! Háromszor akkora motorja van, mint a robogómnak volt, amivel pesten jártam.

Ja, és láttuk a nejjel Eddie Izzardot élőben és bazijó volt!