Igazából a szezon nem hajlandó megkezdődni, de azért az idei agrárzatnak már nekiálltam. Idén a végletekig leegyszerűsített kert van, mármár zen.
A szántásvetésben jártasabb olvasók azonnal észrevehetik, hogy ezévben nincs semmi csicsa, semmi különösebb ekszkluzivitás, csak a legszükségesebbek, és ez bizony a hivatalos koncepció része. A sok részre osztott kertben általánosan jellemző a fajok küzdelme, amely értékes erőforrásokat pocsékol el, elvonva azokat a terméshozam növelésétől. A terv a monogazdálkodás, annak is egy teljesen speciális ága, az un. kételemű monogazdálkodás (vö: öt kötetes trilógia) amely fele-fele arányban épül az uborkára és a paprikára. Ez a kettő az, amihez itt nem lehet hozzájutni az eredeti állapotában, a teljesen hétköznapi zöldpaprika és a kovászolni való ubi nem elérhető, úgyhogy kénytelen a szerkesztőség megtermelni magának.
Sajnos a mostoha időjárási körülmények nem kedveznek a termelésnek, túl sok az eső és túl kevés a nap, amely bizonnyal csökkenti a helyi britek honvágyát, de sajnos rajtunk nem segít. A kertet kicsit tuningoltam, mielőtt kidobtam volna belőle a tél hozadékát, a mindenféle, elburjánzott gazokat, kapott friss komposzt és műtrágyában gazdag biotalajt is, sőt összeérni is hagytam egy kicsit az egész kulimászt, amíg arra vártam, hogy a kis palánták erőt gyűjtsenek.
Az uborkával nincs gond, bár tavaly ilyenkor már heti 1-2 üveg kovászost tudtam indítani a három tőről, most meg ilyen kis párcentis sáznalmak lifegnek, de hát virágja az van sok, remélem összekapja magát. A paprika meg kinn van már másfél hónapja és csak most kezdett virágozni, azt is eléggé komótosan teszi. Hat tő zöldpaprika (fedőneve:TV) és egy tő másikféle paprika (HE) állott hadrendbe, hát nem tudom, idén egyáltalán nem vagyok lelkes, majd meglátjuk.
Pá retket felneveltem a jobb alsó sarokban, finomak is lettek, de ez a rengeteg eső baromira nem tesz jót nekik, kb. a fél állomány gyakorlatilag felrobbant még a föld alatt. A helyükre a rendes petrezselymet gondoltam implementálni (a helyi petrezselyem ilyen fodrosbodros, ám íze nincs neki), a kis fűszernövényes ládikát pedig visszavettük a királylepketenyésztésből, és került bele menta, oregano és kakukkfű, ezeket legalább használjuk is.
Szerény tapasztalatom, hogy ha TV-t és HE-t az ember túl közel ültet egymáshoz, akkor szüretkor rettenetes mennyiségű kívül TV, belül HE paprikára számíthat, mely felismerése az első, gyanútlanul tisztán HE-ből készített lecsó megízlelése után nyilallik bántón a szájába.
a TV túlerőben van, győznie kell!
Teljesen szaknemértő vagyok, de az esőmennyiség csökkentése céljából valami féligáteresztő, átlátszó tetőféle implementálása megvalósíthatatlan?
Szemipermeábilis fóliasátor? Akkor már legyen intelligens, ami pünkt akkor, annyi vizet enged be amikor és amennyi szükséges. 🙂
Na hát én technikai (és itt nem agrármérnököt kell értelemszerűen érteni) gondolkodásmóddal egy összevissza lyuggatott fóliára vagy plexire gondolnék elsősorban, nem feltétlenül új műanyagok feltalálására… 😀 Jut is eső meg nem is.
ennyire nem megyünk bele a technológiába. tessenek a haszonnövényeknek nem finnyáskodni, hanem örülni az esőnek. ha aszály van, az a baj, ha sok az eső az a baj…
Szíves figyelmedbe ajánlom ezt a különleges, nem munkaigényes kertet. Állítólag csak megcsinálni kerül fáradtságba, aztán már önfenntartó. 🙂
http://civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/agrarforradalom-egy-debreceni-hatso-kertben/1231121853
Te ezt én mennyit locsótam 🙂
meg is látszott, lelkem, meg is látszott ! 🙂