a puskákról

Meséltem a múltkor, hogy hogy megy itt a fegyvertartás, és, ha már az embernek van ilyesmire engedélye, akkor tartani is akar. Ilyenkor a felhasználó szépen elballag az általa szimpatikusnak vélt fegyverboltba és szert tesz.

Velem sem volt ez másképp, bár legalább nekem volt valami halvány foglalmam arról, hogy mit is szeretnék csinálni és ehhez nagyjából mire van szükségem. A csoportban, amelyben vizsgáztam, rajtam kívül mindenki a vadászatot miatt volt ott, egyedül én mondtam, hogy a céllövészet* érdekel. Nekem is vadászatot kellett volna mondanom, na mindegy. Szóval, előnyös testtartásban bekocogtam a puskaboltba és felvázoltam a mukinak, hogy mit is szeretnék. Ennél unalmasabb nem is lehettem volna.

Az akadémiai székfoglalóm után igazából csak egy kérdése volt, hogy bolt-action vagy félautomata huszonkettest szeretnék-e? Hát… na mindegy, végül is megállapodtunk egy félautomatában, meg vettem hozzá mindenféle sallangokat (ez majdnem olyan, mint a peca, végtelen számú, változatosan drága értelmetlenségre lehet költeni a pénzt) lőszert, táskát, tisztítóeszközöket, stb. majd hazamentem szépen. A szerzemény egy MagTech gyártmányú fegyver lett (CBC/MagTech 7022 egész pontosan, itt egy review róla) amin csücsült egy szkóp meg valami nagyon bézik hangtompító, összességében kedves kis fegyver és hát drágának sem volt drága.

Igazság szerint ez a fegyver a jóhírű Mossberg cég termékének átbrendelése, az eredeti motyó neve Mossberg 702 Plinkster. A hasonlóság annyira erős, hogy néhol a plinkster használati útmutatóját mellékelik a MagTech verzióhoz és alkatrészt is a Mossberg cikkszámok alapján kell rendelni, de ez nem igazi koppintás, Mossbergék az alacsony kategóriájú fegyverek gyártását kihelyezték braziliába a CBC-hez, aztán hol Mossberg, hol MagTech beütővel jönnek a fegyverek, hagyjuk is ezt, MagTech néven ma már úgyis csak lőszergyártás van.

Sajnos az olcsó húsnak mindenütt híg a leve, szegény fegyvernek eléggé döcögős volt a járása, pedig pont ilyesmitől félve nem vásároltam kínai gyártmányt, kinézer barátaink ijesztően olcsó jószágokkal árasztották el a világ országait, itt, ahol – mondjuk az USAhoz képest – drága a fegyver, itt lehet 300 dollár körüli áron, zárt irányzékkal és hangtompítóval felszerelt .22LR kalibert vásárolni. Ezt inkább kihagytam, mégis ráfaragtam a spórolásra, sajnos komoly elsütéspróblémákkal kellett visszavigyem szegény MagTechet a boltba. Már az gyanús lehetett volna (utólag persze könnyen okos az ember) hogy a fegyver teljesen száraz volt, nekem kellett némi olajat belejuttatnom, ami sokat segített, de nem oldott meg mindent. A szovjet kerékpárok importjából tanulhattam volna anno, ott is az volt a megoldás, hogy hazavitted, szétszedted, bezsíroztad mindenhol gadagon, összeraktad, örültél.

Mivel lőfegyverek esetében az nem megoldás, hogy valami nem tökéletesen működik, visszavittem a cuccot, ahogy volt, majd legott tárgyalásokba bocsájtkoztam, upgrade-elés vonatkozásában, tekintve, hogy egy ilyen puska milyen meglepően egyszerű kis szerkezet, ráadásul van párszáz év múltja is, tessék nekem rendeset virítani. Mondták, hogy megcsinálják, én viszont erősködtem, hogy inkább menjünk feljebb, hosszú távon nem akarok én szerencsétlenkedni. Némi előzetes előtanulmányokkal felvértezve mondtam, hogy két út járható a probléma leküzdésében: Savage Arms, vagy Ruger. Jól megtámasztott észérvek sorozatos ütköztetése után, végül is a Ruger klasszikusa mellett döntöttem, a Ruger 10/22 autoloader már bizonyított, van hozzá mindenféle alkatrész, kiegészítő, aftermarket holmik, szóval sok meglepetést nem fog okozni.

Erre átkerült az a távcső, ami a MagTechen is volt, úgyhogy ugyanott vagyunk, leszámítva, hogy ezen nincs hangtompító, később még lehet tenni rá, ha kell. Viszont, miután előadtam a szegény szimbolista klapec nyöszörgései c. ciklust, szert tettem egy második tárra féláron, meg egy chamber lockra, ami szállításkor/tároláskor nem árt, ha van, bár nem is létszükséglet. Ez utóbbi amúgy is a Ruger speciális magazinja, amely nem lóg ki a fegyver síkjából, a lőszer nem egymás tetején, hanem körben csücsül, mielőtt a töltényűrbe revolvereződne. Bonyolultabbnak tűnik, mint egy sima egyenes lemeztár, viszont elég hosszú ideje bevált már.

Vegyük észre, hogy a Ruger ad a történeti háttérre és a névre, a kis főnixmadár logójuk visszaköszön a tusán, a magazinon és a zá(vá)ron is, és ebből nincs kispórolva a kenőanyag sem, pedig az orrom előtt szedték ki a gyári csomagolásból, ez nyilván az árán is látszik, bár meglepően kicsi a különbség a hitvány és a jó között, legalábbis árban. A friss szállítmányból rányúltam egy műanyag tokozásúra, szép a fa, csak macerás, oda kell figyelni rá, a műanyag az könnyű, nem kár érte és senkit nem érdekel, ha karcos lesz. Lőszer nélkül nagyon finoman jár, majd meglátjuk, hogy élesben milyen lesz.

*: a céllövészetet itt, nem kicsit lenézően plinkingnek hívják, függetlenül attól, hogy precíziós fegyverekkel lősz másfél kilométerre, vagy a kert végében a sörösdobozokat luggatod huszonkettessel, vagy légpuskával. Rendes ember legalább nyulat/posszumot lő.