Kiwi Ikonok – Új-Zéland himnuszai

Új-Zéland himnusza nem csak azért érdekes, mert himnusz, hanem, hogy több is van belőle, egészen pontosan kettő.

Az egyik a God Defend New Zealand című, a másik pedig a God Save the Queen, és az állami himnuszellátó gondoskodik arról, hogy minden a megfelelő darab csendüljön fel azokon az eseményeken, amelyeken himnuszra van szükség. Ráadásul mivel az országnak három hivatalos nyelve is van, himnuszból is van verzió bőven.

A GStQ volt az ország első hivatalos himnusza 1840-től, ahogy sok más a brit koronától függő területé és korábbi gyarmaté is, igény szerint a Queen/King megoldással. Ennek az eredete egészen a XVII. századig nyúlik vissza, egészen Antwerpenig, de az első leírása egy 1744-es zenegyűjteményben látott napvilágot nyomtatásban, Harmonica Angelica cím alatt. Azóta a zene is és a szöveg is változott némileg, ma ismert formáját Elgar és Britten hozta össze. Bár hivatalos verzió nem volt, 1933-ban az Army order (a hadsereg parádéügyi divíziója) kiadott egy amolyan ajánlásfélét, hogy hogyan is kell az elvárt módon előadni a darabot, ezt aztán Boosey & Hawkes ki is adta.

A huszadik században Új-Zéland igyekezett kicsit testreszabni magának a nótát, és egy Emerson nevű pali által írt versszakot sikerült is engedélyeztetni VII. Edvárddal, de végül sosem épült be se a himnuszba se a köztudatba. Később egy David Scott nevű úr egy külön versszakot írt a Commonwealth Day-re amivel a nevezett ünnepi szertartáson ki is egészül a darab 1993-tól a Westminster apátságban és a wellingtoni Szent Pál katedrálisban is. Ez a verzió a második és harmadik versszakot cseréli le olyanokra, amelyek a nemzetközösség nemzeteit emlegetik.

Not on this land alone But be God’s mercies known From shore to shore. Lord, make the nations see That we in liberty Should form one family The wide world o’er.

A God Defend New Zealand, a másik himnusz versét az 1870-es években írta az ír születésű bevándorló (aki Ausztráliában nőtt fel) Thomas Bracken, Dunedinben. 1876-ban pályázatot írtak ki a vers megzenésítésére, generózus tíz guinea összdíjazással, amit három elismert, Melbourne-i zenész bírált el. A nyertes pályamű szerzője egy újzélandi illetőségű alak, bizonyos John Joseph Woods lett, aki egyetlen este alatt, együltő helyében megírta a muzsikát, még aznap, ahogy értesült a pályázatról. A megzenésített darabot először 1876-ban mutatták be Dunedinben a Queen’s Theatre-ben, karácsonykor.

A XIX. században és a XX. elején a darab meglepően népszerű lett, annyira, hogy 1940-ben a kormány megvásárolta a szöveg és a zene összes jogait, és ugyanazzal az elhatározással nemzeti himnusszá is tette a centenáriumi megemlékezésekre. 1950-től a Brit Birodalmi játékokon ezt használták himnuszként, először 1972-ben a Müncheni Olimpián hangzott fel nemzetközi közönség előtt, mint hivatalos nemzeti himnusz. Ezt követte egy országos kampány, hogy kicsit jobban beépüljön az emberek fejébe, hogy ez a zátony himnusza.

1973-ban felmerültek az ország szempontjából fontos és lényegi kérdések, miszerint cseréljék-e le a zászlót, kikiáltsák-e a köztársaságot és vessék el a God Save the Queent, mint nemzeti himusz, de az akkori Labour ezekete mind leszavazta. Három évvel később a parlament egy petícióval találta szemben magát, amely azt szerette volna elérni, hogy a GDNZ legyen hivatalos, a korona által is jóváhagyott himnusz, és mivel II. Erzsébet őfelsége rábólintott, 1977 november huszonegyedikén a God Defend New Zealand a God Save the Queen-nel egyenrangú, hivatalos himnusszá vált.

A himnuszok gondozását a Ministry for Culture and Heritage végzi, az ő hatáskörébe tartozik a mindig megfelelő himnusz használata. A jelenlegi felállás szerint a God Save the Queen-t azokon a belföldi eseményeken alkalmazzák, amelyeken részt vesz a királynő, a királyi család tagjai vagy a kormányzó, vagy hangsúlyozni kívánják a hűséget a koronához, minden más esetben a God Defend New Zealand hivatott kifejezni a nemzeti identitást, és a kiwitudatot.

A következő videón a hosszú verzió (első versszak maoriul és teljes angol szöveg) látható, csodaszép tájakkal, már csak ezért is érdemes megnézni teljes képernyőn, a himnuszt Cindy Ruakere énekli, a track egyébként a Karakia c. albumáról származik.

Egy másik változat maoriul, angolul és az újzélandi jelnyelven: